NEHAZUGGY

Tódor

Tamás Róbert | 2017. Október 26, Csütörtök | 9:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,314,946 forint, még hiányzik 685,054 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Van az úgy, hogy nem találok szavakat és olyan indulatok bugyognak fel valahonnan a mélyből, amelyek létezéséről nem is tudtam. Nem is akartam tudni. De egyszerűen felfoghatatlan, hogy miféle lények járnak két lábon, az evolúció csúcsának képzelve önmagukat. És néha – egyre gyakrabban – gondolok arra, hogy van olyan helyzet, amikor a vox humana hatástalan, amikor nem észérveket kell ütköztetni, hanem puszta erőt kell mutatni. Hangsúlyozom: mutatni, nem alkalmazni.

Ő itt Tódor:

Fotó: Csutkarozi Menedéke/Facebook

Az a vörös a nyakán nem egy divatos nyakörv, hanem az élő húsa, amibe belenőtt egy zsineg. A zsineg végén egy súlyos kolonc. Így élt a szerencsétlen ki tudja, mióta. Az a zsineg nem két nap alatt okoz ilyen sebeket.

Fotó: Csutkarozi Menedéke/Facebook

Azt a zsineget, rajta a koloncot valaki odakötözte a kutya nyakába. Miért? Mi vitte rá? Azóta is jól alszik? Békésen ül le a családi asztal mellé? Neveli a gyerekét? Mire?

És hány, de hány ilyen van. Naponta mentenek ilyen, vagy más módon megkínzott – ó, az emberek nagyon találékonyak, amikor a gyengébb megkínzásáról van szó – állatokat. Elsősorban, mindenek előtt: Tódor már jól van. todor3

Azért van, azért lehet jól, mert valaki meglátta, segítséget kért neki. És mert a Szurkolók az állatkínzás ellen nevű szervezet ment – 600 kilométert -, megkereste és meg is találta. És Tódor azért menekült meg, mert az állatmentő szervezetek összefognak (nem mindenki mindenkivel, de a normálisak igen) és mert Csutkarozi Menedéke éjjel kettőkor befogadta a megkínzott kutyát, az állatorvos pedig – a tervezett családi program helyett, hiszen hosszú hétvége volt – megoperálta.

Tódor gyógyul, aztán majd lesz új gazdija. És lesz majd gazdija a söjtöri tanyáról mentett kutyáknak is. Söjtörkék. Így hívják őket az Állat és Embernél.

Fotó: Állat és Ember/Facebook

Ők a söjtörkék. Nem tudnak külön tányérból enni – soha nem volt külön tányérjuk, csak a közéjük bedobott oszló csirketetemen osztoztak -, de majd megtanulják.

Rossz az állatvédelmi törvény. Ami mégis működőképes lenne belőle, azt sem alkalmazzák megfelelő módon. Az állatmentő szervezetek végtelenül túlterheltek, forráshiányosak. Nem megoldott az állami támogatásuk, pedig emberfeletti munkát végeznek.

Mégis csinálják. És olyanok is, akikről – bocsánatot kérek tőlük ez úton is – ránézésre nem a kiszolgáltatottak iránti elkötelezettség jut az ember eszébe. A látszat sokszor csal és őszintén szólva nem szökik könny a szemembe arra a gondolatra, hogy az állatkínzók nem egy 50 kilós törékeny nővel, hanem 15 kigyúrt pasival néznek szembe. Ez a tény önmagában képes meggyőzni a gondos gazdit, hogy lemondjon a szorgalmasan kínzott állatról. Szomorú, hogy ennek így kell működnie, de így legalább működik és Tódor – sok kis Tódor – menekül meg a kínhaláltól. Köszönet érte. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!