Orbán két kézzel söpri be már most is a jövőnket

Facebook/Orbán Viktor Facebook/Orbán Viktor

Visszaszámolunk, vágjuk a centit, húzzuk a rubrikákat. Várjuk a Mikulást, a karácsonyt, a húsvéti nyuszit aztán – és közben – a legnagyobb csodát, a választást. Hogy majd akkor és attól minden megváltozik és egyszeriben jó lesz, de legalább jobb lesz és talpra áll a gazdaság, az egészségügy, az oktatás és kifejlődik a demokrácia. Mint valami gombatenyészet a táptalajon. Elég csak oda pöttyinteni egy picit, letakarni és rettentő burjánzásba kezd. Magától.

Mindenki nyugodjon meg, nem fog semmi ilyesmi történni. Ahogy mi tömködjük bele a gyerek cipőjébe, vagy a fa alá az ajándékokat, ahogy nem tojik a tündibündi nyuszi színes csokitojást – még kivételesen, a mi kedvünkért és az ünnepre való tekintettel sem -, úgy nem fog magától megoldódni az összes bajunk a választással sem.

Igazából senki baja nem fog megoldódni, még a fanatikus híveké sem. Márpedig bajunk az lesz gazdagon. Most is van, de még van annyi homok, amennyibe bele tudják dugni a fejüket sokan. Hamarosan az sem lesz, marad a puszta valóság. A valóság azzal kezdődik, hogy rajtunk múlt. Mindig is rajtunk múlt és rajtunk fog múlni fél év múlva is. Ha képesek leszünk leváltani a kormányt, vagy legalább kiütni a kezükből a teljhatalmat, csoda akkor sem fog történni.

Orbán két kézzel söpri be már most is a jövőnket. A 2020-ig tartó ciklusra járó uniós fejlesztési forrásokat még a választás előtt elkölti a kormány. Azt most hagyjuk, hogy valóban elkölti, vagy a zömét ellopja. A lényeg: 2018-2020 között nem lesz megközelítőleg sem olyan tőkebeáramlás, mint amilyen most van.

A gazdaság szerkezetét már régen át kellett volna alakítani, de a kormány semmit nem tett ennek érdekében. A – többségében még az előző kormányoknak köszönhetően – idetelepült összeszerelő ipar jó és fontos, de arra egy ország jövőjét felépíteni nem lehet. Márpedig nekünk nincs más. A mezőgazdaság is meg fog omlani, ugyanis megszűnik az a hajtóerő, ami az uniós agrártámogatásokkal együtt járt. Ezt mindazok pontosan tudják – nem tegnap óta, hanem nagyon régen – hogy ezek a támogatások 2020-ig élnek, aztán nem. Az új földesurak – itt gondolhatok Csányira éppen úgy, mint Simicskára, vagy Mészáros Lőrincre – nem fognak beállni szántani, hogy be legyenek vetve a földek.

Tehát szarban leszünk, de legalább minden téren. A most még nagy zászlólengetéssel átadott beruházások is uniós forrásokból valósulnak meg, nem saját erőből. Saját erő nincs, erőforrás nem marad. Amit el nem loptak, azt a választás előtt szét fogja teríteni a kormány, a szavazatokért cserébe.

És akkor mi még mindig ott tartunk, hogy senki senkivel nem fog össze, nem tudunk választani, nincs kínálat, ami van, az meg nem kell, mert az egyiknek nagy a segge, a másiknak meg kicsi. Pedig egy kormányváltás után is nagyon nagy szarban leszünk, azonban egy dolgot nem veszítünk el véglegesen. A demokráciánkat, a szabadságunkat. Ami most is megvan, csak éppen nem tudunk élni vele, mert elhisszük, hogy aki a regnáló hatalommal szembefordul, az lázadó és a lázadás azonos a hazaárulással.

Hát nem az. Alapvető jogunk lázadni, elégedetlennek lenni és ezt kimutatni. Ha a demokratikus jogrendet sikerül újra felépíteni, a gazdaságot is sikerülhet. Nem egyik napról a másikra és nem fogunk ott tartani, ahol tarthatnánk, mert a lehetőségünk megvolt. Csak elbasztuk, mert elhittük, hogy kisebbségben vagyunk, hogy minden politikus lop és jól van ez így.

Ha nem váltjuk le a kormányt, akkor is bajban lesz  a gazdaság, az oktatás az egészségügy, de meg fogják tapasztalni azok is, akik most lelkesen tapsikolnak, hogy bizony ők is bajban vannak. A következő, ami be fog dőlni, az a nyugdíjrendszer lesz. Mert aki még most reménykedik és igyekszik mindent megtenni a változásért, az nem fog újabb négy évet áldozni az életéből egy reménytelen küzdelemre. Csomagol, elmegy. A munkaképes korú és versenyképes szakmával rendelkezők nagyon nagy része már elment. A munkaerőhiány nem véletlen, de nem is a kormány remek politikájának a következménye, hanem az elvándorlásé. Ha még több aktív munkavállaló hagyja el az országot, a bajok csak súlyosbodni fognak.

Az lesz a különbség, hogy Orbánnal és bandájával soha nem lesz esélyünk sem kimászni a szarból. Mert nekik nem érdekük és lássuk be: nem is értenek hozzá, hogyan kellene egy országot jól vezetni. Már nincs is senki körülöttük, aki képes lenne szakmailag kézbe venni bármelyik ágazatot. Ha maradnak, ennek az országnak reszeltek. Hosszú évtizedekre, ha nem évszázadokra.

Ehhez mérten kellene átgondolni az ellenzéki pártoknak és a szavazóknak a jövőt. Ezek vagyunk mi, mindannyian. A szavazók. Akik megszavaztuk a Fideszt, vagy akik nem szavaztunk meg mást, mert éppen szar idő volt, vagy jó idő volt és inkább kapáltunk a kertben, kirándultunk, vagy mert úgy hittük, nem rajtunk múlik és amúgy sincs kire szavazni.

Semmi gond. Ha 2018-ban is ezt csináljuk, utána jó darabig nem lesz ezzel gondunk, az biztos. Akkor aztán már tényleg tök mindegy lesz. Várhatjuk tovább a húsvéti nyuszit nyugodtan.adomany-1