Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Vendég: Itt van ez a gyönyörű Magyarország, amelyet folyamatosan baszogat egy csomó láthatatlan ember

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Történt nem oly régen, hogy az Origo és a Riposzt szerkesztőségét elmarasztalta a bíróság abban a perben, amit Gulyás Márton indított velük szemben, mert az alperesek a magánéletében vájkáltak.

Ez idáig rendben is lenne, csak fel szeretném hívni a figyelmet arra a tendenciára, amikor is a perben résztvevő valamely személyek nem adják arcukat, hangjukat a nyilvános perhez.

Most is ez történt. Míg Gulyás hozzájárult ahhoz, hogy hang- és képfelvétel készüljön róla, míg a jogi képviselők mind az alperes, mind a felperes részéről hozzájárultak a hangjuk rögzítéséhöz, a képihez nem (érthető, hiszen ők a munkájukat látják el ma itt, holnap máshol, tehát ne azonosítsa a közvélemény személyüket ezzel az egy üggyel), addig az alperesek – nevezzük nevén – az Origo és a Riposzt szerkesztőségéből senki sem egyezett bele sem a hangja, sem az arcképe felhasználásához.

Se a főszerkesztő, se az újságíró, de még a takarítónő  sem. Ehhez persze joguk van, pont az a joguk, amit Gulyás terhére megsértettek. Valamit viszont ne felejtsünk el!

Hihetek valamiben, alárendelhetem gondolataimat egy eszmének, de akkor higgyek benne és vállaljam is fel azt! Tegyem oda magam, és mondjam a vádlóim szemébe, én ezt vagy azt helyesen tettem, meggyőződésem, hogy igazam van, és ezt vállalom nem csak a bíróság előtt, hanem a közvélemény előtt is. Úgy, ahogy Gulyás teszi immár nem az első alkalommal, pedig ő a regnáló hatalommal szembe megy, ergo félnivalója neki van, míg jelen esetben az alperesek állítólag a szavazópolgárok 2/3-ának bizalmát élvezik. Más számítások szerint egyenesen 98%-ának.

Akkor mitől tartanak? Mire fel ez a nagy köddé válás?

Semmi másra nem tudok gondolni, mint hogy tudják: nincs 2/3-uk, 98%-uk meg végképp nincs. Tudják, hogy amit tettek és tesznek nem helyes, szembemegy minden emberi morállal, sajtóetikával, és mindennel, ami egy demokráciát jellemezhet. Akkor viszont ők fizetett lejáratók, álhírgyárosok, bértollnokok.

Persze, ezt mi pontosan tudjuk, csakhogy kik is azok az ők?

Mert a rendszer fala az alapból és a téglákból tevődik össze. Tudjuk, hogy az alapban sziklaszilárdan bebetonozottan pöffeszkedik Bayer, Bencsik, G. Fodor, Gajdics, Kökény-Szalai, Habony, Vajna, Schmidt. De kik alkotják ama bizonyos téglákat? Kik azok, akik majd valamikor azt mondják, hogy de kérem, én parancsra tettem?

Miért fontos ez? Mert egy – reményeim szerint – nem túl távoli jövőben, oda kerül ez az egész illiberális NER-őrület ahova való, a szemétre, és akkor jobb esetben jó, ha tudjuk, kik voltak a rendszer szekértolói (többet ne kaphassanak újságírói állást); rossz esetben – ki tudja előre milyen cselekmények lesznek még addig, mit vált még ki az uszítás, békés lesz-e az átmenet – kiket kell bírósági eljárás alá vonni azért a propagandáért, ami miatt ez az ország idáig süllyedt.

Hiszen nem elég, ha majd akkor megszűnik a Riposzt meg az Origo, stb., mert nem a cégek, sajtótermékek a felelősek, hanem az ott publikáló, jelenleg szinte érinthetetlen újságírók, akik az ismeretlenség fátyla alatt azt írnak, amit csak akarnak.

Ők a láthatatlan emberek, és ők tartják életben ezt az egész elfajzott NER-sajtót.

A minap egy vidéki bíróság elmarasztalt valakit, aki a Facebookon névvel és arccal kommentelni merte azt, hogy a helyi polgármesteri hivatal lop.

Persze nem a hivatal lop, hanem az ott döntéshozói pozíciót betöltők bánnak tisztességtelenül a rájuk bízott közpénzzel, ám ezt nem így látta a bíróság, és – helyt adva a felperesnek – elmarasztalta a magánszemélyt. Nem tudok mást tenni, mint elfogadom a döntést, még ha nem is értek vele egyet, egyúttal remélem az alperes nem hagyja ennyiben a dolgot, és akár Strasbourgig viszi az ügyet. Vegyük észre azonban, hogy a arctalan gépezet működésbe lép egy magánszemély ellen – aki vállalja személyiségét és véleményét – és kíméletlenül eltiporja.

Lásd Gulyás festékdobálása, majd per, majd Riposzt-Origo cikk, és most újra per.

Csakhogy az utóbbi pert Gulyás indítja, és ebben a pillanatban a rendszer téglái hirtelenjében arctalanná és hangtalanná válnak.

Két dolgot szeretnék nagyon.

  • Nem vagyok híve a listázásoknak, zsidó gyökereim miatt nagyon rossz érzésem van minden ilyen lajstromozástól, de nagyon szeretném, ha a bíróságokon vagy az ítéletek után hozzák nyilvánosságra az újságírók neveit is. Vállalják fel azt amit tettek, írtak!
  • Végre valahára valaki adjon be egy bődületes kárigényt. Akár több milliárd forintosat, és ítéljenek meg belőle egy elképesztő számot. Mert mindaddig, amíg a dolog megúszható egy helyesbítés közlésével, helyreigazítással, addig nem lesz semmilyen visszatartó ereje az ítéleteknek.

A minap a Vajna-féle TV2 mintegy 20 másodperc alatt sorolt fel legalább 5 bírósági ítélet miatti helyreigazítást – majd a következő nap ismét másik ötöt -, miközben ez a 20 másodperc töredéke volt azon riportoknak, amelyek miatt megítélték. Azaz hazudunk, gyalázunk 5 riportban összesen minimum 10 percig, majd helyreigazítunk összesen 5X4 másodpercben. Ezzel így nem lesz vége soha a karaktergyilkosságoknak, lejárató álhíreknek, hazudozásoknak, személyiségi jogsértéseknek, rágalmazásoknak.

Azt, aki jobb avagy baloldalon ilyet tesz, az fizessen! Annyit, hogy soha többet ne tegye meg, illetve mások is meggondolják, hogy megtegyék-e.

Végül egy pikkáns vicc jut eszembe, kérem, innentől a gyengébb lelkületűek ne olvassák!

Superman és Batman mesélik egymásnak kalandjaikat. Azt mondja Superman:

– A minap repkedtem a város felett, hát látom, hogy egy gyönyörű meztelen nő napozik az egyik háztetőn. Mondom magamban: egy életem, egy halálom én rárepülök és magamévá teszem!

– Ez igen, öregem! – mondja Batman. És meglepődött?

– Hát ő nem annyira… de a Láthatatlan Ember, az nagyon!

Valahogy így vagyunk ezzel mi is, csak éppen fordítva. Itt van ez a gyönyörű Magyarország, amelyet folyamatosan baszogat egy csomó… láthatatlan ember. Elkelne nekünk is néhány Superman, akik jól seggbe taszajtanák őket, hogy vagy láthatóvá váljanak, vagy egyszer és mindenkorra tűnjenek el, és ne baszogassanak soha többet senkit!

V. Z. 

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.