Cinkostársak

MTI Fotó: Soós Lajos MTI Fotó: Soós Lajos

A reformáció 500.-ik jubileumi évében hétről hétre nyilatkoznak meg a kormány jelentősebb szereplői. Eztúttal sem volt ez másképp, amikor is Kecsekeméten Trócsányi László igazságügyi miniszter a következőket állította:

Ma különösen nagy az egyház felelőssége. Meg kell szólalnia olyan kérdésekben, amelyek bizonytalanságban tartják a világot. Ma olyan kihívások előtt állunk egy posztmodern társadalomban, mint a migráció, a klímaváltozás, a permanens technológiai forradalmak. Sokféle, összetett válaszokra, de iránytűre is szükségünk van. A globalizáció új esélyeket kínál, és új kockázatokat hordoz: magával hozhatja az elidegenedést, az identitás elvesztését, illetve az identitás keresését. Az embernek – legyen hívő, vagy hitetlen – szüksége van útmutatásra – MTI

Hát én köszönöm szépen, de nem kérek a magyar egyházak többségének útmutatásából, ugyanis nem egyszer bizonyították azt, hogy mindenki jobban járna ha inkább csöndben maradnának és foglalkozának a saját dolgukkal, ahelyett hogy beszállnak a kormány uszító propagandájába. A templomokban és hittan órákon a kormány programját éltetik. Ez minden, csak nem iránymutatás.

Kire is gondolhatott Trócsányi, amikor egyházi útmutatásra gondolt?

Arra az Erdő Péterre, aki a menekültek egyházi befogadásáról a következőket bírta nyilatkozni:

Embercsempésszé válna az egyház, ha befogadná a menekülteket.

Vagy arra a Veres Andrásra, aki szerint a lombikbébiprogram minden formája bűn?

Esetleg Balog Zoltán lelkészre, aki Emberi Erőforrások minisztereként hetente tesz tanúbizonyságot embertelenségéről? Aki szemrebbenés nélkül hazudik bele a kamerába?

Az egyházaknak nem feladata a politizálás, valamiért idehaza mégis úgy érzik, ez kötelességük. Hogy ezt ők a bibliában olvasták, vagy talán valahol máshol, azt nem tudom. Azt viszont tudom, hogy mérhetetlen károkat okoznak akkor, amikor pártérdekeket a szemük előtt tartva vezetnek le egy szentmisét. Amikor a szószékről, a kormány támogatására hívják fel a hívek figyelmét.

Számomra a magyar egyházak képviselőinek többsége már réges régen leszerepelt, véleményük pedig semmit sem számít. A hétről hétre történő embertelen és hazug megnyilatkozásaik rombolják minden jóérzésű, valóban hívő ember egyházba vetett hitét. Az egyházak többsége a kormány mögött loholva nyúl le minden odavetett forintért. A kölcsönt pedig többszörösen is visszafizetik, amikor az egyházi iskolák falai között pártszimpátiára nevelik gyermekek ezreit.

A magyar kormány a vallást használja arra, hogy gyűlöletet szítson a menekültek ellen. Az egyházakban pedig partnerre találtak. Milyen iránymutatást várunk akkor, amikor a magyar katolikus egyházfőnek nincs véleménye Őcsényről? Erdő Péter némaságával az erőszak mellett tette le voksát. Azt el nem ítélve, megerősítette az embereket abban, hogy ez egy helyes módja véleményünk kinyilvánításának. Mondhatni utat mutatott.

Trócsányinak abban igaza van, hogy ma valóban nagy az egyházak felelőssége. Ugyanis felelősek azért, hogy ide jutottunk. Cinkosai ők a népet romlásba döntő orbáni vezetésnek. Az, hogy vannak még ma is csodálatos emberek az egyházak kötelékében, egy nagyszerű dolog. A szomorú az, hogy egyre kevesebben vannak. Ők, akik csendben végzik nagyszerű munkájukat, miközben társaik többsége aprópénzért adta el hitét.

adomany-1