Április 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Árpád hős magzatjai fosnak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jóestét kívánok mindenkinek! Már ha lehet ilyet mondani, különösen a minden idők legtöbb halálos áldozatát (legutóbbi értesülések szerint 58-at, több mint 500 sérültet kórházban ápolnak) követelő Las Vegas-i ámokfutás után. Amelyet egy 64 éves, Stephen Paddock nevű, az általam ismert szavakkal egyszerűen nem minősíthető, de embernek biztosan nem nevezhető kreatúra követett el, aki a Mandalay Bay Hotel 32. emeletéről fesztiválozókra nyitott tüzet.

Azóta az Iszlám Állam az Amaq hírügynökségen keresztül közölte, a férfi a terrorszervezet katonája volt, néhány hónapja tért át az iszlám hitre, radikalizálódott és csatlakozott az Iszlám Államhoz. Az emberi selejt természetesen gyáván öngyilkos lett, szállodai szobájában nem csak a holttestét, de tíz fegyvert is találtak a rendőrök. És mennyivel jobb hely lenne ez a világ, ha ilyenkor – a körülményekhez mérten – józanul le lehetne vonni a konzekvenciákat, ha senki nem kezdene el mutogatni, bezzegezni, és ha nekem sem jutna eszembe, hogy ez az emberiség söpredéke nem kecskebaszó migráns, hanem bennszülött amerikai volt. És akkor mi van? Az van, hogy a beteg elme és lélek nem válogat sem a kontinensek, sem a potenciális áldozatok neme, bőrszíne, vallása között, a beteg elme és lélek gyilkolni akar. Öncélúan. És aki elítéli a terrorizmust – ahogy Szijjártó is ezúttal visszafogottan elítélte -, az nem uszít egymás ellen embereket. Most erről ennyit.

Katalónia után ez felért egy gyomorszájon rúgással. De inkább többel. Erről jut eszembe, hogy az én olvasatomban a nap abszolút hőse Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke. Nagyobb hős, mint Kósa, aki ma végre letette miniszteri esküjét a parlamentben. Nagy nap, sose felejtsük el. Naszóval Juncker: egyfelől jogszerűtlennek nevezte a katalán népszavazást. Ennek fényében pedig értelmezhetetlen számomra, mit akart azzal mondani, hogy az erőszak soha nem lehet a politika eszköze. Ki a büdös kurva élet erőszakoskodott a verőlegényekként viselkedő spanyol rendőrök kivételével? Akkor milyen állampolgári jogok tiszteletben tartása? Juncker úr talán nem látta a fél világot bejárt felvételeket a spanyol hatóságok mocsadék akciójáról?

Á, mindegy is, mert itt a másfelől: helytelen lenne pénzügyi büntetőintézkedésekkel sújtani Magyarországot és Lengyelországot, amíg lehet velük párbeszédet folytatni – ezt a Bild című német lapban megjelent interjúban mondta az elnök úr. Egyebek mellett azt is hangsúlyozva, hogy a jogi előírások tiszteletének az egész Európai Unióban érvényesülő, európai erénynek kell lennie. Ez kurvajó, baszki, és bár tényleg igazságtalan szar dolog lenne egy országot büntetni a rabló kormánya miatt, nekem úgy tűnik, hogy Juncker úr akinek – saját bevallása szerint – szívügye, hogy ne mélyítsük tovább az árkokat Kelet-, Nyugat- és Közép-Európa között, megint berúgta a szart az ágy alá. Miközben a korrupt, csalók kormánya minden alkalmat megragad arra, hogy a jog és törvényesség megcsúfolása mellett eláztassa és szétverje Európát, Juncker úr tiszteletről és erényekről ábrándozik. Nem állítom, hogy másra számítottam, de ez így akkor is mellbevágó.

A nap száma: 135,1 milliárd. Ennyi pénz ment tavaly az állami költségvetés helyett, a tao-görénységnek köszönhetően sportra. 2011 óta ez már összesen 360 milliárd. Amit lehetett volna értelmes célokra költeni (igen, a sportra is értelmes dolog, csak nem így). De akkor meg hogy lehetne ellopni, nem? De.

Miután a Botka-MSZP-ügyről már volt szó (nekem személyesen is van véleményem erről, majd alkalomadtán kifejtem), most a Nagyot csalódtam a Szalonnában kezdetű és végű kommentre szeretnék röviden reflektálni, tekintettel arra, hogy itt valami böszme nagy félreértésről lehet szó. Nem tudok és nem is akarok mit kezdeni azzal az attitűddel, hogy némelyek szerint ez egy igehirdető hely, ahol mindenki mindig mindenről ugyanazt gondolja, ahol szektát építünk, és egyedül egy helyes megfejtés létezik, ami minden esetben a tisztelt olvasó véleményével esik egybe. Amennyiben különösen az ellenzékre vonatkozó álláspontjaink eltérnek, akkor mindig jön valaki, aki megsértődik, csalódik, és mehetünk a kukába, mert mekkora faszok vagyunk, hogy ezt, vagy azt gondoljuk. Arról nem beszélve, hogy ilyenkor még véletlenül sem érvel a tisztelt csalódott olvasó, hanem kinyilatkoztat. Márpedig az van, hogy továbbra sem írunk megrendelések, vélt elvárások, politikai oldalak érdekei, vagy hozzánk fűzött remények függvényében, csak és kizárólag a lelkiismeretünk szerint. Akkor is, ha ez olykor nem népszerű. Nem vagyunk egyetlen párt szócsövei sem, és nem is leszünk. Vitázni és a mindannyiunk javát szolgáló megfejtésekhez közelebb kerülni meg akkor fogunk, ha vannak érvek.

A nap kommentje Pétertől (Őcsény kapcsán):

Azon merengek hogy ilyenkor vajon miért nem vonul le egyetlen ellenzéki párt sem és kérdezi meg falugyűlésen, köztereken, hogy „Emberek! Miért féltek? Árpád hős magzatjai hogy ijedhettek meg pár kisgyerektől és szüleiktől?”
Miért nem kezdenek párbeszédet a rettegőkkel, mikért nem nyugtatják meg őket, és miért nem kérdezik meg a csendben otthonmaradókat, hogy miért félnek ők is kiállni, hogy elmondják „Nincs mitől félni!”, hogy megvédjék polgártársaikat a fenyegetőktől (nem a menekültektől), hogy valódi erőt mutassanak?
Miért azon megy a paláver hogy ki lesz az ellenzéki miniszterelnök jelölt (AKIRE NEM SZAVAZUNK SOHA!), ahelyett hogy ezt a munkát elvégeznék?

Korrekt és jogos. Megyek aludni, reggel velem folytatódunk. Aki nem sértődött meg, és nem csalódott visszafordíthatatlanul, az tartson velünk holnap is! Szépjóéjszakát!

 

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.