Valószínűtlen, hogy az utókor majd Áder János szobrocskákat fog valaha is koszorúzni

MTI Fotó: Balázs Attila MTI Fotó: Balázs Attila

A tizenhárom aradi vértanú kivégzésének napját – mint minden mást – fellengzős nagy kijelentések övezik. Miután a kormánypárt nagy erőkkel repül rá mindenre, ami lehetőséget ad némi önfényezésre, ez a nap sem úszta meg a nagy nemzeti melldöngetést.

Áder János, a régen nem létező köztársaság esőerdők védelme iránt elkötelezett főhorgásza és a hosszas, jól hangzó, ám semmitmondó beszédek szakértője sem maradhatott ki a dologból. Miután ő az, aki hihetetlen méltósággal várja el a tiszteletet, miközben igyekszik úgy tenni, mint aki lényegében semmiről nem tehet, semmibe nincs beleszólása és tulajdonképpen ott sem volt (soha, sehol), egészen Széphalomig cipeltette magát, hogy koszorúzzon egyet.

Éppen pont nem az aradi tizenhárom valamelyikének sírját, szobrát koszorúzta, hanem Kazinczy Lajos honvéd ezredes szobrát, akit történetesen nem október hatodikán végeztek ki, hanem október 25-én. Ha már koszorúzott, mondott is valami igazán áderes lózungot, mert úgy gondolja, arról ismerszik meg az igazi államférfiúi nagyság. Most az hagyta el a nemzeti bajusz alját:

Magyarországnak törvényes joga volt megvédeni az uralkodó által szentesített vívmányokat, mivel ez békében nem ment, vállalni kellett érte a harcot, és mert a harc sem vezetett sikerre, meg kellett halni érte.

A köztársasági elnök a tizenötödik aradi vértanúként emlegetett Kazinczy Lajos honvéd ezredes szobránál hozzátette: a megtorlók úgy hitték, hogy az élen járó katonák kivégzésével a bátorságot is kiirtják mindazokból, akik mögöttük harcoltak, bennük bíztak.
Áder János kiemelte: ez azonban éppen fordítva történt, a haza – veszteségei révén – megfogyatkozott ugyan, de minden érte hozott áldozattal csak még erősebb lett.

(MTI)

Valaki igazán szólhatna Áder Jánosnak (és a komplett kormánynak), hogy fordítva ülnek a döglött dakota lovon. Nem tegnap óta. Tudom, hogy szeretik azzal legyezgetni a saját egójukat, hogy ők a szabadságharcosok, a hősök, a mártírok. Ez azonban nem így van, ezzel szemben pontosan fordítva van. A kormány jelenleg – úgy nyolcadik éve folyamatosan – éppen a szabadság ellen hirdetett szabadságharcot.

Áder rosszul tudja. Orbán is, ha már itt tartunk. Az Orbán-kormány nem szabadságharcos szerepben van jelenleg, hanem az elnyomó trónján ücsörög. Akkor is, ha igyekeznek ennek az ellenkezőjét elhitetni a híveikkel.

Az Orbán-kormány nyolcadik éve teljhatalmat gyakorol ebben az országban. Azóta mindent megtesznek, hogy az életünk minden területét uralhassák. Felszámolták az önkormányzatiságot, elvették az oktatás autonómiáját, központosítottak és egy kézbe csoportosítottak mindent. Az Orbán-kormány konkrétan hadat visel a civil szervezetekkel szemben, rátámad a saját polgáraira, közpénzből építi a saját hatalmát és közpénzből eteti az egész pereputtyát. Az Orbán-kormány igyekszik teljes egészében felszámolni a bírói függetlenséget éppen úgy, mint a sajtószabadságot. És az Orbán-kormány az, amely üzleti megállapodást kötött az egyházakkal. Pont.

Ehhez képest legalábbis szánalmas erőlködés a szabadságharcos szerepében tetszelegni. Áldozatot itt nem a kormány és nem is Áder János hoz évek óta, hanem mi, többiek. De ez sem fog örökké tartani, de most szólok, valószínűtlen, hogy  az utókor majd Áder János szobrocskákat fog valaha is koszorúzni.adomany-1