Érdekes dolgok

Fotó: Lázár Gergő Fotó: Lázár Gergő

Nem is tudják, hogy miért írjuk: érdekesek. Nem érdekesek ezek már, hanem mindennapiak. Néha-néha fölszisszenünk rájuk, de mintha már kezdenénk mindenbe beletörődni.

A sok közül kettőt mégis ideiktatunk. A nap teljes koronájához hozzátartozik mind a kettő. Aztán pedig csak a kötelességünk talán, hogy ha mást nem tehetünk, panaszkodjunk. A panaszkodásról észreveszik, hogy még élünk és eszmélünk is.

Hoványi Gyula dr. nagyváradi akadémiai professzor tollából olvastuk ma a katolikus autonómia 27-es bizottságának a jelentéséhez a következőket.

„Az örök városban Szent Péter dómjának bejárata előtt a kereszténység két legnagyobb fejedelmének, Nagy Konstantin és Nagy Károlynak lovas szobrai állanak őrt.

Vajha megalakult önkormányzatunk fölött a magyar Szent Korona legnagyobb viselőjének, hazánkban a katolicizmus legtündöklőbb példaképeinek: Szent Istvánnak és Szent Lászlónak szelleme őrködnék!”

Halljuk a méltatlankodás hangját, de kérjük, ne gondoljanak minket okvetlenül klerikális-evőknek. Oh, igen szelíd emberek vagyunk már mi. Nem bánjuk mi már, hogy még a hasonlatokat is a pápai világuralom környékéről szedik mostanság nagyon sokan. Nem bánunk már semmit. Tiszteletreméltó Szent István és Szent László néhai királyaink legyenek a példaképeink. Teringettét, már nem is a középkorba megyünk vissza, hanem az ó-korba. Mindegy. Csak panaszkodunk egy kicsit, s följegyezzük, ami már nagyon följegyezni való…

… A gazdasági egyesület ülésén pedig egy aradi átiratot tárgyaltak. Ez az átirat nagy jámbor-arccal a szesztermelőkkel akarja megfizettetni, amit a borfogyasztók megisznak. Ugye értetlen dolog az egész. A keresztény szövetkezet után Egan, börzeverés, vigéctörvény, versenytörvény. Hát ki tehet róla, hogy véletlenül valamennyi a zsidókat akarja egy más hazához juttatni?

Csak két jelenség egy napon, de mennyi van még. Szántszándékkal választottuk ki ezt a kettőt. Pápai világuralom s zsidóütés – e kettő között szórakozik most a magyar politika és a magyar társadalom.

Nagyváradi Napló 1901. június 20.

Ady Endre