NEHAZUGGY

Pártok helyett a közösség erejével

Lázár Gergő | 2017. Október 15, Vasárnap | 13:48

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,384,312 forint, még hiányzik 615,688 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A választások közeledtével élénkül a politikai pártok közötti harc. A Fidesz minden módszert bevet azért, hogy ellehetetlenítse az ellenzéket és annak munkáját. Kár, hogy erre szükség sincs, ugyanis az ellenzék saját magát szúrja tökön évről évre. Olyan, mintha semmi sem akarna változni ebben az országban, a politikai színtéren legalábbis. Jó példa erre az október 23.-i bohóckodás, ahol a korábbi ellenzéki összefogással ellentétben, mindenki a saját jelentéktelen tüntetését szervezgeti. Hogy ezzel mégis mi a céljuk – a választók felosztásán kívül -, azt talán csak ők tudják. Egy biztos, ez a szánalmas cicaharc egyedül a kormánypártnak jó. A szavazókat nézik hülyének, úgy az egyik, mint a másik oldalról. Le vagyunk mi szarva. Még szerencse, hogy nem a politika minden, ugyanis sokan élnek még közöttünk, akik igaz Emberek – igen, nagybetűvel – félretéve politikai nézeteiket, valóban mások megsegítésén fáradoznak. Ma róluk lesz szó.

Sajnos nem találtak még fel olyan közigazgatási rendszert, ahol tudatlan, pénzért bármire képes politikusok helyett nagy tudású szakemberek képviselnék az ország lakosainak érdekét. Mint azt a hazai politikai „elit” – nagy többségében a külföldi is – mutatja, számukra semmi sem fontosabb, mint saját maguk. Kicsinyes, emberek életét magasról leszaró, csakis saját megélhetésüket szem előtt tartó emberek összessége. Ha valóban tőlük függne egy ország sorsa, akkor most nem itt, hanem sokkal mélyebben tartanánk. A közösségek és civil szervezetek azok, akik még valóban tesznek valamit értünk, emberekért. Ők azok, akik mentőövet dobnak a hajótöröttek ezreinek, akik amúgy a politikai elit által halálra ítéltettek.

Olyan közösségek és szervezetek ezek, amelyeknek elegük lett abból, hogy a folyamatos ígérgetések közepette hagyják társaikat a nyomorba süllyedni. Hagyják, hogy csak puszta számok legyenek, egy évente sok száz ember haláláért felelős politikai vezetés statisztikájában. A közösségi, civil kezdeményezések azok, amelyek az uniós támogatások mellett még valóban képesek változást elérni. Legyen itt szó Cserdiről, a Krisna-tudatú hívők közösségéről, vagy épp az általam nemrég megismert szandaszőlősi szívességcsere programról.

Ezek a vezetők, közösségek és csoportok azok, akik politikai csatározások, pofázás és ígérgetés helyett valóban alternatívát nyújtanak ebben a borzasztó helyzetben. A hazai politika évről évre csődöt mond, újra és újra bebizonyítva, hogy mi, polgárok, csakis addig vagyunk fontosak, ameddig be nem juttatjuk őket a Tisztelt Házba. Ez így működik, mióta az eszemet tudom. Így az sem csoda, hogy pár hónappal a választások előtt a legnagyobb szavazótábort azok jelentik, akiknek nincs pártjuk. Elegük van a hazugságokból, abból, hogy bárkire szavaznak, az ország helyzete nem javul.

Véleményem szerint az, hogy nem megyünk el szavazni, egy hatalmas hiba. Az elégedetlenség érthető, azonban azzal, hogy távol maradunk a szavazófülkéktől, ugyanúgy szavazunk, mégpedig a Fidesz javára. Az igazság az, hogy ennél bármi jobb, még akkor is, ha tudjuk, hogy más párt sem fogja megváltani a világot, azonban egy jobb alapot teremthet a változásra. Addig is, a megoldást helyi szinteken érdemes keresni. A nyomásgyakorlás kell, hogy nem törődünk bele a sorsunkba. Ha a mi képviseletünkre felesküdött polgármester a mi pénzünkből épít magának vadászházat, ha hatalmával visszaélve fenyegeti munkatársait – és még sorolhatnám – annak eredménye ne egy legyintés legyen. Hanem az, hogy másnap a polgármesteri hivatal előtt megjelenve azonnal a lemondatását követeljük, és azt ne adjuk fel órákkal később, mert kezdődik az Isaura, meg amúgy is fontosabb dolgunk akad. Ne akadjon! Ez mindannyiunk érdeke.

A hatalom mindig is a nép kezében volt, ezt jó lenne végre tudatosítani. Adjunk hát hangot ennek, kezdjük meg a változást kicsiben. Falvak és városok egyenként képesek bebizonyítani, hogy van még működő modell. Vannak még olyanok, akik valóban egy közösség érdekében végzik munkájukat. Kezdjük meg kicsiben az összefogást, ha már a politikusok képtelenek erre. Ha egy őcsényi esetre 2-3 cserdi példa érkezik, akkor még van esély. Van esély arra, hogy változás történik. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!