Nem nemzeti konzultáció, hanem székek kellenek

Fotó : MKKP Fotó : MKKP

Mint tudjuk Magyarország egy büszke és erős nemzet, valamint jobban teljesít. Hogy miben, vagy hol, azt talán csak a magyar kormány tudja, ugyanis sem a magyar egészségügy, sem az oktatás színvonala de még csak az átlag életszínvonal sem emelkedett az elmúlt években. Az egyetlen dolog amely szembetűnő mértékben megnőtt, az az egy négyzetméterre eső Soros plakátok száma. Abban bizonyosan világverők vagyunk így hát van is mire büszkének, valamint erősnek lenni. A stadionok fényétől távol, a soros plakátok árnyékában azonban ott vannak az omladozó kórházak, bennük haldokló nyugdíjasok százaival. Ott vannak, az egy generáció jövőjét romba döntő színvonalon aluli iskolák tucatjai. Most egy újabb esetre derült fény, mely megmutatja honnan is fogyott el a pénz.

Fotó: Jakab Péter Facebook
Fotó: Jakab Péter Facebook

Igen, jól látják, a szülők közössége óvodai székekre gyűjt pénzt, azok ugyanis balesetveszélyesek! Azután hogy krétát és wc papírt is sokszor a szülőknek kell az iskolának adományozniuk, most már eljutottunk egy következő lépcsőfokra.  Ha a drága szülők szeretnék hogy gyermekeik üljenek – és azt biztonságban tegyék – akkor jó lenne ha székenként 4-5 ezer forinttal hozzá tudnának járulni a dologhoz.

Ez már komolyan mindennek a legalja. Miért tartjuk fenn ezt a tetves rendszert, ha az oda befizetett pénzünket arra költik amire csak kedvük szottyan, ahelyett hogy arra költenék ami prioritás? Lassan ott tartunk, hogy az állam képtelen gondoskodni a saját fenntartásáról. Évről évre egyre több adót befizetve, egyre inkább omlik össze az egész rendszer.

Nekünk nem milliárdokba kerülő nemzeti konzultációnak hívott választási kampány kell, hanem székek, melyeken gyermekeink biztonsággal ülhetnek. Az ország legnagyobb problémáját nem a bevándorlás jelenti, hanem a saját romjai alól segélykiáltásokat hallató közintézmények. Az omladozó kórházak, a saját hibájukon kívül utcákra dobott családok százai. Ne egy olyan embert gyűlöljünk akiről semmit nem tudunk, hanem háborodjunk fel azon, amilyen a valóság. Amilyen az az élet, amelyet ma egy átlag magyarnak élnie kell.

Nem a gaz liberális sajtó az, amely hazugságokat terjesztve a szegény nyugdíjasok Erzsébet utalványaira áhítozik. Mi csak azt szeretnénk hogy a hazug mézesmadzagok mögé lásson mindenki. Szegény, gazdag, fiatal és idős egyaránt. Azt szeretnénk ha tudnák mi a valóság, tudnák hogy unokáik és gyermekeik nem hazaárulók akkor, amikor az országot elhagyják. Nekik egyszerűen elegük lett abból, hogy idehaza nincs jövő és nincs létbiztonság. Nem ők a hibásak.