Lajos hiába okosabb, mint a segghülye Lőrinc

Illusztráció: Nyugat.hu Illusztráció: Nyugat.hu

Nem mondanám, hogy értem (dehogynem értem), mivégre aggódik a Fidesz vadonatúj frakcióvezetője a balliberális oldal hitelességéért, kiemelten Botka László erkölcsi (!??!!) válságáért – hogy tudniillik összefognak ők a Jobbikkal csak azért, hogy a demokratikusan megválasztott, és demokratikus megválasztását életreszólónak tekintő kormánypártot megdöntsék -, de mindegy is. Ha ez bolygónk valami távoli pontján történne és valaki mások bőrére menne a móka, akár hangosan hahotázhatnánk, hogy ilyen ország pedig nincs.

Már hogyne lenne. Itt van, tessék, szerintem az alább láthatónál elkeserítőbb tragikomédia ma már úgysem lesz. Még akkor sem, ha a Pécs városát válságba taszító fideszes Páva Zsolttal a nyakában, a Fidesz Botka László morális mélypontra zuhanása miatt megfontolandónak tart egy időközi országgyűlési választást Szegeden. Van még hova süllyedni, nem probléma. Szóval itt a nap fénypontja:

 

Mindannyiunk példaképe az örökítőanyag politikai definíciójában, minden fideszesek legokosabb Lajosa fizikai munkába állt, mert az egészség mindenek felett álló nemzeti minimum. Már az ötödik saját cége által birtokolt és tulajdonolt hirdetőoszlopra pingálta fel éppen az Orbán egy geci méltán elhíresült axiómát, amikor a rend őrei – állítólag meglehetősen udvariasan – lecsaptak az éj leple alatt, összepiszkolódott zakóban társadalmilag hasznosnak vélt munkát végző Lajosra. (Kósa, nyugodj meg, nem rólad van szó!)

Ennyi a történet. És akkor most gondolkodjunk, Béláim! Még mielőtt újra szentté avatnánk ezt az embert, és elkezdenénk azon lamentálni, hogy micsoda bátor népmesei hős ez itt. Vagy legjobb esetben is azon morfondíroznánk, miért is nem borítja a bilit, ahelyett, hogy éjnek idején ki akarná tapétázni Veszprém városát – memóriafrissítés gyanánt – azzal, ami elég sokak számára nyilvánvaló. Kivéve persze azokat, akik pont leszarják, meg azokat is, akik miatt az országot nem egy párt, hanem egy vallási szekta vezeti.

Ha a nap tehetetlen, balfasz, dühös trollját keresnénk, akkor azt ma mindenképpen Simicska Lajos személyében találnánk meg. Nem azért, mert a Fidesz ezt fröcsögi bele az arcunkba, hanem mert minden ellenkező előjelű állítás dacára, a Fidesz egykori agytrösztjéről, a Fidesz gazdasági birodalmának, és mindenek előtt az ország kifosztásának stratégiáját megalkotó legokosabb Lajosról beszélünk. Továbbra is, változatlanul. Ezt legalább ugyanannyiszor érdemes hangsúlyozni, ahányszor Lajos bepipulva elkezd gecizni. Lajos, aki a Fidesz zsinórban harmadik választási győzelmének hajnalán oda jutott, hogy a nyakába veszi a várost és felpingálja a saját hirdetőoszlopaira, hogy az egykori kollégiumi szobatárs, az országos haver a pusztításban nem más, mint közönséges örökítőanyag.

És akkor mi van, Lajos? Ezt a műsort már előadtad két és fél éve. Ennyire futja abból a nagyon okos kútfejedből, vagy simán csak kezdesz megzápulni az átütő sikertől (szerencsére) meglehetősen távol álló, de nem kicsit veszélyes politikai projekted súlya alatt? Kezdesz megmakkanni a tehetetlen dühtől, hogy az a gépezet fog felzabálni (és te semmit nem tehetsz ellene!) amelyiknek a születésénél te bábáskodtál? Nem mintha a saját, pontosan tudjuk, miként megszerzett plakáthelyeiddel nem csinálhatnál azt, amit éppen akarsz, felőlem le is okádhatnád őket naponta, de mégis mi ez a szánalmas tempó?

Lajos! A magántulajdon és a véleményszabadság már akkor is magasról lehányt, üldözendő, fertőző demokratikus érték volt ebben az országban, amikor nem a félhülye Lölő nyerte el azokat a zsíros állami megrendeléseket, hanem te. Csakhogy téged akkor pont nem zavart, mert te profitáltál az általad kitalált autokratizmusba hajló rohadt rendszerből. Éppen ezért valahányszor meglátlak – ez a Hírcsárdát megszégyenítő produkciód pedig csak megerősítette bennem a bizonytalanságot -, nem tudom eldönteni, kettőtök közül melyik a nagyobb geci.

Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy ebben az erkölcsileg lezüllesztett, leamortizált, elhülyített országban nem Simicska Lajos a megmondhatója annak – koszos zakóban éjfél körül -, hogy Orbán egy geci. Mint ahogy nem Orbán Viktornak és nem a Fidesznek szabadna, lehetne megmondania, hogy ki az oligarcha, aki csicskapártot vásárolt magának. Egy normális országban nem, itt azonban ez a szürke hétköznapok valósága.

Miszerint két, velejéig romlott ősgeci – kollégumi egymásra találásából és országos barátságából vérre menő harcba fulladt – purparléjának egy idétlenül bambuló, Ádám anyák napján szindrómában szenvedő ország esik áldozatául. Hogy ez a minőség, ez a színvonal, ez a minősíthetetlen politikai kultúra jelenti a kínálatot az ország számára. Hogy az áttörés helyett saját maga alá hugyozó ellenzék hullája fölött két geci hátországa csap össze a koncokért. Az egyik eszelős módjára, mindenkin átgázolva kapaszkodik a hatalomba, a másik meg tehetetlenül, frusztráltan, megkeseredve veti bele magát az éjszakába, mert ő tudja, hogy Orbán egy geci.

Ez itt a Fidesz a maga valójában, a pixisből kiesett Simicska Lajossal együtt. Akitől az ország egy része most is várja a csodát. Márpedig csodák itt nem lesznek. Csak Lajos elkeserítően nevetséges, zsarolhatósága okán pitiáner hőbörgése. Nem az ország lezüllesztése, kifosztása, átverése miatt bánkódik ő. Hanem mert Lajos hiába okosabb, mint a segghülye Lőrinc, a korábban elapadni nem akaró közpénzcsapok elzáródtak, a demokráciának már régen nem, diktatúrának talán még nem nevezhető rendszer meg felfalja a hűtlenné vált haverokat. Azokat is, akik megálmodták ezt a csodálatos gépezetet.

Lajosnak nincsenek atombombái, Lajosnak csak a nyomorult festékszórója van, a gyaníthatóan megfogyatkozott milliárdjai és a bizonyosság, hogy ha a Jobbik nem kerül hatalomra 2018-ban, akkor neki annyi. Simicska Lajost, akinek örökké hálásak lehetünk, hogy a NER rászabadult Magyarországra, a NER zabálja fel most éppen a szemünk láttára. Nem mondom, hogy kellemes látványt nyújt, ahogy belezavarodik a dologba, de ez van. Mindig mielőtt készülünk megsajnálni, gondoljunk arra, hogy ő egyáltalán nem miattunk aggódik, ő saját magát sajnálja.

adomany-1