Vendégírás: Hajtsd le a fejed, Magyarország!

Fotó: Lázár Gergő Fotó: Lázár Gergő

Lázár Vilmos – magyar
Dessewffy Arisztid – magyar
Kiss Ernő – magyar
Schweidel József – német
Poeltenberg Ernő – német
Török Ignác – magyar
Lahner György – német
Knézić Károly – horvát
Nagysándor József – magyar
Leiningen-Westerburg Károly – német
Aulich Lajos – német
Damjanich János – szerb
Vécsey Károly – magyar

… származású katonatiszteket 1849. október 6-án, a magyar forradalom és szabadságharc két éve alatt betöltött szerepükért, felségárulás vádjával kötél (9 fő) és golyó (4 fő) által kivégezték az osztrák hatóságok az aradi várbörtön udvarán.

Ezek az emberek egy ügyért haltak meg. Hittek abban, hogy minden népnek joga van eldönteni, hogy miként élje az életét: alávetettként, partnerként, vagy függetlenül bárki mástól. Szó nem volt itt a pátoszos „magyarságtudatról”. Az a tény, hogy a 13 vértanúból 7 nem magyar volt, jól mutatja: a magyar szabadságharc esetleges győzelme számukra nem csupán egy nemzet pillanatnyi sikerét jelentette volna, hanem egy egyetemes igazság diadalát, amely minden népet megillet.

Ma, amikor szeretjük a Jóisten lovának a túrós f*szát is magyar eredetűnek titulálni, érdemes lenne kicsit elgondolkodni pár dolgon. Nem mi sz*rtuk a spanyol viaszt. Nem mi vagyunk a MAG-népe, sem a világ közepe. Nagy nemzetté nem akkor leszünk, ha nagyokat hazudunk önmagunkról – önmagunknak. Hanem akkor, ha nagy tetteket viszünk végbe. A Szabadságharc egy ilyen nagy tett volt.

Nem valamiféle szívélyes jótestvéri viszony késztette a cárt a segítségnyújtásra, hanem a felismerés, hogy ha az utolsó függetlenségi harc, a magyarok harca győz, akkor újból, elemi erővel tör majd fel a szabadságvágy az elnyomott népekből – és ez nagyon veszélyes. A magyar szabadságharc önmagán túlmutató jelenség volt, ezért is volt olyan brutális és hajthatatlan a megtorlás.

A jelenkorban úgy hisszük, az ősök, e 13 mártír nyomában járunk. Valóban?

„Szabadságharcot” vívunk az energiaszolgáltatókkal, akiket a kormány fizet.

„Szabadságharcot” vívunk egy szervezettel, mely a befizetett tagdíjunk többszörösét utalja vissza minden évben, hogy aztán ezek a pénzek a kormány baráti körének zsebeiben landoljanak.

„Szabadságharcot” vívunk rongyos, útszéli nyomorultakkal, akiket kerítés mögött tartunk és verünk, akár a kutyákat, s közben úgy teszünk, mintha véres csatában harcolnánk a fegyveres ellenséggel.

„Szabadságharcot” vívunk egy 86 éves öregember ellen, aki gazdag magyar állampolgárként felolvasott egy javaslatcsomagot az EU vezetése előtt.

„Szabadságharcot” vívunk minden és mindenki ellen, aki nem hajlandó elismerni örök jogunkat a saját rabszolgalétünkhöz.

És miközben e szabadságharcok megvívói között nem hogy 13, de még csak egy sem akadna, aki vállalná a mártíromságot az „eszméiért”, addig e fenti 13 forog a sírjában…

Hajtsd le a fejed, Magyarország! Szégyene lettél mindannak, amiben hittél, s amiért egykor kiálltál!

Pájer Csaba

adomany-1