Április 27,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Még játszanom kell a lepkékkel

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szia! Violette vagyok, egy plüsi. Nem olyan régen születtem, még nagyon keveset tudok a világról, ahová érkeztem. Négyen vagyunk tesók, de az öcsikénknek már van családja. Nekünk, lányoknak nincs. Nekem sem és azt mondja az ember, aki most vigyáz rám és szerintem szeret is, mert meg szokta simogatni a buksimat, hogy talán nem is lesz.

Mert az emberek nem akarnak fekete kutyust. Én ezt nem értem. Én nem tehetek arról, hogy ilyen a bundácskám. Amúgy is, szerintem nagyon szép szín a fekete. Passzol mindenhez, nem megy ki a divatból és ha a hóban játszom, mindig meg lehet találni engem. Igaz ugyan, hogy még nem láttam havat, csak meséltek róla az idősebbek, de szerintük annak olyan színe van, amilyennek az én bundámnak is lennie kellene és akkor lehetne családom.

De miért? Puha a bundám, mint a bársony és alatta – mármint a bundám alatt – pont olyan hűséges kutyaszív dobog, mint annak, akinek fehér bundácska jutott. Én is nagyon tudok szeretni és jó kutyus is vagyok.

Vagyis majd leszek, de előtte még annyi mindent fel kell fedeznem. Még játszanom kell a lepkékkel és meg kell szaglásznom azt a sok vicces virágot és gurulnom kell a fűben, beletapicskolni a pocsolyába, mert olyankor az emberem, aki vigyáz most rám, olyan mókás arcot vág.

És még meg kell rágicsálnom mindent, hogy tudjam, milyen az íze a papucsnak, a seprűnek és a fűnek. Az ételt is meg kell rágicsálnom, mert nagyon szeretem a pocikámat. És okos is vagyok, ezt az emberem mondta. Biztosan így van, mert ő mindig igazat mond.

Szoktam gondolkodni – mert hát okos vagyok – és azon töröm a kobakomat, hogy miért nem fogok én senkinek sem kelleni? Azt mondják, a fekete kutyusok csúnyák és ijesztőek is. Ijesztő vagyok?

Szerintem nem. És van fehér a bundácskámban. Látod? A pofimon és a kis mellénykém is milyen szép fehér! Ijesztő sem vagyok, legfeljebb, ha el akarják venni a többiek a kajámat. Mert akkor nagyon. Tessék, ilyen rémisztő tudok lenni!3

Mint a nagyok! Ugye? De közben meg nagyon, de nagyon vágyom rá, hogy engem is szeressen valaki és nekem is legyen családom. Én is tudok kutyapuszit adni és oda tudom tartani a pocakomat egy jó kis simire és úgy, de úgy tudok örülni a kedves szónak!

Én is csak egy kiskutya vagyok, aki boldogan csóvál és szaladok a labda után és rázom a játékomat. Fekete ugyan a bundácskám, de ígérem, hogy nagyon jó kislány leszek és eléd szaladok, amikor hazaérsz a munkából és olyan hálás leszek, ha megsimogatsz! Belül én nem vagyok fekete, hanem barna, vagy fehér, vagy foltos. Amilyennek szeretnél. 1
Most még nem sírok, mert hinni akarom, hogy engem is lehet szeretni és értem is el fog jönni az én gazdim, akinek így leszek gyönyörű, ahogy vagyok. Ugye, így lesz?

Ha engem szeretnél az emberemet keresd! Andreának hívják és Fejér megyében, Kajászón lakik. A telefonja: 0630 626 -2088adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.