Itt még az isten is nyomorúlt

Fotó: Lázár Gergő Fotó: Lázár Gergő

Alig vártam, hogy itthon lehessek.
A krumplileves segített rajtam.
Nem vártunk, gyerek! – anyám így szólott
s vászonkötényét megigazgatta.
Fáradtság, éhség alighogy eltűnt,
munkába álltam, fogtam a villát,
poros füveket szórtam szekérről,
inkább lucernát dobáltam volna,
de azt az égi tűz elharapta.

Láncról a vödör zuhant a kutba,
vasmacskával a vödröt kifogtam,
keréksín alá fa-éket vertem,
nehogy a hőség perdítse porba,
megöntöztem a dohánypalántát,
gondok lombjára hadd fujjunk füstöt.
S míg másba kezdtem, szóltam magamra:
hiába vágyod, nem lelsz nyugalmat,
szükség van itt a kézre, körömre,
itt még az Isten is nyomorúlt!

Nagy László