NEHAZUGGY

Ők már jól vannak, mi nyugodtan dögöljünk halomra

Tamás Róbert | 2017. Szeptember 27, Szerda | 14:08

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Balog Zoltán rájött, hogy mi a kormány kötelessége. Meg az övé is, természetesen. A határon túli magyarok segítése. Most éppen a Kárpátalján élőké.

„A kárpátaljai magyarok a szülőföldjükön akarnak boldogulni, Magyarországnak pedig alkotmányos kötelessége ebben segíteni őket – jelentette ki az emberi erőforrások minisztere a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanévnyitóján hétfőn Beregszászon. Balog Zoltán az eseményen bejelentette, több mint egymilliárd forintból uszoda és sportcsarnok épül a kárpátaljai városban”.

Kár, hogy Magyarország alkotmányos kötelességei közé már nem tartozik a jelenlegi határokon belül született magyarok szülőföldön való boldogulásának biztosítása, elősegítése. Ez valahogy kimaradt a kormányprogramból.

Az idén – csak az első fél évben – 708 családot lakoltattak ki banki tartozás miatt. Az idén még legalább 1000 családra vár ez a sors. 2012-ben 700 család került az utcára, 2013-ban 550 család, 2014-ben (a választás éve) kilakoltatási moratórium volt, aztán belehúztak és tavaly már több mint 3100 család vált otthontalanná.

Több százezer ember rokkantellátását vonták meg, így ők álláskeresési támogatást kapnak (ha kapnak azt is), miközben fizikailag sem alkalmasak munkavégzésre, ezért még közmunkát sem kaphatnak.

A családi adókedvezményt lényegében csak azok tudják teljes egészében igénybe venni, akiknek olyan magas a keresetük, hogy nem is lenne szükségük adókedvezményre. Akiknek szüksége lenne rá, az alacsony jövedelműek nem tudnak élni ezzel a lehetőséggel, ugyanis nincs miből levonni. Ugyanez a helyzet a CSOK-kal is.

A nyugdíjasok jókora része bőven létminimum alatt él. A közmunkások is, a minimálbéresek szintén. Nekik a nyugdíjuk olyan alacsony lesz (már ha lesz egyáltalán és ha megélik azt a kort), amihez képest a mostani legalacsonyabb nyugdíj is főúrinak tűnik majd.

A szegényebb családok nem tudják taníttatni a gyermekeiket, mert egyszerűen nincs annyi jövedelme a családnak, hogy képes legyen finanszírozni a tanulmányokat, az étkezést, az utazást és a lakhatást. A közepesnél magasabb jövedelműek a diákhitel igénybevételével meg tudják oldani. Azok a fiatalok úgy indulnak neki az életnek, hogy évtizedekre eladósodtak már akkor, amikor még el sem kezdődött az önálló életük.

A magas ingatlanárak és az alacsony jövedelmek miatt szinte lehetetlen önálló lakáshoz jutni egy fiatal párnak, így a családalapítás is nehézségekbe ütközik.

A középgeneráció egyszerre próbálja segíteni a szüleit és a gyermekeit, miközben nem marad lehetősége a takarékoskodásra. Megtakarítás nélkül pedig – a nyugdíjrendszer esetleges összeomlásával – villámgyorsan a szakadék szélére sodródhatnak.

Ma már egy gyermek jövője születésekor eldől. Ha egy leszakadóban lévő településen jön a világra, ahol nincs munkalehetőség, ahol az oktatás nem megfelelő, mert kevés a jól képzett pedagógus és az a kevés sem egy haldokló faluba megy dolgozni, akkor az a gyermek nem fog tudni kitörni a nincstelenségből. A szegénység újratermeli önmagát.

Az egészségügy állapota tragikus. Az orvosok és szakápolók közül a fiatalok nagy számban hagyják el az országot. Akik maradnak (50-60 évesek), még 5-10 évig el tudják látni a feladatukat, aztán nem. És nincs, aki a helyükbe lépjen. Az orvoshiány a vidéket már most is súlyosan érinti, ez csak romlani fog az idők során.

A polgári réteg gyakorlatilag felmorzsolódott. Nincs. Van egy nagyon szűk, elképesztően gazdag réteg, egy szintén szűk, jó anyagi körülmények között élő réteg és innen lefelé mindenki más. A jómódúnak nevezett, aki évekig spórol egy fogpótlásra, de képes télen fűteni a lakást és a nyomor legmélyén vergődő, akinek a napi betevő is megoldhatatlan feladat. Átjárás van a két csoport között, de csak egy irányban. Lezuhanni könnyű, elég egy baleset, egy tartós betegség. Felkapaszkodni onnan lehetetlen.

Magyarországon a társadalom döntő része azért dolgozik, hogy be tudja fizetni a számláit, tudjon enni valamit és cipőt vásárolhasson a gyermekének. Kikapcsolódásra, nyaralásra, megtakarításra, de még a tönkrement háztartási gépek cseréjére sem telik. Márpedig ez nem élet, ez vegetálás.

Aki nem akar így, ennyire jövőtlenül élni, az elmegy olyan országba, ahol megbecsülik a szorgalmát, tudását, tehetségét.

De egyébként igaza van Balog Zoltánnak. Tényleg a legfontosabb dolog stadiont építeni. Kárpátalján is, Felcsúton is. Az majd megold mindent. Ha mégsem, a rendszer haszonélvezőinek akkor sem kell aggódniuk. Ők már gondoskodtak az unokáikról is, mi, többiek pedig nyugodtan dögöljünk halomra. Kit érdekel? adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!