Vendég: Az akkori diktátor vasba véste az árakat, ez a mostani meg gránitba a jobbágytörvényt

Fotó: Pezibear Fotó: Pezibear

kelemen.mikes@netkavezoabujdosokhoz.tekirdag.tr

Tárgy: Fantomfájdalom

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Megnyugvással vettem híradását, mely szerint nem akar hazajönni kend egyhamar. Vágyódik-vágyódik kend, mintha ahol mi vegetálunk, az a hazája lenne, méghozzá Európában. De az eszével tudja, ez már nem egy európai ország, csak egy leamortizált azeri hűbérbirtok. Főleg nem haza, és Európából ide csak az euró csordogál, mint cselédnek a savó. (Tényleg, kendék minek nevezték a túró csináláskor a hevítés után kicsöpögő folyadékot, írónak vagy savónak?)

Jaj, ezt el kell mesélnem. Az azeriről eszembe jutott a balta. Az azeri baltáról meg a mi baltánk, amit a tata örökölt az apukájától. Tessék elképzelni annak a kutya Rákosinak az idejében olyan fix árak voltak, hogy a balta vasába melegében van belesütve, hogy ára 12 Ft, úgyhogy tényleg nem volt szabadság akkor, mert a boltos nem adhatta drágábban, mint ahogy ez a diktátor kiszabta. Bizony.

Hiába, na: „megfelelő távolságból lehet jól rálátni a dolgokra” – mondta a tata és tényleg; én látom, hogy az akkori diktátor vasba véste az árakat, ez a mostani meg gránitba a jobbágytörvényt, ahogy kend látja. Mi ketten (na, meg persze a tata) távlatosan látunk. Nem úgy, mint a szegény nagyi. Mert ő mindent a templom periszkópján keresztül lát.

Tessék elképzelni, mikor nagyon ájtatosan kiprédikálta a papminiszter, hogy az üldözött keresztényeket vendégül látja a kormány, akkor az én nagymamám rögtön ment sorba állni az ingyen csirkefarhátért, de kiderült, hogy a magyar kormány által üldözött magyar keresztények most se kapnak semmit, hanem továbbra is kirabolják őket Isten nevében. Tudta azt kend például, hogy az egyházi fenntartásba átpasszolt szegényházba vénségére úgy juthat be, hogy 1, vagy 1,5 millió forintot „adomány” címen számla nélkül le kell perkálni előre, természetesen a havi térítési díjon felül?

A migráns keresztényeknek is csak azért ígérik az ingyen szállást, mert tudják, hogy egy sincs olyan bolond, hogy ide jöjjön!

A tatám is mindig tudja a tutit. Apu is mondta. „Az elméleti felkészültség és a gyakorlati tapasztalat együtt az igazi. Az a tudás, a többi csak erőlködés.” Anyu emlékszik – mert ott volt Pesten, a téren, mikor a kis szőrmók ágált a koporsónál -, hogy a tatám csak csóválta a fejét a lelkes beszámolója után: hogy szabadság lesz, meg demokrácia, pluralizmus meg még egy csomó idegen szó is lesz, és majd többek között én is leszek, meg a tesóim, meg nem tudom hány szoba, meg hány kerék és satöbbi. Az erőszakos hittérítésről, a devizahiteles szívatásról, a kilakoltatásokról egy mukk se! Na, az én nagyapám olyan, de olyan csúnyát mondott, ami ebben a szabadszájú világban is kiverné a biztosítékot. Apu lájtos fordításában kb. úgy hangzik, hogy „sok önimádó aljas kis akarnok szaladgál a világban, de szerencsére a többi nem ilyen szorgalmas, mert a mohóságukkal már rég elpusztították volna a Földet”.

Most meg szomorú a tata. Mert annyira nyilvánvaló, hogy mindenkinek látnia kellene, mennyire cinikus, sötét bunkók kezében van a hatalom. És nem csak itt. Mert ahhoz nem kell diploma – szerinte-, hogy a demokrácia meg a legkegyetlenebb önkény között különbséget tudjunk tenni. A sok úrhatnám összefogása itt csak addig tartott, amíg a nemzeti vagyont el nem lopták, és az ország felét a szegénységi küszöb alá nem demokratizálták. Most már a néptől alig van mit elvenni, ezért egymás zsebében turkálnak.

A statisztikatudomány kimutatta, hogy rövid idő alatt több magyart tettek földönfutóvá, mint az ezeréves úri rend, pedig a született urak se Milka csokival tömték a béres gyerekeket. De ezeknek a matematika nem ellenfél; megszüntették a létminimum számítást, és hipp-hopp, máris oda a szegénység, gazdagodik az ország, nőnek a bérek, a nyugdíjak! Happy van, nyomor nincs, halmozottan hátrányos helyzetű gyereket is már Romániából kell hozatni mutatóba!

Amikor kendnek – ki tudja hányadszor– elpanaszolom, amit a felnőttek beszélnek, meg siránkoznak, akkor kend csak vigasztal engemet. Meg magyaráz. Mint most is, hogy az is fájhat ám, ami nincs, de volt, mint a lelkiismereti szabadság, a munka, a három szoba, a négy kerék, és ezt úgy hívják, hogy fantomfájdalom. És azzal ijesztget kend bennünket, hogy ennek a hipnózisban végrehajtott amputációnak még az elején vagyunk, és én most nagyon félek, hogy kend tudja, miről beszél.

Pedig én lány vagyok, szőke, enyhén értelmi fogyatékos és kétszer jártam az első osztályt. Igaz az ötödiket is. Lehet, hogy a két ötödik miatt látom, hogy közpénzből szívatják a népet?

Tata már ezerszer elmondta, amikor az emlékeit firtatom, hogy „Nem az a baj, hogy megöregszik az ember. Az a baj, hogy nem hülyül hozzá! Ráadásul a nyálas szájú taknyos kis pártkatonák még a múltam is kiforgatják/elhazudják”.

Kendnek ilyen szempontból is jobb dolga van odakinn. Már csak a jó egészsége is maradjon, amit szívből kívánok kendnek: Mirtill

Bütyökfalva, 2017. október 18.

P.S: A tata kérdezteti, hogy kend szerint, ha tovább szorongatják, akkor suttyomban a Vona is behódol majd, mint a Torgyán tette? Meg azt is kérdezi, hogy a ’18-as választáskor is viszi majd a sok pénzt a bankba ez a Simon Gábor, és arról se lesz majd véletlenül a biztonsági kamerának felvétele, mint az előző választáskor?

adomany-1