Nem is folytatnám a sort, ez itt egy teljesen átlagos hétfő délelőtt (e sorok írásakor még nem múlt el dél) a nemzeti érdekek érvényesítésének kormánya által nyolcadik éve pofán röhögött Magyarországon. A teljesen átlagos egyáltalán nem költői túlzás, nem az elfajzott, érdekvezérelt kommunista-balliberális elhajlás által gúzsba kötött tehetetlenség hangja.
Ez így folyik nyolcadik éve a munka- és munkaszüneti napokat átívelően az Orbán Viktor által megálmodott földi paradicsomban, ahol a korrupció legfőbb politikája és az azzal szembeni össznépi letargia a nem csupán szimbolikus szakadék felé vezeti az országot.
A Németh Szilárdok öblös hörgése és a kommunikációs propagandagépezet zaja által kitapétázott pacalpörköltszagú jelenben, ahol a keresztény-nemezeti kormány évek óta azt műveli, amit fent példaként szemléltettem, ahol az éppen aktuális ellenséggel folytatott árnyékbokszolás sikerrel kimerítette és helyettesítette a kormányzást, ahol statisztikák, tények és a még mindig el nem titkolható adatok bizonyítják, hogy a magyarok által összekínlódott adóforintokat önkényesen lopják és osztogatják egymás között, legalább 1,5 millió ember nem a szemének hisz, hanem a meséknek.
A mese pedig így szól:
Adott egy szál politikus, aki erős lenyomatot hagyott a közéletben, olyan erőset, hogy másoknak nemigen terem babér. (…) Orbán Viktor hétmérföldes léptékkel jár a kortársai előtt. Az általa kikovácsolt rendszer időről időre jól vizsgázik, alapos gyanúnk szerint a Fidesz akár új ciklust is kezdhet tavasszal. Ez a helyzet leginkább egyetlen ember akaratának, tehetségének, előrelátásának köszönhető, olyannyira, hogy mára Orbán Viktor lényegében egymaga tematizálja a teljes magyar közéletet.
A baloldalon, sőt, általában az ellenzéki oldalon (…) egyszerűen képtelenek elengedni a koncul odadobott csontokat, és szilánkosra rágják ahelyett, hogy rendes vacsora után néznének. Tragédiájuk, hogy évek alatt sem vették észre: azokat a jutalomfalatokat Orbán Viktor szándékosan hajítja közéjük. Teljesen nyilvánvaló, hogy az ellenzéki sajtó, a maradék politikusok és a lelkiismeretük felett őrködő értelmiségiek feleslegesen ugranak rá egy-egy miniszterelnöki kijelentésre. Miután képtelenek felmérni az ügyek politikai hasznosságát vagy haszontalanságát, sorra felmondják a leckét, ahogyan azt a Fidesz elnöke szeretné. Szó szerint heteket, hónapokat töltenek el olyan témák dagasztásával, mint az illiberális állam mibenléte, a miniszterelnök kiállása az őcsényiek mellett, hogy jól tette-e Orbán Viktor, amikor koszorúzott Kínában, és hogy akkor most tényleg elhatárolódott-e Horthy Miklóstól, vagy sem.
A kormánynak életbevágóan szükséges, hogy kritikusai tökéletesen haszontalan dolgokkal üssék el az időt. Hogy tét és következmények nélküli ügyekről vitatkozzon az a kétezer ember, akinek mindennapi betevője a kinyilatkoztatás, az okítás, a mérleget vonás. Mert ha az ellenzéki értelmiség marad a számára megszabott térben, akkor a valóban fontos ügyekben mindig az történik, amit Orbán Viktor előre eltervezett.
Mondok néhány fontos ügyet, amely valóban érdekli az embereket. Ilyen a rezsicsökkentés, a csok, a határkerítés felállítása. Ezek az ideológiától, oldaltól független intézkedések minden magyarhoz elértek, mindenkit érintettek valamilyen módon, szemben az ideológiai, szimbolikus természetű vitákkal, amelyek szükségszerűen csak a társadalom csekély hányadát érdeklik.
Ez itt az egyik óda a sok közül a hatalmas és fényességes Nemzetvezetőhöz. Ez itt a tükör, amit a jó pénzért szopó-nyaló-gombot varró, magát jobboldalinak nevező megmondóember odatart a magyar társadalom elé. És ez tényleg mindent megmagyaráz. Azzal együtt is, hogy egészséges lelkületű embert az egyszemélyes államvezetés dicsőítése szükségszerűen hányingerrel tölt el, hiszen aki a hatalmat kritikátlanul élteti, az bármilyen aljasságra képes.
A fenti iromány háromnevű szerzőjével mégis egyet kell értenem abban, hogy a hétmérföldes gazember abban kétségtelenül kortársai előtt jár, hogy a megboldogult Finkelstein atyai jótanácsaitól vezérelve tökéletesen meglovagolja a kiskorúsított magyar társadalom legsötétebb ösztöneit.
Mert ott, ahol koncul odadobott gumicsontnak, tét és következmények nélküli haszontalan ügynek lehet tekinteni, hogy a miniszterelnök az erőszakot támogatja, ahelyett, hogy elítélné, ott Matolcsynak nem 5, hanem 10 milliós fizetés is teljesen rendjén való lenne.
Ott Mészáros Lőrinc két hete alapított, érdemi tevékenységet soha nem végzett cégének nem 44, hanem 144 milliárdos állami támogatás is indokolt és helyénvaló lenne.
Ott nem csak a minisztertelnök pereputtya, hanem a miniszterelnök maga is offshore cégekben utazhatna hivatalosan is, és nem kellene nyolcvanhat strómant tartani, és kínos vagyonnyilatkozatokat tenni.
Az az ország, ahol – az ellenzék mindenkori állapotától függetlenül – gumicsontnak lehet tekinti az emberi méltóság napi megtaposását, a józan észt felzabáló, a drótkerítésbe csomagolt zsigeri gyűlölet felszínre kerülését, ahol a rezsicsökkentett függőségbe, egészségtelen rettegésbe és tudatlanságba taszított polgár számára nem téma az ordas eszmék iránti újra fellángoló politikai szimpátia, ahol legmagasabb állami szintről támogatják az idegengyűlöletből szárba szökkenő erőszakot, ott maximálisan indokolt, hogy szétlopják az országot.
Ott büntetlenül jöhet a lesajnáló és megmagyarázó ember, aki a hétmérföldes gazemberséget zsenialitásnak nevezi. Egy ilyen országban, ahol az elemi moralitás megvetendő, röhögést és megvetést kiváltó kategóriává silányul a politikai pragmatizmus napi görénységeivel szemben, ott minden így van jól. Ott nem a hétmérföldes gazember zsenialitása a rothadás oka. Az csak a következmény.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.