Össznépi gyűlölködés

Free-Stock.org Free-Stock.org

Akkor mondjam szépen: jó reggelt a kedves olvasóknak, akik velem együtt kiheverték, vagy nem heverték ki a felemelőnek alig nevezhető, de legalább tömény elmebajjá és gyűlölködéssé gyúrt nemzeti lábszagba csomagolt ünnepet.

Hogy ráadásul megint jutott önmagukból kivetkőzött – mi tagadás, idős – emberekre, akik újságírókra támadtak a nagyfene ünneplés hevében, abban (rezignáltan mondom) semmi meglepő nincsen. Az a keserű düh, ami ezekben a tisztes kort megélt emberekben munkál, nem kellemes látvány, viszont nyomasztó és szomorú. Az egy dolog, hogy reménytelennek látszik, hogy ez az ország valaha is együtt tudjon ünnepelni (és ünnep alatt nem a Puskás Akadémi buszaival szállított tapsolókkal körített politikai nagygyűléseket és választási kampánybeszédeket értek), de a megosztottság puszta létén túl, a verbális-fizikai agresszió állandó és nyilvánvaló jeleit is látni ezeken a megvezetett, lenézett, kiskorúsított emberekben. Ez meg külön lesújtó. És még mielőtt valaki azzal vádolna, hogy azt állítom: ez a Fidesz-hívők sajátja, tisztázzuk, hogy nem ezt állítom. Nem is állíthatom, hiszen a szóváltástól a dulakodásig, buzizásig terjedő skálán az össznépi gyűlölködés nem válogat pártszínezet szerint.

Erről nagyon sokan tehetnek, egyebek mellett Vona Gábor is, aki viszont tegnap majdhogynem önkritikát gyakorolt. A pártelnök azt mondta: röstelli, hogy régen a széthúzást támogatta, de időközben belátta, hogy ez sehova nem vezet, csak rombol. Ez igen dicséretes, csak az a baj, hogy mire ő belátta, ebből a stratégiából mások meg kizárólagos kormányprogramot gründoltak, amely olyan felmérhetetlen károkat okoz, amelyeket az ilyen megkésett öntudatra ébredések aligha lesznek képesek helyrehozni.

Gyurcsány Ferencről is kell néhány szót ejtenem, aki szintén nem bízta a véletlenre és az időjárásra kampánybeszédét, a sajátjai előtt, zárt, szigetelt térben beszélt arról, hogy a mai DK sokkal jobban hasonlít a 29 évvel ezelőtti Fideszhez, mint a mai Fidesz. És ebben biztosan sok igazság rejlik, mert ehhez a Fideszhez hasonló alakulat az elmúlt 29 évben még nem jutott kormányrúdhoz, csak azt nem tudom, hogy vajon ezzel mire megyünk? A kolléga mai ezzel kapcsolatos írásának poénját (nem mintha bármi poénos lenne ebben) nem lőném le, de sem a Momentum, sem az LMP megemlékezését látni nem volt felemelő. A Közös Ország Mozgalom szerencsétlen húzásáról már ne is beszéljünk. Az összellenzéki teszetoszaság most is rendkívül sok muníciót szolgáltat a fideszes propagandának és tartok tőle – egyáltalán nem kell velem egyetérteni -, hogy részben jogosan. Jó, tudom, esőben, szélben, mínusz fokokban nem olyan kényelmes utcára menni, de a történelems során igen sokaknak sikerült már. Sőt, mai napig is sikerül. Nem tudom melyik a szánalmasab: 20-40-50-200 ember előtt szónokolni szanaszét, vagy időjósnak állni és az időjárásra hivatkozva megfutamondni egy közös, potenciálisan tömeget megmozgatni képes rendezvény elől. Majd a nálam okosabbak és arra érdemesebbek eldöntik és megmondják a tutit.

Addig is, álljon itt doktor Szili Katalin mai nagyszerű produkciója, amelynek a Magyar Idők biztosított felületett. Orbán Viktor baloldaliságból hirtelenváratlanul kigyógyult és megvilágosodott fegyverhordozója megszakértette a baloldali összefogás kérdését. Ki tudná ezt nála jobban, ugye? Nincs is annál szebb, mint amikor az MSZP egykori alelnöke teljes meggyőződéssel visszhangozza Orbán Viktor legordasabbb nézeteit. Az van a nagyszerű politikusasszony szerint, hogy a baloldal és a Jobbik összefogása káoszba taszítaná az országot. Az, hogy valaki egy hazug premisszából indul ki (márpedig Szili hazudik, amikor azt állítja, hogy van ilyen szándék, ezt már sokan cáfolták, ő ennek ellenére vette a szájára), az igen nagy valószínűséggel a következtetéseit is nevetségessé teszi. Mindazonáltal a kedvenc gondolatom:

Az ember azt várná, hogy nem érdekek, hanem értékek határozzák meg valakinek az álláspontját a szélsőségektől való elhatárolódással kapcsolatban.

Mondja ezt Orbán Viktor jól fizetett megbízottja, akinek az a szokása, hogy felháborodottan elveket emleget, amikor saját, érdekorientált köpönyegforgatásáról kérdezik. Mondja ezt egy olyan ember megbízottja, aki a szélsőségek farvizén, a társadalom legsötétebb, legaljasabb reflexeinek meglovagolásából építette fel immár betonbiztosnak tűnő hatalmi pozícióját, aki nem határolódik el a szélsőséges, agresszív megnyilvánulásoktól, aki az erőszakban sem lát semmi kivetnivalót. Értjük, kedves Szili asszony! Mindent is értünk. Sőt, látjuk a homogén nemzetállamozás beteges rögeszméjének határon túlra történő exportját, és azt is, hogy a Soros-tervezéssel hülyített kisebbségi magyarok hogyan fogják megszívni ezt a nemzetpolitikának csúfolt pusztítást. De nem baj, Szili asszony addig is vegye fel minden hónapban jól megérdemelt fizetését, aminek egyetlen fillérjét nem sajnáljuk tőle. A következményekre meg szarni rá, azok önt már amúgy sem érintik majd.

Most pedig tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna. Ma folytatódik a parlamenti bohóckodás, a kormánynak több mint húsz kérdésre kell ma válaszolnia a tisztelt házban. Biztos vagyok benne, hogy csupa kellemes meglepetésben lesz részünk, midőn a kormány képviselői érdemi válaszokat szolgáltatnak majd az ellenzéknek, ahogy azt eddig is megszokhattuk. Ja, nem. Mindegy is. Én viszont ezennel búcsúzom, elviselhető napot kívánok mindenkinek! Később ugyanitt leszünk, tartsanak, tartsatok velünk!