November 8,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

DÜHÖNGŐ


Orbán tortája, Bokros kése

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,191,094 forint, még hiányzik 1,808,906 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Bokros Lajos, a csomaghozó, a népnyúzó, az ország ellensége. Ő az, akinek a neve hallatán az önmagukat jobboldalinak vallók éppen úgy görcsbe rándulnak, mint az önmagukat baloldalinak vallók. A Bokros-csomag valahol a tömeggyilkosság és a népnyúzás között helyezkedik el, kötelezően szent borzadályt váltva ki bárkiből, aki valamit is ad magára a politikai játszótéren.

A másik ilyen ősellenség Bajnai Gordon, aki a – különféle érdekcsoportok által kitalált és terjesztett – legendák szerint minimum a fél országot öngyilkosságba kergette, amikor csődbe vitte a libatenyésztőket.

A harmadik mitikus lény maga Gyurcsány Ferenc, de vele most nem szeretnék foglalkozni, éppen eleget – túlságosan is sokat – van porondon.

Tehát Bokros Lajos. Magára valamit is adó megszólaló legalábbis a sarokba köp, ha meghallja ezt a nevet és feltétlenül fontosnak érzi megjegyezni, hogy bizony ha van valaki, akire senki nem akar hasonlítani, akire haragudni kell és aki alávágott ennek az országnak, az Bokros Lajos és az ő gyűlöletes csomagja.

A csomag valóban gyűlöletes volt az átlagember szemszögéből. Hiszen kimondta, hogy megszorításokra van szükség és nem is próbálta a megszorításokat másnak álcázni, mint ami. Nem hazudta azt, hogy jobban fogunk élni, csak az ellenség mondja, hogy nehezebb lesz. Nem állította, hogy azok a kedvezmények, amelyeket elvesznek az emberektől, tulajdonképpen adományok, csak nem annak tűnnek.

Azt nagyon kevesen (sem) hajlandóak hozzátenni, hogy a Bokros-csomag nélkül percek alatt romba dőlt volna az ország költségvetése, hogy egyszerűen nem volt választás, rendbe kellett tenni a gazdaságot és  ez sehogy máshogy nem volt lehetséges, mint szigorításokkal és megvonásokkal. Ha nem akartuk, hogy csődbe menjen az ország, meg kellett lépni egy csomó olyan dolgot, amelyet egyetlen egy kormánypárt sem vállal fel örömmel, mert nagyjából azonos a politikai öngyilkossággal.

Ugyanis a társadalom akkor is kiskorúsítva volt és ez azóta sem változott. Erre vagyunk szocializálva és ebből nem is nagyon óhajtunk kilépni. Szeretjük a habos-babos meséket és ragaszkodunk ahhoz, hogy hazudjanak nekünk. Nagyjából úgy, mintha mondjuk valakinek vakbélgyulladása lenne és megkérdez két orvost arról, hogy mi legyen. Az egyik orvos ad egy marék fájdalomcsillapítót és azt javasolja, hogy együnk sok rántott libamájat és csokitortát, vagy amit szeretünk és majd attól jó lesz. Tényleg jó lesz mindaddig, ameddig nem perforál a vakbél és bele nem döglünk a fellépő fertőzésbe.

A másik doki azt mondja, hogy nincs mese, fel kell vágni a hasunkat. Elmondja, hogy fájni fog és szar lesz, enni sem nagyon tudunk egy darabig, legfeljebb valami pépeset és húzódni fog a seb. Igaz ugyan, hogy néhány hét alatt meggyógyulunk és vígan élhetünk akár száz éves korunkig is, de a franc se akar a libamáj, csokitorta és mesterséges fájdalomcsillapítás helyett koplalni és fájdalmat elviselni.

Nagyjából ugyanez volt Bajnai Gordonnal is. Ő is hozott olyan népszerűtlen intézkedéseket, amelyeket mások nem voltak hajlandóak bevállalni. Kimondta, hogy fájni fog és ez a mai napig szállóige, egyben átok is. Miközben egy év alatt stabilizálta a fejreállni készülő gazdaságot, ezt még a frissen hatalomra került Fidesz is elismerte az elején, azóta letagadják.

Bokros Lajos ezerszer elátkozott csomagja nélkül az ország csődbe ment volna. Csak néhány elemét vezették be, de már az is képes volt stabilizálni a helyzetet. Több intézkedést a mostani kormány is változatlanul alkalmaz, de erről mélyen hallgatnak. Ugyanez a helyzet Bajnai intézkedéseivel is. A baj az, hogy sem az egyik, sem a másik programcsomagot nem vitte végig senki, mert a magyar polgárok szeretik, ha hazudnak nekik.

Ennek a levét isszuk folyamatosan. Valamiért jobban szeretünk abban hinni, hogy ingyenes a közoktatás és Bokros rohadjon is meg a havi 2000 forintos egyetemi tandíjával – ami egy hozzá illesztett ösztöndíjrendszeren keresztül mentesítette volna a szorgalmas, jól teljesítő diákokat, így ösztönözve a tanulásra őket -, most sokkal jobb a szemeszterenként fizetendő 250-300 000 forint tandíj. Annyi a titka, hogy nem tandíjnak nevezzük és máris rendben van.

Mi nem szeretünk semmiről lemondani, ami érthető is. De az már kevéssé, hogy miért vesszük be a horror tandíjról, hogy nem tandíj, miért örülünk az elutasított vizitdíjnak, miközben már alig van orvos és felszerelés és ha nem akarunk hónapokig várni egy vizsgálatra, vagy műtétre, akkor magánorvoshoz kell fordulnunk, miért jó nekünk a valódi fejlődés helyett az összeszerelőipar, miközben nem működik a piac és sokan elmenekülnek az országból, miért hisszük el, hogy fejlődik az ország és mi vagyunk Európa motorja, miközben minden környező ország már régen lehagyott bennünket?

Miért választjuk a libamájat, a csokitortát (amiért szintén mi fizetünk) és zabáljuk kétpofára a fájdalomcsillapítót, miközben csendesen megdöglünk. Nem lenne ésszerűbb azt az orvost választani, aki nem hazudozik nekünk, de képes meggyógyítani?adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.