Ezt soha nem szabad elfeledni és soha nem szabad megbocsátani

Fotó: Lázár Gergő Fotó: Lázár Gergő

Nagyon érdekes cikket olvastam a hvg.hu-n. Balavány György a magyarországi idegenellenességet járja körül, ami nagyon kézzelfogható formában az őcsényi eset kapcsán tört felszínre. A cikk egyfajta nézőpontból igyekszik megfejteni a nehezen megfejthetőt. Nem is vitatkozni szeretnék a leírtakkal, hanem inkább folytatni. De talán egy kicsit mégis vitatkoznék is.

Balavány úgy gondolja, a társadalom egy jelentős rész – mintegy háromnegyede – eleve idegengyűlölő. Jól bizonyítja ezt a nem létező pirézekről szóló felmérés, amiből kiderült: akár kitalált népcsoportoktól is képesek vagyunk félni. Mert szerintem a gyűlölet a félelemből ered. És itt szállnék vitába egy mondat erejéig az idézett cikkel: szerintem a félelem forrása a tudatlanság.

Orbán Viktor és kormánya itt lép színre az én gondolatmenetem szerint. Mert őszintén hiszek abban, hogy egy kormánynak nem csupán az ország gazdasági, jogi és egyéb ügyeit kell a lehető legnagyobb körültekintéssel intéznie (Orbánék ezt sem teszik), hanem a társadalmat is formálniuk kell. Igaz ugyan, hogy nem gyermekekről van szó, de mégis azt gondolom, hogy a kormány és a társadalom között egyfajta szülő-gyermek kapcsolat is létezik.

Csak éppen a társadalomnak az a része, amely ennyire befolyásolható, nem kiskorú. Kiskorúsított. A kormány kiskorúsította. Miközben joggal várnánk el, hogy akár a falvakban élők is felelősen gondolkodjanak az őket körülvevő világról, nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni, hogy egy hazug világ veszi őket körbe, amelyet a kormánypropaganda épített. Tudatosan.

Mit lehet várni attól az embertől, aki soha életében nem látott sem menekültet, sem migránst? Attól, akinek a televízióján kizárólag az alapcsomag villog és ebben az alapcsomagban csak a propagandagépezet csatornái foghatók? Aki reggeltől estig azt látja és hallja, hogy megtámadták az országot, hogy az idegenek gyűlöletesek és veszélyesek, el akarják venni az ő kis vagyonát, bántani akarják őt és szeretteit. Ezt a torz képet erősíti a faluba eljutó sajtó, amely szintén ezt a torz valóságot erősíti.

Egyáltalán nem véletlen az, hogy a kormány körül nincs valódi értelmiség és a szavazóbázisa is jellemzően vidéken élő, alacsony iskolázottságú emberekből áll. Távolról sem arról van szó, hogy vidéki ember butábbnak születik, mint egy városi, vagy pláne egy fővárosi. Erről szó sincs. De arról szó van, hogy sokkal nehezebben jut hozzá az információkhoz és még ha hozzá is jut, megfelelő tudás nélkül nem feltétlenül képes szelektálni. Elhiszi, amit gyakrabban hall, valóságnak gondolja, amit naponta az arcába tolnak.

A kormánynak felelőssége van a társadalommal szemben. Egy normális kormány igyekszik a polgáraihoz elvinni a tudást. Az internettel ez ma már könnyebben megoldható (lenne), mint régen, amikor erre nem volt mód. De nem véletlenül jöttek létre annak idején a tanyaszínházak, a szabadegyetemek, könyvtárak, önképző körök. Ahol nem volt könyvtár, oda mozgó könyvtár járt, rendszeresen vitték az embereket színházba, múzeumba.

Ugyanis a kormány feladata nem az, hogy megmondja, miről mit gondoljon a polgár, hanem az, hogy olyan tudáshoz segítse, amely tudás birtokában önmaga képes eldönteni, hogy miről mit gondol.

Orbánék mindennek éppen az ellenkezőjét teszik. Lebutítják, akit csak lehet. Bezárják az embereket egy mesterséges, ijesztő, maguk kreálta világba. Elzárják a tudáshoz való hozzáférést, naponta mossák az agyakat, sulykolják a hazugságokat. Pusztán azért, hogy büntetlenül lophassanak tovább, hogy megtarthassák a hatalmat. Lehetőleg örökre. Nekik nem céljuk az öntudatos, tájékozott, felelősségteljes társadalom, ezzel szemben a tudatlan, tájékozatlan, fanatizálható tömeg igen. Erre épül az egész rendszer.

A magyar ember (és az albán, a román, az örmény, a német) eredendően nem gyűlöli az idegeneket, mert eredendően kíváncsi. A kíváncsiság vezet a tanuláshoz, a tanulás a tudáshoz, a tudás a gondolkodáshoz. Ezért igyekszik az Orbán-kormány megszakítani ezt a láncot már az elején, ezért fojtja el az eredendő kíváncsiságot és ad helyette rettegést. A rettegésből pedig gyűlölet sarjad.

Ezt látjuk most magunk körül, ez bugyog a felszínre Őcsényben és máshol is. Ez a kormány történelmi bűne. Nem hibája, hanem bűne. Olyan, ami alól nem szabad őket felmenteni, amit soha nem szabad elfeledni és soha nem szabad megbocsátani. Súlyosabb bűn, mint az anyagi károkozás.

Azt gondolom, hogy az értelmiségnek, mindenkinek, aki el tudja juttatni a gondolatait másokhoz – akár cikk, akár novella, akár vers, vagy dal formájában – ez a felelőssége. Hogy elmondja, leírja, elszavalja, elénekelje újra és újra és újra az igazságot. Hogy elmondja: nincsen ez jól, nem szabad így lennie és ne fogadja el senki a sötétet a fény, a gyűlöletet az emberség helyett. Mert a rossz és a jó alapvető különbsége mit sem változott az elmúlt évszázadokban és nem is fog változni. És ez kell, hogy legyen a kiindulópont, amire majd építeni lehet egy élhető országot.adomany-1https://kolozsvaros.com/?p=31595&preview=true