Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Vendégírás: Az előző diktatúrában indulókat, ebben meg zsoltárokat bömböl, és jobban megél, mintha tisztességesen dolgozna

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Tárgy: Dívány

Még jó, hogy nem jött haza kend. Itt már megint össze-vissza beszélnek, meg sunyiskodnak az emberek. Anomália van! Legalábbis ez a szitu a szótár szerint. Kend sokat írt arról, hogy mit tett a szultán a díványon, de amikor én kérdeztem anyukámat, hogy miért beszél most mindenki a szereposztó díványról, akkor anyukám megkukult. Akkor ott nem volt titok – sőt, ország-világnak kihirdették -, hogy a szultán a díványra tette a janicsár agát és az ettől nagyvezír lett, most meg anyukám elpirul, mikor kérdem, hogy ki és kinek adott főszerepet a díványon? Itt már megint valami suskus van!

A nagyi se mondja meg, mit kínlódnak annyit a dívánnyal. Na, majd a tata, gondoltam. Nagy körülményesen elmakogtam, mit szeretnék tudni. A tata meg csak nézett rám a szemüvege fölött és azt mondta, nem olyan bonyolult ez, mint ahogy beszélik. Egyébként is, ami azt illeti, te még gyerek vagy, hogy ilyesmin agyalj. Már éppen eloldalogtam volna, amikor megszólalt: „Az emberek sokfélék, de mind boldogulni akar, és amilyen sokfélék olyan sokféle módon próbálkoznak, és van, amikor övön alul”. Biztos látszott rajtam, hogy ettől a választól nem lettem bölcsebb, főleg mert a dívány egyáltalán nem szerepelt benne.

Mondtam a janicsár aga példáját. Ebbe azután bele is kapaszkodott az én tatám és mondta, mint a vízfolyás. Elég, ha kenddel csak azt tudatom, amit érteni vélek. A zaftosabb részeket kihagyom, ha tehetem, de ezt momentán muszáj, mert így kezdte: „sokan annak köszönhetik a jó módot, hogy a hatalom seggében tartják a nyelvüket, az elbizakodott hatalom meg ezt el is várja az alattvalójától”.

Ő például személy szerint ismer olyan embert, akinek a nagyapja nagy hirtelen papíron munkás, meg partizán lett, most meg főfoglalkozásban az ’56–os hős unokája, akit üldözött a proletárdiktatúra. A másik ember meg az előző diktatúrában indulókat, ebben meg zsoltárokat bömböl, és jobban megél, mintha tisztességesen dolgozna. Szóval valami olyasfélét magyarázott, hogy „sokféle világ sokféle módon működik”, és némelyikbe nagyon drága belépődíjat szednek akár akar fizetni a delikvens, akár nem. Meg azt is, hogy „a féreg visszaél a hatalmával, a sunyi meg karriert csinál a kiszolgáltatottságából”.

Nem mertem forszírozni a díványt, mert nagyon felhúzta magát és a nagyi a lelkemre kötötte, hogy a szívritmuszavara miatt ne idegeljem a papát, pedig tudhatná, hogy a tata ebben is önkiszolgáló. Mondta is olvasatlanul, a „kissz…..háziak” a Bibó kollégiumból az ő nagyapja sírját taposva tülekedtek, sírtak a demokráciáért, meg a liberalizmusért az óbudai temetőben, miközben Bibó István sírját koszorúzták, most meg a névadó sírján állva megtagadják, sőt olyan mohók, hogy még a forradalmat is ellopják Bibótól és társaitól!

A mi falunkban is volt ám forradalom. Mesélte a tata. Éppen a borbélynál voltak – az meg szemben volt a tanácsházával – úgyhogy mindent látott a forradalomból. Talán még százan is lehettek – és ez nagy szó a mi kis falunkban, főleg dologidőben – ráadásul a kövesúton álldogáltak, nem a járdán. Csepel teherautón jöttek az idegenek, kiabáltak. Igaz, keveset hallott, mert ő is a nagyapjával volt, és az ő tatája frontot járt ember volt, és azt mondta, hogy nem jó bemenni a tömeg sűrűjébe, mert könnyen tetűt kap az ember. Így azután csak nézték a forradalmat, de nem sokáig. Mert a tatája azt mondta neki, hogy aki úgy kalimpál a kezével, mint ez a platón kiabáló messziről jött ember, az lehet száz Munkástanácsnak is a tagja, de hogy életében munkára nem használta a kezét, az biztos. Ezért azután a nyiratkozást követően kimentek kukoricát törni. Méghozzá szárán fosztva. Ne tudja meg kend, hogy kicsinálja az ember kezét, főleg ha még gyerek, mert vékony az ujjbegyen a bőr. A tata mondta és akkor az úgy van, kár, hogy a díványról nem esett szó többet.

Már nagyon furdalt a kíváncsiság, szükség törvényt bont; aput kérdeztem. Ő nem néz tévét, nem internetezik, nem beszél, csak robotol. „A dívány és a divan az kettő –mormolta félálomban -, „nézd meg a wikipédiában” és már aludt is szegény.

Megnéztem. Nekem most lett csak gyanús igazán ez a dívány história! Megvárom, miként vélekedik kend. Gőzöm sincs, hogy egyes emberek miért a szóban forgó fekvőhelyet tartják a leggyorsabb közlekedési eszköznek, amivel előre lehet jutni. Eldobom az agyam!

Jut eszembe. Képzelje el, a tatám tudatmódosult lett. Mióta államosították az egyházakat ateistaként sajnálja a keresztényeket, mert ő aztán tudja, hogy amire az állam egyszer ráteszi a kezét, annak, kampec. Most pl. az önkéntes 1%- ból keresztény listát, meg egyházadót fabrikálnak.

Látja kend, milyen jó kendnek, hogy ott van, ahol van. Ezt az Erdogánt huncut fejedelemnek mondják ugyan, de legalább fedelet ad a migránsoknak, sőt ahogy kend írta, még nyuszt mentét is adott ajándékba. (Ezzel azért ne nagyon dicsekedjen kend máshol, mert meglátja, előbb-utóbb az állatvédők kikezdik kendet a prém miatt!)

Én viszont örülök a ruhatár bővülésnek és kezitcsókolom: Mirtill

Bütyökfalva, 2017. október 23.

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.