December 19,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A gyávaság ideológiája

Átrágtam magam egy meglehetősen hosszú, de legalább zűrzavaros interjún, mely Lánczi András magvas gondoltaival van zsúfolásig megtömve. Ez idáig nem különösebben érdekes. Ami miatt mégis ezzel indítom a cikket, az egy meglehetősen mellbevágó kijelentés.

Aki azt gondolja, hogy az értelmiségnek politikai szerepet kell vállalnia, az a hatalommal babrál.

Ez pedig legalább olyan veszélyes, mint a földben talált világháborús aknával babrálni. Nincs veszélyesebb dolog, mint a politika, mert hatalomról szól.

(Mandiner)

Ez így nagyjából meg is válaszol minden olyan kérdést, amit az elmúlt években feltettem magamnak és választ kerestem rájuk. Konkrétan azt, hogyan képes valaki gondolkodó lényként beállni egy hatalom – bármely hatalom – szekértolójának. Hát így. Hogy nincs köze hozzá, sőt, veszélyes és nem is feladata politizálni. Az a hatalom dolga, hogy megmondja, mit csináljunk, hogyan éljünk, miről mit gondoljunk.

Lánczi szerint az az ember, aki fizetésért dolgozik, máris elveszítette a jogát a véleményalkotásra és nem ugathat bele a politikába.

Én pedig azt gondolom, hogy a legfontosabb felelőssége mindenkinek az, hogy beleugasson a politikába. Az értelmiségnek (bárhonnan próbáljuk is meghatározni annak mibenlétét) kiemelten feladata politizálni. A politika nem valaki kiváltsága. Az éppen arról szól amit a neve is mutat: közéletről.

Nem szabad úgy gondolni a politikára, mint amihez nem értünk, nincs hozzá közünk. Francokat! Mindenki ért hozzá és főleg mindenkinek van köze hozzá. Hiszen a mi mindennapi életünkről szól. Rólunk, a szüleinkről, a gyermekeinkről, az unokáinkról szól.

Én elismerem és elfogadom Lánczinak azt a jogát, hogy ő úgy gondolja: a mindenkori hatalmat kell szolgálnia, mert onnan kapja a fizetését. Ez ennyire egyszerű, nem szükséges körülbástyázni Barrés, Baudelaire, Chateaubriand, Heidegger, De Maistre, Maurras, Nietzsche, Sade, Carl Schmitt idézetekkel.

Mindenki másnak azonban joga van beleszólni a saját életébe és ez a beleszólási jog nem áll meg a lakás ajtajában. Nem egy jól körülhatárolt, falakkal elrekesztett terület a miénk ebből az országból, hanem az egész ország közös tulajdonunk. A mindenkori kormánynak nem az a feladata, hogy a saját érdekei szerint rajzolja meg a határokat, ameddig jogunk van és ahonnan már nincs jogunk véleményt alkotni, beleszólni, tiltakozni.

Egészen röviden megfogalmazva: nem az országnak kell szolgálnia a kormányt, hanem a kormánynak az országot. A hatalom nem a kormány kezében van, hanem a nép kezében kell, hogy legyen. Az öncélú, korlátok nélküli hatalom pontosan oda vezet, ahol mi most tartunk. Az Orbán-klánokhoz, a Mészáros-birodalmakhoz, a központosításokhoz, az önkormányzati- és oktatási autonómia eltiprásához.

A hatalom – ha módja van rá – beleröhög az arcunkba és semmi mást, mint önmagát fogja szolgálni. Ezért kell politizálni. Mindenkinek. Mert meg kell mutatnunk, hogy nem akarat nélküli bábok, nem eltaposható, bármikor szemétre dobható senkik vagyunk. Nem azért élünk, hogy a belünket kidolgozzuk néhány család jóléte érdekében. Meg kell mutatnunk, hogy van erőnk elzavarni azt a kormányt, amelyik elárulja az országot. Van erőnk kicsavarni a hatalmat azoknak a kezéből, akik méltatlanná váltak rá.

Ezért kell politizálni. Mindenkinek. És ezért kiemelten dolga és kötelessége az értelmiségnek hallatni a hangját minden olyan kérdésben, mely a közösséget érinti. A gyáva sunnyogás, a megalkuvás rövid távon lehet, hogy jó taktikának tűnik, de középtávon a mindent megúszni akarók ellen fordul. Hosszú távon pedig oda dobja a megalkuvót, ahová való. A morális szemétdombra.adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.