Csalás ellen

Fotó: Lázár Gergő Fotó: Lázár Gergő

Meleg tenyerek ízét hordtad
a szíveden. Ó gyáva, gyáva!
Tudtad, hogy önmagad csalod csak,
s hiába tudtad, mégse hitted.

Látod, minthogyha őszi éjben
meztelenül a kertben állnál:
dideregsz. Hűs harmat vizében
ázott virágok borzongatnak.

Ha most egyszerre megölelne
sok szeretőd, kis törpe tested
dús karjaik közt elmerülne,
és irigyelne, aki látna. –

S, ó, nincsen nálad senki árvább!
te olaj vagy, mindenki más víz,
hát rántsd le már az álnok lárvát,
nézd meg magad, és értsd meg végre:

embernek jöttél, egyetlennek,
páratlannak és társtalannak,
embernek jöttél, jaj, embernek!
ez az igazság, nincs menekvés.

Csorba Győző