Ők is a pokolból jönnek, csak róluk senki nem írt újságcikket

Fotó: Állat és Ember Állatvédő Egyesület Fotó: Állat és Ember Állatvédő Egyesület

Felkavarta az ország közvéleményét a söjtöri rémtanya története. Helyes, éppen ideje volt.

Beszámoló a pokol mélyéről

Sok ember fogott össze azért, hogy ezek az apróságok biztonságba kerüljenek. Rengetegen jelentkeztek, hogy szeretnének örökbe fogadni a mentett kutyusokból. Mert jaj de édes, hogy tud nézni, annyira megható. Azonban elsikkad valami, ami legalább annyira fontos, mint ez a komoly médiavisszhangot kiváltó esemény.

Az állatmentő szervezetek számára az a nap, amikor kiszabadították ezeket az apróságokat, nem volt különösebben kiemelkedő. Egy nap volt a 365-ből. Ők MINDEN ÁLDOTT NAP ugyanezt teszik, csak éppen észrevétlenül. Naponta mentenek ilyen, vagy hasonló állapotú kutyusokat. Naponta szembesülnek az embertelenséggel, a feneketlen gonoszsággal.

Az állatmentők minden egyes napon azzal szembesülnek, amivel a közvélemény azon az októberi egyetlen egy napon találkozott. Évek óta, minden áldott nap. A menhelyek dugig vannak a pokolból mentett kutyusokkal, cicákkal. Olyanokkal, akik betegen, fizikailag és lelkileg is sérülten kerültek a menhelyek valamelyikébe (és ők voltak a nagyon szerencsések, mert sok állat magányosan pusztul el, hosszú szenvedés után).

Mondjuk el újra és újra: az állatvédő szervezetekben civilek dolgoznak. Civilek gondozzák a bekerült állatokat, ők gyógyítják a törött, felsebzett kis lelküket. Reggel, munkába indulás előtt, este, éjjel, munka után, pihenés, kikapcsolódás, sokszor alvás helyett. Hétvégén kirándulás, mozi, vagy bulizás helyett. Ők koldulják össze a pénzt más civilektől azért, hogy a sérült lélek mellett a sérült test is gyógyulhasson, hogy a szükséges műtétek, kezelések megvalósulhassanak. Ők szedik össze a pénzt a gyógyszerre, tápra. Az általunk közvetlen közelről és régóta ismert – és ezért róla írunk, de a többi menhely is hasonló módon küzd – Állat és Ember Állatvédő Egyesület lelke, működtetője, mindenese Kata, aki otthonról dolgozik (fordításokat végez és a bevételét nem önmagára, hanem a védenceire fordítja), közben gondoskodik 70 kutyáról, ápol, szocializál, testeket és lelkeket gyógyít, etet, szemekbe cseppent, sebeket kötöz, szobatisztaságra nevel, gazdijelölteket ellenőriz, örökbe ad. Évente sok száz kiskutya talál gazdira azért, mert ő van és mert erre tette fel az életét. Ilyen egy ezadolgaazértállatvédő élete. És ilyen az, amikor szakember jön, mert valami elromlott. Szerencsére van segítség.

dolgoz

A fordítást sem kell egyedül végezni szerencsére:

segit

És ilyen egy átlagos este, alváshoz készülődő kicsikkel. Olyanokkal, akik eredetileg disznóólban, sárból kapart gödörben, rozsdás vashordóban, bokor alján húzták meg magukat éjszakánként. És ez csak töredéke a falkának és ők is gazdira várnak.este

Ezek a  szervezetek nem egyetlen, országos hírré váló mentésben vesznek részt egy évben, hanem 365 mentésben. Kúsznak a mocsokban a rettegő állat után, alkudoznak a gazdival, hatóságoknál kilincselnek. Takarítják a vért, gennyet, hányást, szart. Rohannak az állatkórházba, ha kell, éjjel kettőkor. És reggel éppen úgy helyt kell állniuk a civil munkahelyükön, mint bárki másnak.

Ők egész évben azért dolgoznak – és nem ez a dolguk, nem ez a kötelességük, nem ezért vannak, hanem ezt vállalták önként -, hogy tompítsák mind azt a szörnyűséget, amelyet más emberek elkövetnek. Azért teszik mindezt, hogy végül mindegyik védencük szerető gazdihoz kerüljön.

Bele se gondolunk, hogy a menhelyen esetleg kiválasztott kedves, csóválós, pusziosztó, barátságos, vidáman ugrándozó kutyus nem így került oda. Nem ragyogott a szőre, nem volt hófehér a mosolya. Valószínűleg súlyosan alultáplált, bolhás, rühes, sebekkel teli, talán törött lábú, vagy elhalt magzat miatt haldokló szerencsétlen volt. Gyanakvó, rettegő, ellenséges, vagy meghunyászkodva nyüszítő roncs.

És ők most is ott vannak a menhelyeken és várják a gazdit. Van, amelyik évek óta. Ha valaki örökbe akar fogadni egy állatot, rájuk is gondoljon. Ők is a pokolból jönnek, csak róluk senki nem írt újságcikket.

Az állatvédelemmel foglalkozó civilek nem az év egy napján hősök. Minden áldott nap azok. Nem az év egy napján van szükségük segítségre, támogatásra, hanem minden egyes napon. Ha csak havonta egy tábla csoki árát utalod nekik, nagyon sokat segítesz. Ha jelentkezel önkéntesnek valamelyiküknél és akár heti egy órában kutyust sétáltatsz, nagyon sokat segítesz. Ha a feleslegessé vált, de jó állapotú plédet, törölközőt nem dobod ki, hanem megkérded a hozzád legközelebbi szervezetet, hogy kérik-e, nagyon sokat segítesz. Ha a saját kutyusod beteg volt, de meggyógyult és megmaradt pár szem gyógyszer, fél flakon szemcsepp, gyógytáp és azt nem dobod ki, hanem beviszed egy menhelyre, nagyon sokat segítesz. Ha a kamra-, hűtőszekrény-, fagyasztóláda takarításakor talált, kidobásra ítélt, de valójában fogyasztható élelmiszert beviszed a menhelyre, nagyon sokat segítesz.

Ezek a szervezetek fogadták be az söjtöri kutyákat:

Csivava Fajtamentő Egyesület
Tetovált Állatmentők
Rex Kutyaotthon Alapítvány
“Állat és Ember” Állatvédő Egyesület
Noé Állatotthon Alapítvány
Ebremény Kutyavédő Egyesület
Állatvédők Vasi Egyesülete
Elisabeth Menedék
Bogáncs Zalaegerszegi Állatvédő Egyesület
Uszkárokért Állat és Természetvédelmi Egyesület
Csutka Rozi Menedéke
Vahur Állatvédő Egyesület

Mindegyiküknek szüksége van segítségre. Lehet válogatni. De rengeteg szervezet együttműködik. Ha nem is tudtak helyet biztosítani (hiszen mindenki bajban van és mindenhol telt ház van) a nagyon szűkös költségvetésből kiszorítanak annyi támogatást a befogadóknak, amennyit lehet.

Gondoljunk rájuk akkor is, amikor nincs sajtóhírverés. Mert ők minden áldott nap ott vannak és küzdenek. Emberségből.adomany-1