Katalónia, a demokrácia hazája

Fotó: Twitter Fotó: Twitter

Jelen pillanatban fél millió ember lepi el Barcelona utcáit, a függetlenségi mozgalom két vezetőjének szabadon engedését követelve. Spanyolország szó szerint ketté szakadt az elmúlt hetekben, mely nem tesz jót sem az ország megítélésének, sem jövőjének. Mint az talán mostanra már köztudott, a spanyol kormány meghozta döntését és életbe fogja léptetni az alkotmány 155-ös cikkelyét, melynek értelmében – noha az elnök Rajoy szerint ez nem történt meg – a spanyol kormány felfüggeszti Katalónia függetlenségét. A helyi tv és rádiócsatornáktól kezdve a régió rendőrségén át a teljes gazdasági irányítás is Madrid kezébe kerül. Hívhatja ezt Rajoy, ahogy csak akarja, ez a katalánok szemében autonómiájuk felfüggesztése.

Az Európai Unió érthető módon – nem akarja hogy saját, függetlenségért harcoló országrészei vérszemet kapjanak – a spanyol kormány pártjára állt, így Katalónia magára maradt. A gyűlölet és feszültség a spanyol oldalon napról napra növekszik, ez nem vetít előre semmi jót. Ennek ellenére katalánok tízezrei – fiatalok és idősek egyaránt – békésen tüntetnek Katalónia utcáin. Agresszivitásnak még csak nyoma sincs. Noha elegük van abból, ahogy a madridi vezetés kezeli őket, elutasítva minden párbeszédnek még csak a lehetőségét is, mégsem szabadultak el az indulatok.

A spanyol oldalról – noha nem nyilatkozhatom az egész ország nevében – mégis mást tapasztalok. Már az október elsejei – Madrid által illegálisnak nyilvánított – népszavazáskor történtek is megrázták a világot. Az ország minden területéről odavezényelt rendőrség – erőszakot alkalmazva – próbálta megakadályozni a népszavazást. Noha a fél világ elítélte a rendőri brutalitást, a spanyol kormány a mai napig nem kért bocsánatot az akkor történtekért. A legszomorúbb azonban talán nem is ez, hanem az, hogy a spanyolok nagy többségét ez nem háborította fel. Több ezren űztek gúnyt az összevert szavazókból. Örültek annak, hogy megmutatták, hol a katalánok helye, ugyanis véleményük szerint ez a demokrácia. Katalónia Spanyolország része és ezt nekik is tudniuk kell. Ha ezt gumibottal kell beléjük verni, akkor úgy.

Tény, a katalánok által október elsején tartott népszavazás alkotmányellenes volt. Ezzel vitatkozni fölösleges, azonban azzal is, hogy a katalán vezetésnek más választása nem is volt. A madridi vezetés soha nem fog belemenni abba, hogy a katalánok dönthessenek saját sorsukról. Egyszerűen nem teheti meg, mert annak egy újabb gazdasági válság lenne a következménye. Barcelona egyszerűen túl sok pénzt fizet bele a közösbe ahhoz, hogy csak úgy elengedjék őket.

Az elmúlt hetek az én szememben nem arról tettek tanúbizonyságot, hogy a katalánok antidemokratikus eszközöket használva, erőszakos módon el akarnának szakadni Spanyolországtól, mint ahogy ezt a spanyol fél kommunikálja. Azt vettem észre, hogy a katalánok megmutatták a világ számára, mi a demokrácia, milyen az, amikor békés keretek között a nép a hangját hallatja. Ezzel szemben spanyol oldalról a mérhetetlen nacionalizmus és zászlók büszke lengetése kimeríti véleménynyilvánításukat.

Párbeszéd helyett ultimátum, demokrácia helyett autoriter kormányzás. Katalónia egy fejlett, modern demokrácia képét mutatja, szemben a máig a múltban élő, a frankói diktatúrát épphogy levetkőző spanyol vezetéssel. Ha Spanyolország valóban egy országként szeretné folytatni, akkor fel kell nőniük a katalán demokrácia szintjére és akkor talán lesz miről tárgyalni. Mariano Rajoynak igaza van akkor, amikor azt mondja, nincs miről tárgyalnia a katalán vezetéssel. Az akadály pedig  ő és az általa képviselt buta, autoriter felfogás. Változásra van szükség, olyan változásra, mely elsöpri a múltat és helyébe egy friss, életképes jövőt hoz.adomany-1