Panni vagyok, hét éves és félek

Fotó: 21150 Fotó: 21150

Panni vagyok, hét éves. Már járok iskolába, tudok olvasni. Azt mondják, okos vagyok. Annyi mindent nem értek.

Nem értem azokat az óriási plakátokat, pedig már el tudom olvasni őket. Háromszázan haltak meg terrortámadásban, azt írták a plakátra. Nem tudtam, mi az a terrortámadás, de amikor anya nem figyelt, átkapcsoltam a tévét, pedig nem szabad. Akkor láttam az embereket, akik az utcán feküdtek és volt, akit letakartak és sokan sírtak, villogtak a rendőrautókon a fények. Nagyon ijesztő volt.

Megkérdeztem anyát, hogy kik azok a terroristák. Ő azt mondta, gonosz és beteg emberek, akik bántanak másokat. De nekem nem kell félnem, mert itt nincsenek ilyen emberek. Az egyik osztálytársam mesélte, hogy a szülei szoktak erről beszélni és a szülei szerint igenis vannak itt is ilyen gonosz emberek. Ezek idegenek, akik más országból jönnek ide azért, hogy bántsanak minket. Meg lehet őket ismerni, mert máshogyan néznek ki, mint mi, máshogyan beszélnek és más a szaguk is. Azt nem tudom, az osztálytársam szülei honnan tudják, milyen a szaguk, de biztosan úgy van. A felnőttek tudják.

Anya szerint ez butaság, de azt is mondta, hogy erről ne beszéljek senkivel, mert abból baj lehet. Ha más is megtudja, hogy mi nem gyűlöljük az idegeneket, akkor azt gondolhatják, hogy migránssimogatók vagyunk és az nem jó dolog. Mármint az nem jó, ha megtudják. Mert azt hiszik, hogy nem szeretjük a hazánkat, pedig de, szeretjük.

Tudok olvasni, ezért azt is tudom, hogy van egy Soros nevű ember, aki rosszat akar. Gonosz. Van neki terve és van hadserege is. Öreg, csúnya és ijesztő. Láttam a plakáton. Úgy nevet, mint a gonosz boszorka a mesében. Félek tőle.

Anya azt mondta, nem kell tőle félni, nem bánt minket. De erről se beszéljek az iskolában, mert ez is a mi titkunk. Abból baj lehet, ha mások is megtudják, hogy mi nem félünk Soros bácsitól.

Láttam olyan plakátot is, ami nem kék volt, hanem sötét. Bűnözők voltak rajta. Onnan tudom, mert oda volt írva, hogy ők lopnak. Lopni nem szabad, azt én is tudom. Aki lop, az rossz ember. És azok az emberek rosszak, mert olyan gonosz a nézésük is.

Voltunk anyával vásárolni. Láttunk egy nénit, akivel kiabáltak az emberek, mert kendő volt a fején és rángatták és a néni sírt és elfutott és ez annyira szörnyű volt, hogy én is sírni kezdtem. Olyan volt, mint a nyáron, amikor itt voltak nálunk az unokatestvéremék. Ők másik országban élnek, az apukájuk máshogy néz ki, mint általában az apukák, mert az ő bőre fekete. De ez engem egyáltalán nem zavar, meg az sem, hogy az unokatesóim bőre szép barna, mintha mindig napoznának. Beszélnek magyarul és jókat szoktunk játszani. De most nem mehettünk le a játszótérre, mert anya szerint túl meleg van és sétálni, meg fagyizni sem mehettünk a meleg miatt.

Aztán az  unokatesómék előbb mentek el, pedig úgy volt, hogy maradnak és együtt megyünk a Balatonra. Már annyira vártam, de nem mentünk, hanem visszautaztak abba az országba, ahol élnek. Azt mondták, többé nem jönnek és anya sírt, a nagynéném is sírt és akkor én is sírni kezdtem.

Az egyik fiú mesélte az iskolában, hogy látta a tévében, ahogy rengeteg ember jön ide és mindegyik gonosz. Azt mondta, meg akarnak ölni minket és megkérdezte a szüleit és ők is azt mondták, hogy ez igaz.

Panni vagyok, hét éves és nem értek semmit. Félek. Nem akarok kimenni az utcára, a játszótérre sem és nem akarom, hogy gonosz emberek jöjjenek. Félek a tolvajoktól és Soros gonosz vigyorától, félek beszélgetni a tanítónénivel, mert nem tudom, hogy mit szabad mondanom és félek a nagy plakátoktól is, meg félek az idegenektől. Itthon akarok lenni anyával és nem akarok semmiről sem beszélni.

Panni vagyok, hét éves és azt akarom kérdezni, hogy miért teszitek ezt velem?adomany-1