„2017 végéig egymillióra nő az új magyar állampolgárok lélekszáma – tájékoztatta vasárnap az MTI-t Szilágyi Péter, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, aki a Clevelandben élő magyarságnál tesz látogatást.
A helyettes államtitkár a Regionális Diaszpóra Tanács clevelandi értekezletén vett részt. Tájékoztatta a tanácskozás résztvevőit a magyar kormány 2010 óta folytatott nemzetpolitikájának részleteiről és eddigi eredményeiről, valamint az új lehetőségekről. Szilágyi Péter beszámolt a Kőrösi Csoma Sándor-program, a Julianus-program és a kulturális értékmentést szolgáló Mikes-program eredményeiről és további lehetőségeiről. A többi között például arról is, hogy már 2018 elejétől igényelhető pályázati támogatás a hétvégi magyar iskolákhoz. A helyettes államtitkár örömmel nyugtázta azt is, hogy 2017 végéig egymillióra gyarapszik az új magyar állampolgárok lélekszáma. Az MTI kérdésére Szilágyi Péter kifejtette, hogy tapasztalatai szerint egyre nagyobb az érdeklődés a Diaszpóra Tanács munkája iránt, és a tanácskozáson is többen kérték az anyaország támogatását mind a hétvégi iskolákhoz, mind az amerikai magyar szervezetek közötti jobb kommunikáció elősegítéséhez”.
De nagyon örülök, de tényleg. A kérdés csak az: mi a franc lesz a régebbi állampolgárokkal? Most nagyvonalúan tekintsünk el attól a szemenszedett baromságtól, hogy Magyarországnál jóval tehetősebb országok kérnek és kapnak támogatást a magyar adófizetők pénzéből. Finanszíroztuk mi már Amerikában élő, magyar származású diplomata gyerekének üdültetését – sok más, nem éppen szegénységben élő külhoni magyar gyerekével együtt – és örömmel támogatjuk a nyomorgó nyugati magyarokat.
Azonban ez az egymillió új állampolgár (amellett, hogy teljesen rendben van az állampolgárság megadása) azért olyan nagyot nem fog taszítani sem a gazdasági, sem a demográfiai mutatókon. Konkrétan: nem költöznek ide, nem itt dolgoznak, nem itt adóznak, nem itt alapítanak családot. Ez még nem is a nagyobbik baj, mert az az, hogy az itt született, de valamilyen okból külföldre költözött honfitársainkkal meg mi van?
Ebben az országban rohadtul jó megszületni – babakötvény, ami a külhoni magyaroknak is jár a jövő évtől és ennek nem csak ők örülhetnek, hanem az az ország is, ahol élnek, mert minden Magyarországról kiáramló forint, akár babakötvény, akár iskolakezdési támogatás, akár különféle adományok, támogatások formájában kerül más országba, az ottani gazdaságot fogja erősíteni -, mert adókedvezmény jár a gyerekek után és minden egyéb földi jó, CSOK, ingyen tankönyv.
De a megszületés és a felnőtté válás után jön az, ami elűzi innen az embereket. A megfizethetetlen felsőoktatás, az alacsony bérek, a lakhatási nehézségek, az önálló élet megkezdésének ellehetetlenülése.
Nagy öröm nekünk az egymillió új állampolgár, de nagy veszteség az elveszített 800 000 régi állampolgár. Ugyanis sem az új egymillió, sem a régi 800 000 nem ebben az országban él és dolgozik.
Értem a kormány koncepcióját. Az új állampolgárok közül remélhetőleg lesznek annyira és annyian hálásak, hogy a szavazáson részt vegyenek és a Fideszre szavazzanak. Ez minden pénzt megér. Már csak azért is, mert mi, állampolgárok fizetjük azt a pénzt. Az új állampolgárok szavazhatnak levélben, vagy akár füstjelekkel is, nem ügy.
A régebbi állampolgárok, akik Németországban, vagy Angliában élvezik a migránslétet, természetesen nem szavazhatnak levélben, sem interneten, hanem el kell menniük akár az ország túlsó végébe is voksolni, már amennyiben sikerült a regisztráció, amit szintén nem könnyítenek meg az illetékesek.
Kérdés még az is, hogy a maradék kilencmillió – szintén használt – állampolgárral mi legyen? Mármint mi legyen a választás után? Amikor bármi megtörténhet, akár Orbán ki is viheti az országot az Unióból. Mi itt rekedünk, az egymillió új honfitársunk pedig köszöni szépen, jól ellesz a saját országában, az uniós polgárokat megillető jogaival? Hmmm?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.