Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Csak a pusztítás örök. Meg a hisztérikus nemzeti öntudat

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Miközben az asszony magamutogatásilag a saját fánkjai között fetrengett meztelenül, mert annyira nem tud mit kezdeni magával jódolgában, évtizedekkel korosabb férjeura, Vajna András – hogy a Jóisten tartsa meg az önerőből kőgazdag tehetségét – vérfürdőt rendezett (nem csak produceri és parókakészítői, de rendezői képességei is kimagaslóak) az általa szeptemberben felzabált Lapcomnál. Ismételjük át, mi történt tegnap, szerdán:

  • Kirúgták a Bors főszerkesztőjét, valamint a közéleti rovat vezetőjét.
  • Kirúgták a Lapcom Zrt. vezérigazgató-helyettesét. Nem, ez így nem igaz: közös megegyezéssel távozik, amit ő maga kezdeményezett, amikor biztossá vált, hogy a cégnek új tulajdonosa lesz.
  • Kirúgták a Délmagyarország főszerkesztőjét és helyettesét. Az új főszerkesztő  a Csongrád Megyei Önkormányzati Hivatal elnökének kabinetvezetője (!!!) lesz.
  • Távoznia kell a Kisalföld eddigi főszerkesztőjének is.

Ami szép, az nem csúnya, arról az elismerés hangján kell beszélni, ugye. Gyönyörű megmozdulás volt ez is a gátlástalan strómantól, mi sem számítottunk másra, úgyhogy pörgessük vissza egy nappal az idő kerekét keddig:

„A közelmúltban a kormányzatot támogató személyekhez kötődő vállalatok megszerezték az ellenőrzést az utolsó, még megmaradt független megyei lapok felett. Azok az újságírók, akik ezeknél a médiumoknál dolgoznak vagy dolgoztak, úgy tájékoztattak minket, hogy az új tulajdonosok diktálta szerkesztőségi irányvonalat kell követniük, és nem lehet kormánykritikus cikket megjelentetniük.” (David Kostelancik amerikai ügyvivő, legmagasabb rangú amerikai diplomata Magyarországon)

„Ha az ügyvivő maga mellé ültet egy tolmácsot, és átlapozza a napilapokat, megnézi az internetes hírportálokat és a híradókat, láthatja, hogy számtalan kormánykritikus hír jelenik meg naponta. Ha az ügyvivő összeszámolja, hogy hány kormánykritikus napilap, hetilap, hírportál és televízió-csatorna van Magyarországon, akkor megbizonyosodhat arról, hogy a sajtószabadságot és a kiegyensúlyozottságot semmilyen veszély nem fenyegeti.” (Menczer Tamás, a külügyminisztérium kommunikációért és parlamenti koordinációért felelős helyettes államtitkár)

Egy nappal később, vagyis szerdán, majdnem egyidőben azzal, hogy  kiderült, Vajna pápa (kaszinó-, média-, film-, stb.) harácsolt lapjainál fejek hulltak a porba:

A budapesti amerikai nagykövetség ideiglenes ügyvivőjének a sajtószabadságról tett keddi nyilatkozata, és az ahhoz hasonló megnyilvánulások nem értelmezhetőek másként, mint kéretlen beavatkozásként a magyar belpolitikába. „A rossz emlékű goodfriendi hagyomány útjára lépett” az ügyvivő, amikor nagy nyilvánosság előtt hosszan értekezett a magyar sajtószabadság állapotáról, annak általa vélelmezett hiányosságairól. (Magyar Levente, a KKM parlamenti államtitkára)

Akkor most kíséreljük meg újra a gondolkodást, kedves hívek, hívők és elvarázsolt rajongók! Bár semmi értelme nincs, a számok magukért beszélnek, de tehetjük magunkat földhülyének és akár számolhatunk is, ha a teremfocistákból és dilettánsokból verbuvált, diplomáciai pöcegödör szerint ez érv lehet bármire is. Csak az az istentelenül nagy baj, hogy érvek itt nincsenek, a zsigeri tagadás és csaholás van. Sokadszorra.

A kép teljességéhez tegyük hozzá, hogy Lázár János is besegített a mai kormányinfón ebbe a röhejes, de annál idegesítőbb hisztizésbe: sokat segítene, ha végre lenne nagykövet Budapesten, mert Kostelancik rengeteg zöldséget beszélt össze. És különben is miért nem tiltakozik az ügyvivő azért, hogy az amerikai sajtó elfogultan ír Magyarországról. Azt persze nem tudjuk, hogy egy amerikai dipomatának mióta feladata a magyar diplomácia vélt/valós feladatait ellátni, de mindegy is. Tehát!

Miközben a kormány holdudvara a szemünk láttára, számszerűsíthető, tényszerűen bizonyítható módon, az illetékes hatóság titkolózása és jogtiprása mellett felvásárolta szinte az egész sajtót,

miközben Vajna harácsolmányánál mindenkit szélnek eresztenek, aki útjában áll az egyenpropagandának, konkrétan vállalkozókat nyírnak ki azért, hogy Vajna rádiói terjeszkedhessenek,

miközben Mészáros Lőrinc immár háromjegyű számú vidéki lapot birtokol úgy, hogy a Népszabságot kinyírták,

miközben a közpénzből felvásárolt TV2 vezetőjének saját bevallása szerint sem tudnak/akarnak félreállni az állami hirdetésekbe csomagolt közpénzeső útjából,

már megint megy a vinnyogás arról, hogy kéretlenül beavatkoznak a belügyeinkbe. Ahelyett, hogy más országok belügyeibe avatkoznának. Mert az ukrán oktatási- és nyelvtörvény, ugye.

Van itt néhány dolog, ami a fenti tények, elhangzott állítások alapján megállapítható:

Úgy tűnik, a legmagasabb világi hely legerősebb vezetője továbbra sem hajlandó tudomást szerezni arról, hogy Orbán Viktor elsőként sietett üdvözölni a politikai korrektség leáldozását. Úgy tűnik, a legmagasabb világi hely képviselői, akiknek azonnal a lábuk elé vetette magát és felajánlotta szolgálatait a magyar kormány, akik közel egy évvel azután, hogy még mindig nem tartották elég fontosnak a piros szőnyeget leteríteni a kedves nemzetvezető karikalábai elé a Fehér Házban, most szóvá teszik, hogy ami Magyarországon van, az nem sajtószabadság, és már csak jóindulattal demokrácia.

A goodfriendezés ócska trükkje, vagy az, hogy az ügyvivő nem nagykövet, mert ha nagykövet lenne, biztosan nem beszélne ilyen csúnyán a magyar kormányról, és nem ugatna bele kéretlenül a belügyeinkbe, a dolgokon mit sem változtat: a Fidesz-kormány beszántotta, felvásárolta a magyar médiát, a Vajna zsebébe került lapoknál tapasztalható gyakorlat szerint kirúgják a kényelmetlen embereket, helyettük pártkatonákat vezényelnek a szerkesztőségekbe, a független sajtóorgánumok munkáját pedig ott akadályozzák, ahol tudják.

Legalább ennyire súlyos, hogy a szálka-gerenda-effektus bűvöletében élő magyar kormány, amelyiknek feje nyíltan vesz részt más országok választási kampányában (lásd Macedónia), amelyik ultimátumokat, fenyegetéseket fogalmaz meg más országok belügyeit illetően (Ukrajnától Romániáig, Horvátországtól Németországig hosszú a sor), amelyik a harcos, mindenkinek beszólógatást diplomáciának nevezi, változatlanul sérthetetlennek és bírálhatatlannak tartja saját magát.

Hogy mindeközben az elhangzott állításokat tényszerűen igazolják az elmúlt évek törekvései a Mészáros-Vajna tengelyen, méginkább undorítóvá teszi ezt az óvódás tempót: a szuverenitási fröcsögések semmit nem cáfolnak érdemben. Az, hogy a magyar kormány legitimását a diktatúra kiépítésére az adja, hogy mások a magyar kormány szerint hazudnak és zöldségeket beszélnek, nem cáfolat, sima szarelkenés. Ahogy a magyar kormánynak joga van beleszólni az ukrán belpolitikába (vélt vagy valós jogsértések esetén), ahogy Orbánnak hazafias kötelessége macedón testvérei mellett kampányolni, ahogy Szijjártó ráronthat Európára és rendre utasíthat bárkit, úgy az amerikai ügyvivőnek is joga van szóvá tenni, hogy elszabadult a hajóágyú, jogok sérülnek és fogy a szabadság.

A dolgot csak súlyosbítja, hogy történik mindez a szeretve tisztelt Trump-adminisztráció idején, amelyhez oly sok szép remény fűződött. Hát ez van, Trump nem ér rá, van idő még kifényezni azt a széttaposott cipőt. Sokatmondó viszont, hogy a republikánusok is pontosan ugyanazt gondolják a magyar kormányról, mint a patás ördög demokraták. Ügyvivők jönnek, ügyvivők mennek, szerkesztők jönnek, szerkesztők mennek, lapok szűnnek meg, csak a pusztítás örök. Meg a hisztérikus nemzeti öntudat.

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.