Halálgyárak, a magyar valóság

MTI MTI

Halálgyárak. Egy kifejezés, mely sokunknak ismerősen cseng. Sajnos nem egy fiktív fogalom, nagyon is a valóság szerves részét képezik. Kórházak ezek, melyek sokunk szüleinek, nagyszüleinek a halált jelentették. Félrediagnosztizált betegek, műhibák, melyek a páciens maradandó károsodását, vagy épp halálát jelentették. Kialvatlan, 48-52 órát egyhuzamban dolgozó nővérek és orvosok otthonai ezek. Intézmények, melyek azzal a céllal épültek, hogy minél több ember életét mentsék meg, mégis lassan a halál szimbólumaivá válnak. Erről viszont legkevésbé sem az ott dolgozók tehetnek, a felelősség az államot terheli, amiért hagyta ide jutni a magyar egészségügyet.

Talán minden családnak megvan a maga kis története és az ezáltal kialakult képe a hazai kórházakról. Vannak jó és vannak rossz tapasztalataink is, azonban azt véleményem szerint senki nem tagadja, hogy a helyzet már évek, talán évtizedek óta tarthatatlan. Emberek ezrei haltak és halnak meg a mai napig idő előtt azért, mert az állam képtelen gondoskodni saját polgárairól. Anyukák és apukák, nagyszülők és rokonok távoztak úgy el, hogy arra senki nem készült, készülhetett fel. Rutinműtétre mentek, mégsem tértek haza soha többé. Szeretteik és családtagjaik számára mindössze a végtelen fájdalom és harag marad, az állam számára ők senkik, csak egy szám. Egy évről évre növekvő szám.

Az elmúlt hetekben a szombathelyi Markusovszky Kórház került több újság címlapjára is, ugyanis sorra érkeztek a félrekezelt, megnyomorított betegek beszámolói. Történetüket többen névvel és arccal vállalták. A kormány – jelen esetben Hende Csaba képviseletében – viszont ahelyett, hogy utánajárt volna, mégis mi történt ezekben az esetekben és azonnali vizsgálatot indított volna, egyenesen hazugnak nevezte a megnyilatkozó betegeket. Hát hol a jóistenben élünk mi itt?

A baloldali lakájmédia mondvacsinált hazug akciójának minősítette ezeket a személyes történeteket. Amiket az újságírók fantáziálnak, ezek pedig rágalmak és hazugságok. Amivel az eseteknek teret adó médiumok csak a közhangulatot próbálják megrontani, ebből politikai előnyt próbálnak kovácsolni. Ez egy rosszindulatú és kártékony cselekedet – mondta Hende Csaba a Nyugat.hu riporterének

Valóban hazudik az az asszony, akinek egy műtét során az ágyhoz tartozó elektromos párna előbb megrázta az egyik lábát, majd csontig égette a másikat? Vagy az a, terhessége 19.-ik hetében lévő kismama, akit tizenkétszer szúrt hasba kezelőorvosa magzatvizet keresve, amitől a kismama fertőzést kapott, elvetélt és elvesztette méhét is? Nem, kedves Hende Csaba, betegek százai halnak meg évről évre a rendszer hiányosságai, az alacsony bérek és a munkaerő hiánya miatt. Ezek létező problémák, melyeket nem lehet a szőnyeg alá söpörni, ugyanis már nem férnek oda.

Az állam, a Szombathelyi Haladás stadionjára eddig már majd 14 milliárd forintot költött el, miközben még egy normálisan funkcionáló kórháza sincs a városnak. Valóban ezek a prioritások? Mikor lesz fontosabb egy emberélet, mint egy rühes stadion, ahol a sok millióért futkározó játékosok még csak eredményeket sem képesek felmutatni?

Ébredjünk fel! A valóságot az omladozó, túlórában széthajszolt orvosokkal  és nővérekkel teli kórházak jelentik. A valóság, a kórházi fertőzésben meghalt Józsi bácsi, aki utolsó szavaival könyörületért rimánkodott. Nem ezt érdemelték kedves Csaba, nem így.adomany-1