Április 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Duzzadjon a kebled attól, hogy milyen különleges vagy, ők meg viszik a szajrét, húzzák a hasznot

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Azt mondják a nálam okosabb emberek, meg a sokkal hülyébbek is – igaz, ez utóbbiak között szép számmal találunk olyanokat, akik a jól felfogott közpénzből jól megfizetett érdekeik miatt lamentálnak éppen bármit -, hogy mindenki idióta, aki Orbán Viktorral foglalkozik.

Mert ő úgyis hétmérföldes csizmával a kortársai előtt jár, semmi esély a nyomába érni, úgyhogy. Ez igaz lehet. Végül is csak az országot egyszemélyben sanyargató, torz küldetéstudatról beszélünk. Éppen tehetünk úgy is, mintha nem is létezne, mindegy, hogy mit beszél. Végignézhetjük csendben is, hogy annak függvényében, hogy mit álmodott és milyen lábbal kelt, valamint aktuálisan mit írt a Nemzeti Sport, miként fedezi fel az ország pillanatnyilag legfontosabb kitörési pontját, húzóágazatát és hivatkozik a Jóistenre, mintha neki bármi köze lenne hozzá.

A mai napon a miniszterek elnöke a Turizmus Summit 2017 konferencián bizonygatta, hogy a heti mantra függvényében mivégre is teremtette a Jóisten Magyarországot. Márpedig ha van megmondhatója ennek a bárgyú kérdésnek (is), az minden kétséget kizáróan Orbán Viktor. Idézzük csak pontosan a klasszikusokat:

„A kormányzati gondolkodásban a turizmus nem csak pénzkereseti forrás, vagy a magyar gazdaság saját erején felül teljesítő ágazata, hanem a hazaszeretet egyik formája, ami misszió.

Magyarország szép, élhető, biztonságos hely, ahol vendégszerető emberek élnek. Nem elég, hogy a szemünkben saját országunk szépsége önmagáért beszél, ennek mások számára is érthető módon hangot kell adni.

A magyar turizmus megállíthatatlan…

… a rendszerváltás után még két évtizedet kellett várni arra, hogy a turizmus megkapja az azt megillető tiszteletet és elismerést, mivel akkoriban „divat volt leszólni, lebecsülni saját hazánkat. 

… az ország a kivételes természeti látnivalókban bővelkedik, a magyar emberek vendégszeretőek, világhírű a gasztronómia, a borkultúra, a gyógyfürdők. Magyarországot a Jóisten is arra teremtette, hogy a turizmus legyen a gazdaság egyik húzóágazata.

Hiányzott az átfogó, modern, egész országra kiterjedő stratégia, ezért azt az ágazat szereplőivel közösen alkották meg.

Gyere haza, Ráhel

2010-ben 7,6 milliárd forintot biztosított a költségvetés közvetlenül a turizmus fejlesztésére, idén 21 milliárd forint, majd 2018 rekordév lesz, mivel több mint 53 milliárd forint áll majd rendelkezésre.

A rendrakás után eljött a megfontolt és tudatos építkezés ideje, amihez új stratégiára van szükség. A 2030-ig szóló (…) stratégiában szereplő célok szerint 2030-ig a turizmus GDP hozzájárulása a jelenlegi 10-ről 16 százalékra emelkedik, a turizmusban dolgozók száma pedig 364 ezerről 450 ezerre. 

És nem az a baj, hogy az Orbán család esetleg nem tud lángost zabálni a Balaton partján

(…) csak olyan fejlesztésre jut forrás, ami összhangban van a stratégiával. A stratégia mellé 828 milliárd forint fejlesztési forrást rendeltek

A stratégia három fő területet jelöl meg, sportturizmust, kulturális turizmust, és az egészségturizmust, Magyarországot a sport, a kultúra és az egészséges környezet teszi vonzó hellyé.” 

Najó. Ahhoz képest, hogy egy héttel ezelőtt még az volt a rögeszméje, hogy

Magyarországot „a Jóisten is arra teremtette”, hogy kiemelkedő teljesítményt nyújtson a logisztikai iparban,

a turizmust is időszerű volt elővenni a naftalinból. Közel másfél éve az egyik fűt-fát ígérgetési hakniján például a nyomdaiparra esküdözött: Békéscsabának azt ajánlotta, az innováció és a startupok helyett foglalkozzanak inkább a nyomdaiparral. Ehhez képest 2012-ben még azzal a hatalmas felismeréssel házalt, hogy „az innováció gyógyíthatja meg a magyar gazdaságot”.

A fent vázolt történések között eltelt időben persze már volt minden egyéb is a húzóágazatok sorában: ahány gyárat, üzemet, stadiont, térkövet felavatott, ahány alapkövet lerakott, ahány emléktáblát leleplezett, ahány szalagot átvágott, ahány konferencián mikrofonhoz szabadult, annyiféle magyarázat volt arra, hogy mivégre teremtette a Jóisten ezt az országot. Azzal együtt, hogy mindenre is.

Azt hiszem, hogy mindezek fényében kijelenthetjük: Magyarországot a Jóisten is arra teremtette, hogy egy elszabadult, gátlástalan, kétlábon járó, hazug dakota közhely-lexikon kénye-kedve szerint csináljon hülyét belőle. Ha pillanatnyilag van valami Magyarországgal összefüggésben, amiről egészen biztosan kijelenthető, hogy a Jóistennek stratégiai célja lehet vele, az nem más, mint – szenvedni jó alapon – az eltűrése annak, hogy egy büdöstalpú, elvetemült, cezaromániás, skizofrén hajlamú egyén a nagyotmondásaival kábítsa hétről hétre.

Szép, élhető, biztonságos hely, és a legendás vendégszeretet (az őcsényi faluturizmus lájkolja ezt). Az. No meg 828 milliárd forint közpénz. Ezt meg a Tiborcz-Orbán Ráhel-Mészároslölö háromszög lájkolja kegyetlenül. Itt a beismerő vallomása annak, ami több mint egy éve evidencia: nem véletlen sündörög Sajátláb Ráhel a turizmus körül, nem véletlen vett hites férjeura kastélyokat, palotákat, kikötőket, a mangalicaszerelő meg nem a zsenije okán harácsolja a szállodákat, kempingeket.

Igen, jól sejted, de a világért sem hagyod magad összezavarni, kedves hithű fideszes rajongó! Most konkrétan ezeket a te pénzedből felvásárolt turisztikai létesítményeket fogják kiglancolni ebből a 800 milliárdból. Ez is a te pénzed, nyugi! Neked meg maradnak a hatalmas kis hazugságok arról, hogy ez neked milyen jó lesz. Ha minden is az övék lesz.

Neked marad az elnyűtt, rongyosra csépelt hazaszeretet lebegtetése, miközben kilopják a szemed golyóját is. Duzzadjon a kebled attól, hogy milyen különleges vagy, ők viszik a szajrét, húzzák a hasznot. Ők a javadat akarják, és el is veszik. Miközben kétezres lélekszámú, síkvidéken, a nagy semmiben elhelyezkedő településeken turisztikai stratégia címszó alatt 11 kilátótornyot építenek. 1 millió euróból. Soroljam? Rakamazi Nagy-Morotva Vízi Tanösvény, Világörökségi Kapuzat Szerencsen, tiszafüredi kerékpáros centrum, hatvani biciklis kalandpark (ITT és ITT lehet tanulmányozni), Bözsi néni hatfős falujában 500 millió forintból felépített emlékhely, hogy a felcsúti viccvasútról már ne is beszéljünk.

Ha az Orbán által emlegetett turisztikai misszió alatt azt kell érteni, hogy a rengeteg felesleges, értelmetlen baromság felhúzása mellett az Orbán família átvette az irányítást az ágazat felett, amely közvetlen családi-strómani ellenőrzés alatt áll, és ebbe tolnak még bele 800 milliárdot, akkor helyben vagyunk. Az országot lehúzó ágazat működik. A munkaerő százezres nagyságrendben vándorolt ki, a vendéglátóipar döglődik, de ők majd csodákat tesznek. Választások előtt pár hónappal csak a hülye nem ígér toronyórát láncostól.

Utálunk mindenkit, lehúzzuk az ide látogatókat, az idegeneket úgy általában hazafias kötelességből gyűlöljük, fordítva ülünk a lovon, de melengeti a szívünket, hogy micsoda legendásan vendégszerető nép vagyunk, és mennyire nagyon megérdemeljük, hogy Orbán Ráhel&Co. végre igazán ráálljon a saját lábunkra.

Sikerülni fog, mert jelen állás szerint úgy tűnik, Magyarországot a Jóisten is arra teremtette, hogy szenvedjen, tűrjön és hazudjon saját magának. A legendás magyar foci is hogy kihúzott a szarból. No, a turizmus is pont ugyanígy fog.

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.