Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Van egy zsákra való príma bugyi-gatya kollekciónk

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Mikes Mirtill: e-mail egy falról Rodostóba                                                                

Tárgy: Köntörfal

Az iskoláról akarnék már írni nagyon kendnek, de belátom, hogy ha engem nem érdekel, akkor a kend érdeklődésére pláne nem tarthat számot. Tavaly óta annyi az újdonság, hogy már az első tanítási napon 9 – leírom betűvel is – kilenc óránk volt. Minden tanár beígérte, hogy az idén szigorúbb lesz velünk. Keménykedés, fogcsikorgatás. Beláthatja, erről nincs mit írni. A tata nagyon öreg, a szeme is rossz, mégis látja a láthatatlant, és nem hagy engem siránkozni. „Tudod – mondja – évek óta szívatják őket. Valamikor a tanár önálló, tudással felvértezett személyiség volt, akit a mostani műveletlen csicskák meg se mertek volna szólítani, most meg ezek parancsolnak nekik, mert a zsebükbe a pénzünk és alattuk ficánkol a Semjén lova.”

Mondjuk ez kicsit tömény volt így egy szuszra, de a papa már csak ilyen. Nem csak simán válaszol, hanem – mindjárt eszembe jut – összefüggésbe helyezi, mert szerinte csak valamennyi kiváltó ok ismeretében alakulhat ki érdemi álláspont. Kend sejti már bizonyára, hogy én már rég nem csak a gondolat fonalát, hanem az egész gombolyagot elveszítettem. Viszont a szinkrontolmácsként is sikeres nagyi már nyomta is a tutit; „neked az a dolgod az iskolában, hogy tanulj!”

Most itt tartunk. Persze, nem ilyen egyszerű a dolog. A tata cimborái szerint mi, a „zs” generáció, a világvégére hangolva, valószínűleg teljes napfogyatkozásban töltjük majd az életünket, ha az iskola még mindig az életre készít fel, mert reggel sötétben megyünk az iskolába, ott egész nap sötétben tartanak bennünket, és este sötétben jövünk haza. Megspórolja az állam a sok éjjellátó készüléket az átneveléssel. Nem is tudom. Valami trükk biztos van, de rá nem jövök.

Viszont én nem témázok ezzel, mint anyu a bugyigumival. Kend még könnyen boldogul. Gatyakorcban gatyamadzag és kész. Nekünk itt az alsóneműnek nincs igazi korca, csak ilyen virtuális (látszik, hogy van, de abba azután nem lehet gumit fűzni). Van egy zsákra való príma bugyi-gatya kollekciónk. Semmi bajuk, csak leesik rólunk. A tata szerint ez se lenne baj, csak nem akkor, amikor kellene és mivel az időzítő szerkezet drágább, mint a rögzítő alkalmatosság, ezért nagy bölcsességgel kellene eljárni a hasznosítás érdekében. Ez magyarul azt jelenti, hogy ettől kezdve a döntési és intézkedési jog teljes körűen a nagyit illeti, aminek egyenes következménye szokott lenni, hogy a végrehajtás rám hárul. És mindig ez van; a felnőttek beszélnek pár szót egymással és az a vége, hogy napokig gürizhetek! A tizedik boltban végre kaptam bugyigumit, nagyi megmutatta mit hogyan kell, és azóta a tatám Nyugdíjas Klubként és Ulti Szalonként működő kócerája Bugyi-gatya Szervizként is szuperál.      

Tudni illik mióta nincs magyar foci, a fájós lábuk miatt a tatámék nem járnak el üres új stadionokat nézegetni. A szerdai kupanap maradt, de az aktív sport időkeretévé magasztosult: ULTI! Változatlan összeállításban; a Pecás, a Szűcs, a Kovács, na és persze a tata. Én a labda helyett a molyirtó szövegeiket szedem, változó sikerrel, mert sok szót nem értek. Meg úgy beszélnek, hogy külön-külön minden szót értek, de ahogy egymás mellé rakják őket, úgy meg nem értek semmit. Kitárgyalták például a Puskást. Kend nem ismerte. Olyan katona volt, aki pénzért focizott, de a nagy dohányt a csempészéssel kereste. Ugyan az a katonai rendfokozata volt, mint az Ocskaynak. Őt ismerte kend. Mindkettő átállt az ellenséghez. Mitől hős Puskás és hazaáruló Ocskay? A kispesti sváb proligyerek, Purczeld Ferenc, Puskás Öcsivé focizta magát és a legközismertebb magyarként róla nevezik el a Pancho stadiont a korántsem nagy focista falujában. Most akkor a Purczeldből lett Pancho mitől magyar? Az Ocskay jezsuitáknál tanult hívő ember volt, a Puskás meg nem, mégis a Puskást temették a bazilikába. Puskás proli kölyök, Ocskay meg olyan úr, amilyenek ezek csak szeretnének lenni. Puskás a kommunista Honvédban szolgált mikor nem csempészett, és a Rákosi fegyverhordozójával, a Farkas Mihállyal kvaterkázott, Ocskay meg az Isten földi helytartóját szolgálta a kardjával. Akkor most itt a végveszélyben lévő keresztény Európa védelmében miért a Puskás legyen a példaképem? Na, most őszintén, érti kend ezt a katyvaszt?!

Meg is mondtam tatának, mikor főztük a lecsót ketten a tatával (mert azt mindig mi szoktuk és akkor ne jöjjön oda senki, meg ne beszéljen bele senki, mert mi tudjuk, hogy mit és hogyan kell), hogy mi az hogy egyszer így, másszor meg amúgy, és ki dönti azt el, hogy mikor, meg mikor így – mikor úgy, és ha hogyan, akkor miért!?

Képzelje el kend, a tata kinevetett! Okoskodik a kisunokám, mondta. Még nem hallottál a köntörfalazásról. Tudod – magyarázta -, vannak a tények. Azok a téglák. A tények között a hazugságok. Azok meg a fugák. Aki köntörfalaz, az ebből a kettőből építkezve húzza a falat, hogy eltakarja vele az igazságot. Megírhatod például a Kelemen bácsinak is, hogy a Mária Terézia nem a rebellis volta miatt nem engedi kendet haza, hanem azért, mert nem vásárol kend keményvalutáért letelepedési kötvényt. Bezzeg ahhoz volt esze a vén szipirtyónak, hogy 500 ezer német katolikusnak grátiszban betelepedési kötvényt adjon, de ahhoz nem, hogy egy párttag „bayer” helyett egy focicsapat „bayern”-nek adott volna szállást. Mennyivel jobban jártunk volna. Azon a fránya „n” betűn nem kellett volna spórolni.   

Azért ne tessék ám azt gondolni, hogy a köntörfalazás valami kézzel fogható, helyhez kötött dolog és mindenki ezt teszi minálunk. Nem. A kommunikáció, főleg a verbális formában ilyen, de a köznép nem használja, legfeljebb jobb híján bekajálja, de ezek között a szavak között azután végképpen nem igazodom el. Azt tudom, hogy a tatámék mindig kimondják az őszintét (persze az ultiban nem, de az játék). Ők respektálják egymást. Én is bírom őket. A múltkor a nagyapó Kovács komája a Szűcs komáját azzal viccelte (miután a zebrán a zöld lámpánál elütötte a terepjárós celeb), hogy ő bizony megfejtette, hogy mitől lépett olyan optimistán a 120-szal zúzó nagysága elé az ő országos cimborája. Azt mondta; „Mióta vénségedre rosszul látsz, és rosszul hallasz, téged tényleg nem zavar a valóság.”

Abban a reményben maradok a kend hűséges jobbágya itt, hogy kend továbbra is nyitott szemmel, füllel tanulmányozza a valóságot ott: Mirtill

Bütyökfalva, 2017. szeptember 21.adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.