Márpedig ebből az országból senki nem ment el, de már az is visszajött. Háromszor

Kép: geralt Kép: geralt

Ahogy közeledik a választás, úgy lesz nekünk egyre jobb. Holott már most is annyira nagyon jó, hogy csak a hülyék és a libsibolsik, valamint libbantak és a Soros pénzéből kitartott idegenszívűek nem látják ezt. Tiszta szerencse, hogy vannak felelősségteljes újságírók (vagy micsodák), akik elég rendszeresen, úgy óránként felvilágosítanak minket. Meg szakemberek is vannak. Például a statisztikai hivatal főnénije, akivel éppen ideje volt egy hosszú interjút készíteni. És ő csak mesélt és mesélt, mint Rémusz bácsi.

Az van, hogy élő ember nem tudja, mennyien mentek el ebből az országból külföldre dolgozni, élni és szaporodni. A statisztikai hivatal plánehogy nem tudja – mondta a főnéni -, de egyrészt Romániából például sokkal többen, másrészt meg amúgy is visszajönnek, akik elmentek és akkor itt tejjel-mézzel folyó kandiscukor lesz, mert majd hozzák haza a sok tudást, a sok pénzt és a sok gyereket. Aha.

Amúgy szerintem is le kell szarni a valóságot, az többnyire megoldja a gondokat. Vagy nem. Mert mi a búbánatos francért is jönne haza a kalandvágyó fiatal? Az ötezer forintos támogatásért, a családi adókedvezményért, a CSOK-ért? Én elhiszem, hogy van, akinek ezek a dolgok sokat jelentenek, de lássuk be, erre jövőt építeni nem lehet. Felelős ember nem is erre épít. Hanem a jogbiztonságra, a megélhetés biztonságára, a demokráciára. Normális ember olyan országban akar élni, ahol kiszámítható a holnap és ahol nem írják át a tegnapot sem.

Fontos, nagyon fontos az anyagi oldala is a dolognak, ugyanis sem hazaszeretetért, sem politikai elkötelezettségért, sem kormányimádatért nem adnak sem cipőt, sem kenyeret a boltban. De nagyon fontos az is, hogy rajtunk múljon, mire visszük. Hogy a tudás, a szorgalom számítson és ne az, hogy melyik ágazat melyik mészároslőrinc kezébe kerül éppen – bizony, nem csak egy stróman van ebben az országban -, hogy melyik politikai haszonlesőnek mit áll érdekében fejleszteni, vagy elsorvasztani. Ne azon múljon egy család sorsa, hogy valamelyik családtag hol nyilvánít véleményt és főleg milyet. Ne azon múljon a gyermekek jövője, hogy hová születnek, ott milyen iskola van, eléggé tehetősek-e a szülők ahhoz, hogy továbbtanulhasson, vagy ki kell maradnia az iskolából, hogy örök életében közmunkásként vegetáljon.

Ebben az országban nem csupán a gazdaság torz, hanem a közélet is mérgezett. Akár szembenézünk vele, akár sem, itt most a dilettáns, de pénzért bármit bevállaló seggnyalóknak áll a zászló. Mindenhol. A társadalmi szolidaritás működik ugyan a társadalom bizonyos rétegeiben, de egyáltalán nem működik állami szinten. Ha valaki itt bajba kerül – és nem kell hozzá sok, elég egy rossz döntés, egy baleset, egy súlyos betegség -, annak vége van és vége van a családjának is.

Pocsék a hangulat, szinte mindenhol. A félelem és a gyűlölet olyan zagyva elegyét hozta létre és terítette szét az országban a kormánypárt, amit egészséges lelkű ember nem képes hosszú távon elviselni.

Akik elmentek, ezek miatt az okok miatt mentek el. És ameddig ezek az okok nem szűnnek meg, nem fognak visszajönni. Mert nincsen hová és nincsen miért. Lehet úgy tenni, mintha semmi nem lenne igaz, lehet azt állítani, hogy szinte nem is ment el senki, de már az is visszajött és nyugodtan lehet mutogatni a másikra, hogy bezzeg onnan mennyivel többen mentek el ahhoz képest, hogy fogalmunk sincs, innen mennyien mentek el. Mindent lehet és annak az ellenkezőjét is lehet. De ettől semmi nem fog változni. A tények tények maradnak. Legfeljebb ez a főnéniket és főbácsikat nem igazán érdekli, mert ők megkapják a takaros kis fizetésüket, van már elég megtakarításuk idős korukra, a többi ember sorsa meg ki a francot érdekel? A tükröt meg majd letakarják, mint ahogy régen csinálták, ha halott volt a háznál. Úgy nem kell belenézni.adomany-1