Bálint kolléga tolta át a gépemre a Demokrata című blog egy írását – ez a jeles portál valahogy mindig kimarad az életemből -, amivel sikerült jó alaposan felbosszantania. Szentesi Zöldi László böfögött egy öblöset, valószínűleg a járassunk le minden ellenzéki újságírót projekt keretében. A célpont ebben az esetben a Hír TV munkatársa, Veiszer Alinda volt, akivel az Index készített egy hosszú interjút. Miután Szentesi Zöldi nem vette a fáradságot, hogy betegye a forrást, én most köszörülök egyet helyette. ITT az interjú.
És ITT a Demokratában megjelent kis röffenet. Nem szívesen hányok bele a saját portálunkba, de az olvasók joggal várják el a forrást, ezért berzenkedve, de ide teszem.
Azok számára, akik időzavarban szenvednek, összefoglalom pár szóban. Az indexes interjúban Veiszer Alinda beszél az elveiről, céljairól, sikeriről, kudarcairól és a hosszú cikk legvégén tesz egy kijelentést. Miután elmondja, hogy az újságírói etika – és úgy általában is az etika – ma nem menő és ezt ő elfogadhatatlannak tartja. Ez az a bizonyos mondat:
Én arra szocializálom a gyerekeimet, legalábbis a nagyobbat, hogy tanuljon nyelveket, mondom neki már most, hogy te nem itthon fogsz egyetemre járni, menni kell kifelé, olyan dolgokat kell tanulni, amik nemzetközileg is eladhatóak.
Ebből az egyetlen mondatból kerekített akkora cikket Szentesi Zöldi, hogy a fal adja a másikat. Gyakorlatilag néhány sorban sikerült eljutni odáig, hogy Veiszer Alinda szar ember, szar újságíró, szar anya és szar magyar. Sőt, lényegében gyermekkereskedő is és takarodjon ebből az országból. Aztán abban maradt magával a költő, hogy nem fog takarodni, mert értéktelen ember és szakember, sehol nem tudna megélni. Mármint Veiszer Alinda.
Miután kötve hiszem, hogy Veiszer leáll személyeskedni egy ilyen legalja iromány szerzőjével – nekem meg simán belefér és elég dühös is vagyok -, majd személyeskedek én. Ha már egyszer propagandistáék kizárólag ezt a nyelvet beszélik.
Veiszer Alinda: Szegeden szerzett diplomát, kommunikáció-német szakon. 2004-től dolgozik a televízióban (előtte rádiózott), sok száz – talán már ezer – portrét, interjút készített tudósokkal, művészekkel, sportolókkal.
Szentesi Zöldi László:
Magyar-történelem szakon tanult valamilyen főiskolán (nem sikerült meglelnem, hol és azt sem, sikerült-e befejeznie, de nem is fontos). Első cikke a Diáksport Szentesen címmel jelent meg 16 éves korában, azóta nincs megállás. Dolgozott a Panoráma című műsorban és a Duna TV-nél. Jelenleg a Demokrata címen futó lap főmunkatársa.
És most beszéljünk egy kicsit a Demokratáról, Bencsik András méltán világhírű sajtótermékéről. A nyomtatott példányból 2016 első negyedéves jelentés szerint (MATESZ) 8-9 000 darab fogyott. Nem hinném, hogy azóta megtízszereződött az eladás. Az online változat olvasottsága havonta 140 ezer körül van. Van egy rakás munkatárs és ezt tudják produkálni. Nem hencegni akarok, de amikor még külön ment az Ordítok blog – amit egyszál egymagam írtam, munka mellett, amikor időm volt és az életben sehol nem reklámoztam – gyengébb hónapban is többet tudott.
Innentől kezdve máris nem értem, miből tartja el magát az összes Demokrata, főleg miből fizetik például Szentesi Zöldi Lászlót? Ha jól számolom, 35 ember dolgozik a szerkesztőségben. És itt már súlyos pénzekről beszélünk, nem fillérekről. Nem akarok én senki zsebében turkálni, de a piaci szabályok mindenkire vonatkoznak. Ilyen megjelenés mellett ugyan ki vásárol ott reklámot? Főleg olyan árakon, amilyeneket a Médiaajánlat menüpontban látok. A print kiadásban nettó 600 000 és nettó 4 000 000 forint között vannak az árak. Az online felületen:
Ezek nettó árak és egy hétre vonatkoznak. Nem ezzel van a bajom, hanem azzal, hogy piaci körülmények között ki az a megveszekedett idióta cégvezető, aki kivág az ablakon heti több milliót azért, hogy megjelenjen egy olyan felületen, amit alig többen olvasnak, mint ahányan írnak?
No, de térjek vissza a személyeskedés hímes mezejére. Szentesi Zöldi László egy ilyen marginális, de legalább önerőből életképtelen lapocskánál farigcsálja a szót és osztja azt, amiből maga is szűkösen van eleresztve. Kivételesen az erkölcsi tartásról beszélek. Mert ő aztán bárhol megállná a helyét ezzel a hihetetlen tehetséggel, ami neki van. Nem is beszélve arról a fantasztikus hazaszeretetről, ami szintén a sajátja (meg a komplett kormánypárté), miszerint itt magyar csak az lehet, aki belesimul az akolmelegbe. A szar közé, mert ott biztonságos. Aki kilóg onnan, az meg nyilván geci. Meg tehetségtelen és pocsék anya.
Szerintem meg egy normális szülő a gyereke érdekét nézi. És ha az érdeke az, hogy húzzon innen a véreresbe, mert ezt az országot elfoglalták az Orbánok, Mészárosok és Szentesi Zöldik, akkor azt fogja támogatni, hogy tanuljon nyelveket és menjen. Íme egy igazi, demagóg, gagyi nyivákolás a másik lejáratása jegyében:
„Eladható volna, amiben jók vagyunk, amiben örömünket leljük? Eladhatóak volnánk mi magunk a vágyainkkal, az adottságainkkal? Felcserélhetjük a hazánkat egy másikra, ahol jobban eladhatjuk magunkat? Alinda, te erre neveled a gyermekeidet? Hogy kaparják ki a gesztenyét maguknak, ha kell a szülőföldjük, a hazájuk elhagyása árán is?”
Alinda a tudás eladhatóságáról beszélt. A tudását adja el mindenki. A sírköves, az agysebész, a színész, a fodrász, az űrhajós, az újságíró, a kertész. Már akinek van eladható tudása és tehetsége, amit megfizet a piac. Akinek más eladható értéke nincs, az a gerincét és a nyelvét adja el. Miután Magyarországon pillanatnyilag erre egészen komoly kereslet van, itthon is meg tud élni, aki ezzel házal. Aki azonban nem akar földig hajolva létezni és nem olyan a hivatása, hogy teljesen függetleníteni lehet a politikától, az elmegy innen.
Szentesi Zöldi nagy buzgalmában, hogy a földbe taposhassa a nála nagyságrendekkel tehetségesebbet, gyakorlatilag önző, törtető gecinek nevezett mindenkit, aki más országban próbál boldogulni. Azt a 600 000 – 1 000 000 embert is, akik mostanában mentek el, de azokat is, akik ’56 körül mentek el. Mert hát akkor is bajban volt az ország, ezek az emberek pedig nem flitteres-rámás csizmás operettben gondolkodtak, hanem biztonságban akarták tudni a családjukat, gyermekeiket. Jövőt akartak. Ha más országban, akkor más országban.
Az már nagyon a legalja mindennek, amikor az aktuális kormány szolgálatában egy önmagát újságírónak valló valaki a másikat úgy próbálja lejáratni, hogy annak szülői, emberi mivoltát kérdőjelezi meg, vagy éppen szexuális szokásait állítja pellengérre. Ez mindennek a legalja. És sok ilyen szolgalelkű senki serénykedik a kormány körül. Ahogy ők szaporodnak, úgy fog kiürülni az ország. Mert egy politikai kurzussal fel lehet venni a harcot, de amikor egy országban túl sok politikai kurva liheg a hatalom szolgálatában és maga alá nyúlva dobálja szarral azokat, akik nem tartoznak a háziszolgák seregéhez, akkor ez ellen nincs mit tenni, csak elmenni lehet. Mert lehet szeretni és szolgálni egy országot akkor is, ha az kifosztva, porig rombolva hever, de az emberi minőség érintetlen, de ahol az elvek, a gerinc lesz eladható árucikk, ahol a térden állva szolgáló érvényesül, onnan el kell menni.
Nem Orbán és bandája ennek az országnak a legnagyobb baja, mert ők maroknyian vannak. Az őket hatalomban tartó, mindenben kiszolgáló, vagy csak lehajtott fejjel kussoló milliók pusztítják le ezt az országot az agyagos földig, ők teszik élhetetlen hellyé. Mégpedig a tulajdon érdekükben, a szaros kis megélhetésükért cserébe. Ennek az országnak a tragédiáját a tehetségtelen, középszerű, gyáva szolgalelkűek okozzák, mert ők teszik élhetetlenné ezt a darab földet Európa közepén.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.