Süljön el fordítva

MTI Fotó: Kovács Tamás MTI Fotó: Kovács Tamás

Egyre szánalmasabb a kormánypárt tagjainak vergődése és magyarázkodása, de – a mai napot illetően – feltétlenül Szájer József viszi a képzeletbeli pálmát. Legalábbis az egyiket, mert közben Kovács Zoltán is bejelentkezett, de kezdjünk Szájerrel. Az alaptákolmányt a vonaton összegányoló, az európaibb kinézet érdekében tökig érő szakállt eresztő, de az újságíró kérdését dacos gőggel semmibe vevő politikus (dehogy európai ő, éppen olyan rögmagyar, mint aki itthon tolja Orbán talicskáját) levelezésbe kezdett. Nyílt levelezésbe. Steven Lukes amerikai professzorral, mégpedig a Magyar Idők hasábjain.

Hogy mennyi a valószínűsége annak, hogy a professzor éppen ezt a portált olvasgatja nagy erőkkel, azt mindenki el tudja képzelni, túl sok ész sem kell hozzá. Ahogy ahhoz sem, hogy akkor mégis kinek szól ez a propaganda, ha nem a professzornak. Igen, kedves olvasók, önöknek szól. Pontosabban mindazoknak, akik képesek és hajlandóak egy ilyen hosszúra nyúlt, meglehetősen óvatosan fogalmazott (franc tudja, mi lesz később és miért kell majd magyarázkodni) fejtegetést elolvasni és értelmezni. És ezen a ponton fut zátonyra a történet, hiszen aki ezt a hosszadalmas írást el is olvassa, meg is érti, az minden gond nélkül képes használni az agyát gondolkodásra, tehát nem fogja bevenni a csúsztatásokat és hazugságokat, mert átlátja a helyzetet.

Szájer József lelkesedéssel vegyes csodálkozással olvasta a professzor Magyarországról és a budapesti Közép-európai Egyetemről szóló, a néppárt integritásáért és értékeiért aggódó értekezését, melyet a néppárti politikusoknak címzett.

Miután lelkesen kicsodálkozta magát, az adófizetők pénzéből fenntartott (közvetlen módon, vagy irányított reklámbevételekkel) portálon válaszol. Nem a professzornak, hanem nekünk, hülyének nézett polgároknak.

Lényegében arról szól a mese, hogy a professzor úgy hülye, ahogy van. A tudása sekélyes ahhoz, hogy megítéljen egy olyan nagy formátumú, Európa egyik vezető tekintélyének tartott (mármint Szájer annak tartja, amit én teljesen meg is értek, hiszen Orbán nélkül, a saját képességei alapján nem feltétlenül kapaszkodott volna az Európai Parlament jól fizető székéig) politikust, mint amilyen Orbán Viktor.

Szájer villámgyorsan elmagyarázza az olvasóknak, hogy bár a professzor kritizálja a magyar demokrácia állapotát, a bíróságok, a média, az oktatás függetlenségének felszámolását, kritizálja Orbán Viktor menekültellenes, uszító, gyűlöletet és félelmet keltő retorikáját és az Európai Unió szétverésének kísérletét. Szájer megmondja a tutit: a professzor mindezeket a csacskaságokat egy francia lapban olvasta.

És innen kezdve jönnek a cáfolatok. Mármint annak kihirdetése, hogy ez sem igaz, az is hazugság és mindig csak Magyarországot bántják, miközben Franciaországban (például) sokkal gyalázatosabb a demokrácia állapota, mint nálunk.

A sajtószabadság is tök rendben van, hiszen megjelenhetnek ellenzéki lapok, portálok. Azt már nem teszi hozzá Szájer, hogy megjelenhetnek, ha tudnak. És ha rajtuk – a Fidesz-kormányon – múlik, akkor bizony nem tudnak, de ezt elfelejtette megírni a remek politikus. Nem mesélt a felvásárolt, megzsarolt, kivéreztetett ellenzéki médiáról. A kormánypropagandát nyomató portáloknak, televízióknak, rádióknak és lapoknak juttatott milliárdokról, a nagyon gyenge olvasottságú (közepes blog szintjén járó) portálok minden propagandakampány során súlyos tízmilliókat zsebelnek be, miközben a kormánytól független oldalak és főleg a nyomtatott lapok haláltusájukat vívják.

Miközben a megyei lapok mára kivétel nélkül Orbán kezében összpontosulnak, az Átlátszó és több portál (a Szalonna is) az életéért küzd, mert az olvasók támogatásán kívül egy fillér bevételük nincs más forrásokból. A közérdekű adatokat a kormány elérhetetlenné tette, egyes információkért súlyos pénzeket kell fizetni, más információkért évekig kell pereskedni. És még egy megnyert per sem garancia semmire, hiszen Mészáros Lölö egyszerűen kijelentheti, hogy márpedig ő nem adja ki a TAO pénzekkel kapcsolatos dokumentumokat és leszarja a bírói döntést, amely őt erre kötelezné. Ilyen körülmények között sajtószabadságról beszélni minimum ordas hazugság.

Ahogy a menekültekkel való uszításról úgy beszélni, mintha a kormány nem a választások megnyerése érdekében gerjesztené a gyűlöletet és a félelmet, aljas csúsztatás. Főleg a baráti kört gazdagító nemzeti konzultációkra és az érvénytelen, valamint eredménytelen népszavazásra hivatkozni, meglehetősen primitív, de az Orbán-kormányra nagyon is jellemző kommunikációs fogás.

Mindenesetre feltűnő, hogy Szájer József, akinek eddig nem túl gyakran hallhattuk a hangját, jól elvolt a jutalomként neki kiosztott EP székében a remek kis fizetésével, távol a magyar rögvalótól, hirtelen beáll a csatasorba és segít tolni a propagandagépezetet. Méretes hazugságokkal, csúsztatásokkal, miközben igyekszik önmagát korrekt, széles látókörű, vitaképes politikusnak beállítani. Én ehhez csak sok sikert tudok kívánni. Csak nehogy fordítva süljön el a dolog és egyszer rá kelljen döbbennie mindenkinek, aki akár ellenzékben, akár kormányon csak a saját pecsenyéjét sütögette, hogy kevesebb a megvezethető, tájékozatlan, ostoba fanatikus, mint hitték. Illetve de, süljön el fordítva. Mert az ország érdeke ez, nem néhány élősködő jóléte.adomany-1