Könnyen lehet, hogy ez mégiscsak egy immorális véglény

Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

Miközben a kedves veje és érdekeltségi köre szépen lassan ráteszi a kezét mindenre, amire az elmúlt években még nem sikerült, Tiborcz István és az egész nemzet apósa, egyben az ország pszichésen indiszponált miniszterelnöke – aki úgy próbálja mellékvágányra siklott, hivalkodó giccsbe és törvényesített korrupcióba fulladt kormányzását újabb négy éves felhatalmazással (büntetlenül!) túlélni, hogy az általa kimerített, útját tévesztett, apátiába zuhant magyar társadalmat a nap 24 órájában bevándorlókkal és Sorossal hergeli – a változatosság kedvéért ma gyógyszergyárat avatott. Innen jutott eszembe őfényessége. Nem kellett volna.

Annyi józan esze azért még maradt, hogy néha szalagokat is átvág, pénzígérgetős vidéki haknikat tol, és döngeti a mellét egy-egy beruházás alkalmával, mintha a kormány legfőbb politikájába más is beletartozna, mint a nem kellően nagy számban érkező migránsok, Soros György magánszemély, illetve a magyarok nem fideszes része elleni hadjárat.

Pedig mennyivel elegánsabb lett volna az elmúlt nyolc év utáni elmúlt több mint hét év, ha néha nem ellenségként, hanem hasznos és megszívlelendő tanácsokat megfogalmazó szintén magyarokként tekintett volna a nem kormánypárti gondolkodókra, véleményformálókra. Akiknek kritikáiban nem a demokratikusan megválasztott kormányára leselkedő ügynökök felforgató, idegenszívű ideáit kellett volna azonosítani, hanem a jobbító szándékot.

Még akkor is, ha éppen most olvastam a Lánczi nevű korrupció-szakértő és barnanyelvű egyetemi káder eligazító agymenését arról, hogy egyetemi oktatók mennyire el vannak tévedve, amikor azt hiszik, morális véleményalkotási szabadságuk felülírhatja azt, hogy minden körülmények között lojálisaknak kell lenniük a munkáltatójukhoz.

… az tévedés, hogy a politikus egy immorális véglény, aki nem gondolkozik és nincs morális érzéke. Ez teljes tévedés. Azzal lehet vitatkozni, hogy milyen egy politikus minősége. De az értelmiségi soha nem veheti át a politikus helyét, mert ha azt teszi, akkor politikussá válik. Aki azt gondolja, hogy az értelmiségnek politikai szerepet kell vállalnia, az a hatalommal babrál. Ez pedig legalább olyan veszélyes, mint a földben talált világháborús aknával babrálni. Nincs veszélyesebb dolog, mint a politika, mert hatalomról szól.

Vagyis az a jó értelmiségi, aki csendben marad, mert ha nem kussol, akkor politizál és a hatalom nem való csak az olyan nem immorális nem véglényeknek, mint Orbán Viktor. Akik természetesen született politikusok, tehát rájuk nézve egyáltalán nem veszélyes a hatalom. A hatalom csak azokra nézve jelent veszélyt, akik szóvá teszik, hogy rossz az irány, elvtársak.

Márpedig én azt gondolom, hogy egy hatalom- és pénzmániás frusztrált, álértelmiségi kisember,

– aki évtizedek óta főállásban újabb és újabb démonokat keres és talál, amely démonokkal aztán propagandisztikus sikereket sikerekre halmozva küzd, mint malac a jégen egyik választástól a másikig;

– aki demokratikus megválasztását arra használja, hogy szellemileg leamortizálja a társadalmat;

– akinek a hatalom nem eszköz, hanem cél;

– aki saját dinasztiáját az ország kárára, a közösből lenyúlva, semmilyen határt nem ismerve zsírosítja;

– aki gőgös, arcpirító Disneylandet épített gyerekkori traumái színhelyére,

az igenis egy immorális véglény. (Nem minden politikus immorális véglény, ez a megélhetési politikus viszont az.) És mindenkinek joga és kötelessége ezt látni, ezt nehezményezni és a rendelkezésére álló eszközökkel ezt elítélni. Akkor is, ha az illető nem értelmiségi, és akkor is, ha véletlenül az. És akkor is ez lenne helyénvaló, ha az embert Lánczi Andrásnak hívják. (Jó, tudom, hülye vicc volt.)

Szóval ez ez immorális véglény ma két pávatáncos Soros-dühroham között Szolnokon vendégszerepelt, ahol kisgyerekek hortobágyi pásztordallal emelték a Béres szolnoki üzemének kapacitásbővítése alkalmából rendezett esemény hangulatát, és ahol Orbánnak immár a harmadik Béres-gyárat volt szerencséje felavatni. Mert nincs magyar siker a mindenre rárepülő, mások eredményeivel oly szívesen emberkedő parányi kis porszem nélkül, aki Európa erős bástyájának képzeli magát.

Az MTI tudósításából kimaradt híradások szerint Orbán arról filozófált, hogy önbizalom nélkül nincsen siker, az ő kormánya pedig olyan, amelyik nem csak jön és elkoboz, segít is, így járulva hozzá a vállalkozók önbizalmához. Szerinte a magyar emberek értenek a gyógyszeriparhoz, a Béres ennek a legjobb példája.

Könnyen lehet, hogy ez a magyarok nyíltszívű, segítőkész voltából fakad

– ecsetelte minden magyar sikerek alfája és omegája, hogy sok minden más mellett milyenek a magyarok. Az (idegen)gyűlöletből hosszú évek óta magának piedesztált eszkábáló kisember szájából ez majdnem olyan jól hangzik, mint az, hogy a kormány nem csupán jön és elkoboz. Nem, valóban. Leggyakrabban pofán is vág ugyanazzal a lendülettel.

Kicsire nem adunk. Ki emlékszik már az elkobzott magánnyugdíj-vagyonra, a Vajna nevű kaszinócsászár kedvéért kisemmizettekre, a Fidesz nemzeti dohányboltosai kedvéért szájbavágott egziszetenciákra, a  műkörmös feleségek kedvéért kiárusított magyar földekre, a fideszes strómanok és oligarchák kedvéért letarolt magyar piaci szegmensekre. Senki. Nincs az a cinikus pofátlanság, amit ne vett volna még a szájára ez az immorális véglény.

Köszönjük a sokadik beismerő vallomást. A gyűlöletből életfogytiglanra szóló egzisztenciát építő hatalommániás, aki következetesen emberi jogi handabandának minősíti az emberséget, a magyarok nyíltszívű, segítőkész mivoltát veszi a szájára. Miközben a szegregált tudatlanságba és közpénzhírekbe belegárgyult vidéki falvakban, a lánctalpas propaganda hatására elhülyült polgárok már fegyverrel védik magukat a Magyarország területén legálisan tartózkodó idegenektől. Szép ez, gyönyörű ez. Ezek után természetesen csak hálás lehet mindenki, akitől nem koboztak még el semmit. Könnyen lehet, hogy majd ezután. adomany-1