Február 25,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Tegye fel a kezét az az olvasó

Most elárulok egy intim részletet az életemből. Esténként – mondjuk inkább: éjszakánként – elalvás előtt kizárólag olyan műsort nézek a tévében, amiben nincsen sem politika, sem közélet, amire nem igazán kell odafigyelni (ezért a filmek is kiesnek) és lehetőleg se nem lőnek, se nem ordítanak fel váratlanul. Így aztán sűrű vendég vagyok a főzőcsatornákon. Nézhetnék éppen természetfilmet is, de arra szintén oda kell figyelni, nem segít az elalvásban. A pacalfőzés viszont tökéletes erre a célra.

Így aztán néhány napja is a Paprika tévé egyik műsorán igyekeztem elszenderedni, amikor egy jókedvű pasas közölte velem, hogy ő most magyar marhapörköltöt fog főzni. Miután nem magyar gyártású műsorról volt szó, azonnal kinyílt a szemem, mert mégis izgalmas, amikor a magyar kultúrát és a marhapörit nem csak a kormány védi, hanem egy külföldi is. Főleg, ha az a külföldi nem akar ide cuccolni, hogy elvegye a munkánkat és ránk kényszerítse a szokásait, hanem a saját hazájában öregbíti a hírnevünket. Az meg az én bajom, hogy mindenben megtalálom a politikát.

A műsor készítői nem igazán lehettek a helyzet magaslatán, mert a fordításban pörkölt szerepelt, a feliraton pedig gulyás, de nem zavartattam magam, figyeltem éberen. Mit mondjak? Csodát láttam.

Először is a pasas – Michael a neve, utólag megnéztem – vidoran közölte, hogy a magyar marhapörköltnél a világon nincs finomabb étel, majd belezúdított egy edénybe jó sok hagymát és fokhagymát. Ezt nem kell párolni – mondta ő -, sem pirítani, hanem jöhet bele a paprika. És felmutatott egy szépen fejlett kaliforniai paprikát, valamint azt is megosztotta velem, hogy ilyenből van a magyar őrölt paprika is. Itt jegyzem meg, hogy szegény nagymamám úgy halt meg, hogy életében nem látott kaliforniai paprikát – falun valahogy ez nem volt túlságosan elterjedt -, viszont mindig házi őrölt paprikát használt, a maga termesztette fűszerpaprikából.

Tehát: kaliforniai paprika kockákra vágva, bele a hagymába, majd néhány sárgarépa, karikára vágva. Azt mondta Michael, hogy bármilyen gyökérzöldség jó, ami a magyar piacokon kapható, de ő most répát vett. Én pedig csöndesen hálát adtam az égnek, hogy nem jégcsap retek, vagy torma akadt a kezébe.

A hagyma-fokhagyma-sárgarépa-kaliforniai paprika kombót megküldte két marék szemes köménymaggal (mert az tipikus magyar fűszer), majd jött az őrölt paprika. Összerottyantotta és amikor már ígéretesen füstölt, ment bele a felkockázott marhahús, néhány babérlevél (szintén nem maradhat ki egy magyar ételből sem) és az egészet nyakon zúdította egy üveg vörösborral. Betolta a cuccot a sütőbe és készre csinálta.

Én nem állítom, hogy nem volt finom, bár az üveg bortól érdekes lehetett az íze, ám az igazi csoda csak ez után következett. Ugyanis – bár főzhetett volna bele krumplit, vagy külön tésztát, de miért kellene, amikor van egy különleges magyar tészta – nokedlit főz! Mondta ő. A nokedli a következőkből készül: liszt, víz, tojás, tej, sütőpor.

Ekkorra én már teljesen felébredtem és tátott szájjal lestem, mit művel a mester. Összekeverte a – szerinte – hozzávalókat. Azt hiszem, a tejet fel is forralta és úgy zúdította a tésztába, de erre nem esküdnék meg, mert már a sütőpornál leállt az agyműködésem. Előkapott egy négyszögletű reszelőt, belegyömöszölte a tésztát és egy fakanállal áttuszkolta a káposztareszelő-szektoron. Megjegyezem, külsőre valóban nokedli kinézetű lett a mű.

Végül büszkén közölte, hogy ezt ő Magyarországon tanulta.

Biztosan ízletes volt a főzt, de se pörkölt, se gulyás, se nokedli nem volt, az biztos. Én pedig arra szeretném kérni a kedves olvasókat, hogy jelentkezzen nálam, aki így készíti a marhapörköltöt, vagy a nokedlit. Pláne együtt a kettőt. Köszönöm.adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.