Szégyen első fokon

varadi1

Hányszor és hányszor kellett már a magyar sajtónak beszámolnia arról, hogy vérlázító bírói ítélet született? Hányszor forrt már úgy fel az agyvizünk, hogy hirtelen ki kellett kapcsolnunk a tévét, vagy elmenekülnünk a számítógép monitorja elől? Nos, itt egy újabb indok. És tudom, volt már róla szó sokszor, de úgy érzem ő az az ember, akinek az ügyéről soha nem szabad megfeledkezni, ő az, akinek ügye, a mai napig példaként szolgál azok előtt, akik szembe mernek szállni a hatalommal. Igen, Váradi Andrásról lesz szó, az ország juhászáról. A tegnapi napon ugyanis lezárult a pótmagánvádas eljárás első fokon és nem találták bűnösnek, a bátor férfit halálra gázoló osztrák-magyar nyugdíjast.

Akkor éjszaka akár még baleset is történhetett, de ha ez valamikor igaz is volt, ma már senki nem hiszi, és nem is fogja elhinni. Ugyanis annyi ellentmondás van az ügyben, ami még a hazai bíróságok termeiben is ritkán látott jelenség. Ritka az, amikor egy bíróság jól láthatóan megpróbálja semmibe venni az ügyben felmerülő bizonyítékokat. Újságok tucatjai megírták, tévé- és rádióműsorok foglalkoztak a férfi halála körül kialakult visszásságokkal, mégis süket fülekre találtak. A döntés ugyanis a bíró kezében van, és úgy látszik őt sem a bizonyítékok, sem a tények nem érdeklik. Nagyon úgy néz ki, hogy neki már a per kezdete előtt is meglehetett az ítélete.

A családot képviselő Magyar György ügyvéd többször kérte a bíróságot egy helyszíni szemle elrendelésére, azonban mindannyiszor falakba ütközött. A bírónő ezt indoklás nélkül visszautasította, immár sokadszorra. Az ügyvéd azonban nem adta fel, és arra kérte a bíróságot, hogy hallgassa meg a helyszínelésen jelen lévő mentősöket és rendőröket, de a bírónő ezt is elutasította. Magyar György tett még egy utolsó kísérletet és arra kérte a bírónőt, állítsanak fel egy szakértői intézetet, hogy az feltárja a szakértői vélemények közötti ellentmondásokat. És igen, a nagy tiszteletnek örvendő bírónő ezt is visszautasította.

Ez lenne az igazságszolgáltatás idehaza? Mi értelme a bíróságoknak, ha úgyis előre megvannak az ítéletek? Mi értelme a bizonyítékoknak és tanúknak, ha azt a bíróság semmibe véve, saját hatáskörben dönt emberek sorsáról? Nem először bizonyosodik be, hogy valaki(k)nek nem érdeke, hogy kiderüljön, mi is történt azon a tragikus éjszakán. Magyar György minden tudását latba vetve szélmalomharcot vív a magyar igazságszolgáltatással.

Azzal pedig, hogy bírók tucatjai, sokak véleménye szerint pártutasítást követve döntenek, teljes mértékben lerombolják egy jogállam már amúgy is omladozó falait. Olyan harc ez, melyet csak egy független bíróság dönthetne el, azután hogy érdemben megvizsgálná a meglévő bizonyítékokat. Azonban ez úgy látszik Magyarországon lehetetlen, ugyanis még csak a függetlenség látszatát sem kívánják fenntartani.

Váradi Andrást, a magyar igazságszolgáltatás még holtában is rendre meggyalázza. Minden elmarasztaló ítélettel egy újabbat rúgnak a férfi sírjába. Azon az éjszakán nem csak egy apa és férj, hanem ezrek reménye és az igazságba vetett hit halt meg. A magyar igazságszolgáltatás pedig azóta Váradi András sírján ugrándozva nézi hülyének azokat, akik még hisznek egy jobb Magyarországban.

adomany-1