Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Hazudj még nekünk! Aranyéletet, kifizetődő magyarságot, mindent, ami ráfér a pofádra

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A következő évek egyik nagy eredménye lesz, hogy a magyarok azt fogják tapasztalni: csak azért, mert magyarok, szélesebb fejlődési, foglalkoztatási, jövedelmi, iskoláztatási lehetőségekkel rendelkeznek, mint korábban. Tehát meg fogja érni a legutolsó falu legutolsó házában lakó magyar számára is, hogy megmaradjon a magyarságában. A magyarság törzsét kell most erősíteni, és a gyökerét öntözni, a lombkorona rendben van.

 

Most már nem jogfosztás elleni védekezés, hanem jogerősítés lesz, nem szegénység, hanem nyugodt, kiszámítható ütemű és érzékelhető gyarapodás. (…) Ezentúl nem annak fogunk örülni, ha valaki más ad nekünk munkát, hanem magyarok fognak munkát adni magyaroknak versenyképes európai üzemekben.

 

A mostani regisztráció nem más, mint beiratkozás egy a mainál szebb, közös magyar jövőbe.

Önkényesen kiragadott gondolatok ezek abból a nagyívű írott prédikációból, amely az erdélyi Krónika napilapban és a lapcsaládjához tartozó székelyföldi helyi lapokban jelent meg a mai nap örömére, miután az elmúlt hétvégén és e hét elején Orbán Viktor Romániában haknizott: templomot avatott, egyetemi tanévet nyitott és megmártózott a közelébe férkőzött helyiek feltétel nélküli rajongásában.

Meghatottságtól párás szemű konyhásnénik, boldogságtól sugárzó arcú hívek, lekötelezett egyházi és politikai vezetők itták a szavait, és hálálkodtak neki a sok jótéteményért. A közpénzmédia határokon átívelő rombolásának köszönhetően a kis magyar rögvalóság bűzös szelének esélye nincs orron dörgölni a határon túli magyarokat. Ők most is úgy tudják, vitéz migráns- és Brüsszel-verő Viktoruk a becsület és a tisztesség két lábon járó szobra, aki földi paradicsommá változtatta a patás Gyurcsányok által porig zúzott drágaszép anyaországukat, hát csak természetes, hogy nekik is jut, és egyre több fog jutni a gazdagságból, virágzásból, jobban teljesítésből. Egyszerű lenne kollektíve hülyének nézni őket, de nem kellene. Semmivel nem hülyébbek ők, mint azok, akik testközelből zabálják a napi moslékot, rettegnek a napi hergelés súlya alatt, és hálálkodnak a nagy büdös semmiért.

Nevezhetném nemzetpolitikai építkezésnek is ezt a kiruccanást, akárcsak a határokon átívelő nemzetegyesítés kormányának bármelyik elmúlt nyolc éves megmozdulását, ha ezt bármi is indokolná. De sajnos nem indokolja. És igaz ugyan, hogy már annak is képes vagyok örülni, hogy egy prédikációban a migráns és Brüsszel szó nem a mondanivaló gerinceként jelenik meg, azért ez a valószínűtlen jövőbe projektált, mindenféle valóságalapot nélkülöző ígéretcunami, ami a magyarországi választásokon való részvételre buzdítást szolgálja, és semmi mást, van annyira riasztó, hogy pár szót szánjunk rá.

Orbán Viktor könnyű helyzetben van, amikor Erdélyben, Felvidéken, Vajdaságban, és bárhol szót kap, ahol nem mindennapi, húsbavágó tapasztalás az ő hathatós munkálkodása.

Orbán Viktor bármit és bárminek az ellenkezőjét is bátran kijelenthet, semmitől nem kell tartania.

Úgy homogén nemzetállamozhat és pengetheti a legvadabb etno-nacionalista húrokat, ahogy kedve tartja, szemek sem rebbenek, miközben a magyar kisebbség jogait rendre (ezekben a percekben is) szájbarúgja a többségi – jelen esetben román – nemzetállam.

Úgy ígérhet kiállást a kisebbségi jogtiprások ellen, hogy senki nem kérdezi meg: és mi történik a homogén magyar jogállammal mindeközben?

Úgy fröcsöghet egy másik ország jogállamiságának hiányosságairól, hogy soha senki nem teszi fel neki a kérdést: mi van a magyar civilekkel, mi van a magyar sajtóval, mi van a gyűlölettől egymás torkának eső, főtevékenységként idegenektől rettegő magyarországi magyarokkal. (Ha a magyarokat rá lehet uszítani más nemzetiségű, vallású, a magyar állam oltalma alatt álló emberek csoportjaira és ez Magyarország első embere szerint az önbíráskodásig elmenően legitim magatartás, akkor mégis miben reménykednek a román nemzetállammal évtizedek óta harcoló határon túli magyarok vezetőikkel együtt?)

Úgy állhat oda csoportképekre vigyorogni, hogy ott senki nem tudja, aki meg tudja, az nagyvonalúan leszarja, hogy ez az ember a saját országában évek óta menekül a nyilvánosság elől, nem áll szóba az ellenzéki sajtóval, függöny mögé bújik, és a verőemberei nélkül a budira is retteg elmenni.

Úgy ígérhet aranyéletet és kifizetődő magyarságot a határon túli nemzetrészeknek, hogy Magyarországon a gazdasági szabadságot, a nem baráti kis- és középvállalkozásokat a korrupt miniszterelnök baráti köre tapossa el. Hogy a gazdasági felvirágoztatás eredményeként Magyarország már nem csak az összeurópai, de a régiós versenyben is alulmaradt, hogy a magyar állam a korrupció tekintetében a legendásan listavezető románokat is lekörözte, hogy a bírósági döntéseket nem tartják tiszteletben, hogy átláthatatlan, a közvélemény számára megismerhetetlen közpénzszórás zajlik nyolcadik éve.

Orbán Viktor úgy ígér gátlástalanul és pofátlanul szebb magyar jövőt és gyarapodást a határokon túl, hogy azt semmilyen statisztikai adat nem támasztja alá, hogy a szegények és gazdagok közötti társadalmi különbségek megsokszorozódtak, hogy úgy számolták fel a szegénységet, hogy egyszerűen nem mérik. Magyarország a német autóipar összeszerelőüzemévé silányult, miközben a nemzet tudathasadásos tenyérjósa versenyképes magyar tulajdonban lévő európai üzemekről lamentál.

Mindezekről és sok minden másról halvány fogalma nincs a határon túli magyaroknak, de ez nem rendkívüli és nem is kivételes: a határon belüli magyarok jelentős része is a propaganda alternatív valóságában él. A rendkívüli és a kivételes az, hogy ezek az emberek ezzel a tudatlansággal és megvezetettséggel felvértezve fognak szavazni. Orbán Viktorra. És a saját vezetőik sem érzik úgy, hogy egy vállalhatatlan gyalázathoz asszisztálnak. Ami a jól hangzó, de soha be nem következő hazug ígéretek kedvéért minden nap mélyebbre ássa a határon belüli és kívüli magyar közösségek között azokat az árkokat, amelyeket talán soha nem lehet betemetni.

Orbán olyan emberek bőrére ígér most is földi paradicsomot a határokon túl, akikről már szinte minden bőrt lehúzott. Orbán olyan emberekre terheli saját aljas politikájának minden mocskát, olyan emberek szavazatáért házal, akiket ugyanúgy megvezet, akiknek ugyanúgy hazudik, mint a sajátjainak. Egy olyan ember pedig, aki saját országát szétlopta, és a kozmetikázott statisztikáira hivatkozva ígérget jólétet a határokon kívül, az nem nemzetpolitikában, nem távlatokban, nem magyarságban gondolkodik, hanem a mában, és a soron következő választásokban.

Ez itt a lustaság, az intellektuális igénytelenség, a vakhit, a szűklátókörűség, az önáltatás és a gyávaság történelmi és tragikus találkozása a skizofrén hajlamú küldetéstudattal. A végkifejlethez kétség nem fér.  adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.