December 15,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ez a rothadó, hullaszagú erkölcsiség az, ami lepusztítja az országot

Fölösleges tehát külső körülményeket, titokzatos összefüggéseket keresni Botka László bukásának okait firtatva. Alkalmatlansága, hiteltelensége, sorozatos botrányai, azok pökhendi, arrogáns kezelésmódja szükségszerűen rántotta a mélybe. Hazájuk sorsa iránt felelősséget érző magyar állampolgárok tömegei sóhajtottak föl, bárcsak rántaná magával a valamikori kommunista állampárt utódjának osztódással szaporodott valamennyi leágazását.
A miniszterelnök-jelölt Botka négy hónapig bírta. A legjobb az lenne, ha minden Orbán-fóbiás rezsimsöprő követné a példáját

– így végződik a kormánypárti média zászlóshajójának számító, mindig mindenről jól értesült Magyar Idők Gajdics elvtársának Botka László bukása fölött kezet dörzsölgető írása, és ez annyira szép, hogy végre kellő ihletet kaptam ahhoz, hogy kitegyem a pontot az MSZP körüli mizéria ügyének végére.

Amely mizéria persze alighanem most kezdődik, de azért lássuk be: Botka visszalépése akkora nyilvánosságot biztosít 24 órája a Fidesz árnyékában nyolcadik éve elvegetáló, magát baloldalinak és ellenzékinek nevező párt számára, amire soha nem volt példa az elmúlt keserves években.

Nade. Nincs is annál szebb, megejtőbb, csodálatosabb és szóra érdemesebb, mint amikor a sorozatos (és rendre következmények nélkül maradó) botrányok által kísért, pökhendi, arrogáns, a nyilvánosság elől menekülő, érdemi kérdésekre érdemben nem válaszoló, csak és kizárólag mikrofonállványokkal szóba állni hajlandó orbáni kormányzás nyolcadik éve után a barnanyelvű szócső fröcsögő rolexlacizás után elkerülhetetlennek nevezi gazdája egyik potenciális kihívójának bukását.

Nincs annál tökéletesebb fokmérője a Fidesz képére és hasonlatosságára elhülyült és erkölcsileg a Fidesz által megcélzott gödör aljához idomult közélet lelkiállapotának, mint az, hogy az MSZMP-tagokkal kitömött, kivénhedt demokratákból álló jelenlegi állampárt szolgálatába szegődött morális pöcegödör a valamikori kommunista állampárt utódját temeti. Hazájuk sorsa iránt felelősséget érző magyar állampolgárok tömegeire (!) hivatkozva.

Nincs annál szebb, mint amikor a különféle korrupciós botrányokkal összefüggésbe hozott Botka László bukását szükségszerűségnek nevezi az adófizetők pénzéből kistafírozott, a hatalom irányában kritikátlanul bólogató, központi utasításokat szolgaian teljesítő, uszító, csúsztató médiaorgánum szalagmunkása. Az a szalagmunkás, akit nyolcadik éve nem zavarnak, az ingerküszöbét sem érik el a Fidesz ipari méretű korrupciós ügyei, az apró Voldemortoktól, a névtelen vidéki félanalfabéta csalókon át a legmagasabb szinten harácsoló strómanokig.

Nincs annál tragikusabb bizonyíték a magyar társadalom jelentős részének – Gajdics Ottók lábszagú csatakiáltásaira rezonáló – rothadt erkölcsiségére, mint hogy Orbán-fóbiás rezsimsöprőnek titulálja mindazokat, akik úgy gondolják: a korrupció, a lopás, csalás, a hazudozás, az arrogancia és pökhendiség akkor sem bocsánatos bűn, ha azt Orbán Viktor és rendszere műveli. Hogy ott, ahol Botka László bukása (emeljük ki a lényeget: Botkát nem a népharag söpörte el és maradt alul egy választáson, hanem önként lépett vissza a miniszterelnök-jelöltségtől) szükségszerű következménye a személyét övező botrányoknak, ott senki nem tapsolhatna önfeledten az Orbán-rezsimnek.

Ez a rothadó, hullaszagú erkölcsiség az, ami magyarázatul szolgál arra a sajnálatos tényállásra, ami pillanatnyilag darabokra szaggatja, széthordja, lepusztítja ezt az országot és beláthatatlan időre aláássa a jövőjét. Hogy a magyar társadalom jelentős része Gajdics Ottó erkölcsi szintjén vegetál. Hogy a magyar társadalom jelentős része úgy véli, Rolexlaci luxusnyaralásai, luxusterepjárója, luxuskarórája világraszóló botrányok sorozatát képezi, amely politikailag hiteltelenné, alkalmatlanná teszi az embert, és kötelező belebuknia, de nem érzi ugyanolyan botrányosnak azt, amit a Fidesz és telhetetlen, de annál népesebb holdudvara ugyanebben a témában nyolc év alatt felmutatott.

A magyar társadalom jelentős része a fogalmatlan őstahó mangalicaszerelő megmilliárdosodását és napi harácsolását megzabálja. Az Orbán-família (apu, anyu, testvérek, vők és országos cimborák) számolatlan, gondosan titkolt, de mindig nyilvánosságra kerülő zsírosodásának elképesztő módját és mértékét természetesnek, sőt nemzeti dicsőségnek tartja. Miután ellopták a nyugdíjmegtakarításait, adók és különadók csilliárdjaival szúrták ki a szemét, a magyar társadalom jelentős része nyolcadik éve relativizálja a gazemberséget és a korrupciót. A pénzért bármit megíró szalagmunkás pedig röhögve beletolja az arcába, hogy mekkora kretén, és nem történik semmi.

Botka László a Fizessenek a gazdagok! című, Orbánt is alulmúló populista faszságától kezdve a közös ellenzéki lista erőltetéséig sok mindent elkúrt és benézett, a pártja pedig ahelyett, hogy összezárt volna mögötte (ha már 94%-os bizalmat szavaztak neki zárt ajtók mögött!), a Gajdics Ottók alá adta a lovat. Kiteregetett, kiszivárogtatott, a sajtón keresztül bírálta, szapulta, ütötte-vágta, és azt hitte, hogy ennyi elég lesz a nyolcadik éve elmaradozó társadalmi szimpátia lángra lobbantásához. És most mi van? Az ügynökakták nyilvánosságra hozását megakadályozó, őskommunistákkal vastagon kibélelt Fidesz szolgálatában Gajdics Ottó bőszen kommunistázva örömtáncot jár az MSZP hulláján, miközben azt magyarázza, hogy pártszínezet függvényében disznóság, avagy nemzeti kötelesség a lopás. Miközben Orbán-fóbiás rohadt rezsimsöprőként veszi egy kalap alá mindazokat, akiket a korrupció pártszínezettől függően zavar.

Ameddig a magát nemzetinek nevező oldal lánctalpas korruptsága bocsánatos bűn, sőt nemzeti kötelesség, ameddig a magyar társadalom beveszi ezt az ordas-gennyes manipulációt, addig a Fidesz bírni fogja. Nem négy hónapig, nem újabb négy évig, hanem az idők végezetéig. De addig senki ne vegye a szájára a hazájuk sorsa iránt felelősséget érző magyar állampolgárok tömegeit!

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.