Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


A rossz hír az, hogy nem fogynak el soha

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Rá kellett jönnöm, hogy sokszor láthatatlan emberekről beszélek.

Van egy árnyék réteg. Aki nincs az ő helyzetükben, nem képes, vagy nem hajlandó meglátni azt a kilátástalan, megoldhatatlan csapdát, amiből saját erőből kitörni már nem képes az, aki a rosta aljára hullott.

Tudom és értem, nem jó szembe nézni a valósággal. De ha nem teszünk valamit, a valóság be fog kúszni a küszöbünk alatt, át fog jutni a falainkon, el fogja lepni az utcáinkat. Akkor is, ha eltüntetjük szem elől, ha eldugott helyeken szabad csak ételt osztani, ha hajléktalan-biztos padjaink megvédenek minket a tereken lakó emberek látványától, ha a kirakatok elé épített betontüskék elűzik őket a közterületekről.

„Edgar Swannak ajánlom, hogy a fiatalembert küldje el az e-Magyarország pontra (minden települése, kerületben van) ahol ingyen tud internetezni. Keresse meg a Facebookon mondjuk a Szárnyas fejvadászt, ahol napi szinten rengeteg álláslehetőség jelenik meg….”

Remek tanács.

Tehát az embernek mást sem kell tennie, mint fogni a laptopot, vagy okostelefont, elsétálni a legközelebbi ingyenes internetet biztosító pontra és máris dúskálhat az álláslehetőségek között.

Ha valami okból nem rendelkezik ilyen eszközökkel, akkor beülhet egy internet kávézóba (bizonyára minden faluban van ilyen).

Aki véglegesen lecsúszott, nem tud laptopot vásárolni. Nincs okostelefonja, buta telefonja is ritkán. Ha volt is, vagy el kellett adnia, hogy enni tudjon, vagy ha elromlott, nincs pénze javíttatni. Ha szerencsés, van a közelében internet kávézó és képes összekaparni rá a pénzt, akkor mi van? Holnap is össze kell kaparni, mert ha valami csoda folytán választ kap egy munkáltatótól, arról értesülnie kell valahogyan.

Aki ebben a helyzetben van, még a néhány száz forintot sem képes előteremteni internet kávézóra, ami talán Szabolcs, Borsod és még néhány megye falvaiban, tanyáin nincs is. Ha egy háromtagú család havi negyvenezerből próbál életben maradni, ott egy felesleges fillér sincs. Semmire. Aki ebben a helyzetben van, az már sem interneten, sem más módon nem képes állást keresni.

Ők nincsenek itt, nem kommentelnek, nem panaszkodnak a fórumokon, nem írnak blogot, cikket, nem szólnak hozzá, nem tesznek közzé nyílt levelet.

Őket már nem látjuk.

Nem léteznek.

Sok ember nem regisztrált álláskereső, ugyanis az is feltételekhez kötött. A támogatás korlátozott ideig jár, közmunkát egy családból egy ember kaphat, szintén korlátozott ideig. Az a baj, hogy vannak nagyon jó kezdeményezések, amelyek nagyon rosszak a gyakorlatban. A közmunka gondolata szerintem jó. Jobb dolgozni a pénzért, mint segélyt kapni.

Csakhogy a közmunkából 2-3% tud a munkaerőpiacon elhelyezkedni a későbbiekben. Gyakorlattá vált, hogy a munkáltatók kirúgják az alkalmazottakat és közmunkásként foglalkoztatják vissza őket.

Ameddig egy tartósan munkanélküli foglalkoztatása kedvezménnyel jár, addig esélye van elhelyezkedni, aztán lapátra kerül, jön a következő kedvezményezett. Nappali tagozatos diákokat keresnek napi 8 órás munkaviszonyban, mert olcsó őket foglalkoztatni. Sokszor a próbaidőt ki sem fizeti a munkáltató.

Torzult a rendszer. Létezik az „Újra tanulok” program, ami szintén nagyon jó. A jelentkezés feltétele: regisztrált álláskeresőnek kell lenni. Itt bezárul a kör a nagyon leszakadtak számára.

Ha valaki elveszítette az állását, valamiért nem lehet regisztrált álláskereső, vagy már kihullott a rendszerből és a lakása árverezésre kerül akár hitelbedőlés, akár rezsitartozás miatt, annak itt a történet vége.

Ha tartozása van, a bankszámláján inkasszó van.

Amennyiben valahogyan munkát talál, a bank a munkáltatónál letiltja a fizetése felét, a bankszámláról inkasszálja a másik felét.

Nincs megélhetési minimum, amihez nem nyúlhat a bank, vagy egyéb behajtó szervezet. Sem a fizetés (de akár nyugdíj) felét, harmadát, sem semennyit nem véd semmilyen törvény.

Ha ugyanez a reménytelen helyzetben lévő vállalkozna, már az elején elakad, ugyanis vállalkozói igazolványt (azon túl, hogy honnan lenne pénze az illetékekre) az kaphat, akinek nincs TB tartozása. Ha van, azt öt évre visszamenőleg be kell fizetni.

Miből?

Nincsen szociális bérlakás, ahová a lakhatás nélkül maradt család menekülhetne addig, ameddig talpra tud állni.

De mindegy is, mert aki egyszer elesett, többé nem tud talpra állni.

Az adósmentő intézkedések, a devizahitelesek megsegítését célzó döntések rajtuk nem segítenek.

A rendszer rossz.

A rendszer embertelen.

Nincs statisztika arról, hány ember van minden ellátás nélkül, hánynak nincs reménye sem a holnapra.

Nem tudjuk, mennyien halnak szó szerint éhen, hányan fagynak meg télen, akár az otthonukban.

Nincs adatunk róla, mennyien menekülnek öngyilkosságba, hányan halnak meg a körülményeik miatt kialakult betegségek miatt, vagy azért, mert orvoshoz, kórházba sem jutnak, vagy már csak nagyon későn.

Nem tudjuk, a csökkentett járadékok miatt hány sérült társunk éhezik, hány beteg nem jut gyógyszerhez.

Miközben iszonyú pénzeket szórunk el felesleges beruházásokra, üresen kong az őrült összegért felépített lakópark és üresek a stadionok lelátói, emberek halnak éhen.

Nem látjuk, nem akarjuk érteni, hogy segítségre van szükségük, mert ők már képtelenek megoldani a problémáikat.

Lehet azt gondolni, hogy aki elmondja a létező bajokat, az a kormányt támadja.

Azt is lehet hinni, hogy ezek az emberek nem is léteznek, a leírt bajok a bukott baloldal kétségbeesett próbálkozásai.

Hazudhatunk magunknak.

Addig, ameddig mi is bele nem zuhanunk a gödörbe, ameddig eltagadhatatlan szociális katasztrófa nem történik, vagy ameddig ezek az emberek el nem pusztulnak az utolsó szálig.

A rossz hír az, hogy nem fogynak el soha, mert a nyomor újratermeli önmagát és lassan, de megállíthatatlanul terjed.

Az a társadalom pedig, amelyik elfordul  azoktól, akik segítségre szorulnak, hosszú távon halálra van ítélve.

Mindegy, milyen kormány, milyen rendszer van, volt, vagy lesz.

Halálra ítéljük önmagunkat.adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.