Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Vendégírás: Amikor a frakcióvezető úr még az Ablak-Zsiráfot olvasgatta

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Furcsa leírni, de most teljesen egyetértek Orbán Viktor szavaival, és biztos vagyok benne, hogy a Szalonna nyájas olvasói is így lesznek ezzel.

Amikor a Fidesz egyik fontos embere, az időnként egészen emberinek tűnő Gulyás Gergely (azért ő mégsem egy Németh Sziszi, na) pár napja bedobta a Göncz Árpádot vádoló eszmefuttatását, én is alámerültem kicsinyt a múltnak a kútjába. Találtam is egy rendkívül érdekes interjút, 1991. november 25-én jelent meg a Népszabadságban (!) Fekete Gy. Attila tollából, az interjúalany pedig nem más, mint maga Orbán Viktor.

Gulyás Gergely ekkor, még negyedikes kisiskolásként, valószínűleg az Ablak-Zsiráfot olvasgatta, ráadásul ő már abban a politikai környezetben szocializálódott, ahol a sajtó elpusztítandó ellenség, ahol a legfőbb vezető csak a gondosan kiválasztott mikrofonállványnak beszél, szóval lehet, hogy ő el sem hiszi, hogy ilyen írás létrejöhetett valamikor, pedig de.

Ráadásul szerencséje is van a múltban kutakodónak, mivel egy klasszikus „kettő az egyben” interjút talált; a Zétényi-Takács törvény mellett az Antall-kormány „olimpia rendezéséről”, az Expo tervekről is beszél az akkor még fiatal frakcióvezető. Kezdjük is ez utóbbival!

Érdekes, hogy az Expo megrendezése mellett annak idején kísértetiesen hasonló érvek kerültek elő, mint most az olimpia mellett. Ezekről a következőket mondja Orbán Viktor:

„A világkiállítás meghaladja az ország teherbíró képességét, jelentős adóemelés vagy hitelfelvétel nélkül nem valósítható meg… Szerintünk bizonyos, hogy az Expo kapcsán emlegetett beruházásokat nem ott és nem akkor kell megvalósítani, ahol és amikor a világkiállítás-pártiak szeretnék… Tegyük fel a kérdést: jelentős vállalkozói csoportok miért támogatják az Expót? Azért, mert remélik, hogy a hozzá kapcsolódó állami nagyberuházásokból nekik is jut majd megrendelés; állami megrendelés, az adófizetők pénzéből. Sajnos, a kormány ezt nem látja át, vagy nem is akarja átlátni, s abban az illúzióban ringatja magát, hogy egy gigantikus beruházással, egy nagy vállalkozással végrehajtható a nagy ugrás, megspórolható az a rengeteg aprómunka, amellyel kihúzhatjuk az ország szekerét a kátyúból.”

Meglepően bölcs szavak ezek a fiatal, liberális politikustól!

No, térjünk is rá a Zétényi-Takács törvényre! Azt sokan leírták már az elmúlt napokban, hogy a törvényt nem szavazta meg Orbán Viktor, amiként egyetlen fideszes képviselő sem, most olvassuk el azt is, miként magyarázza az interjúban a Liberális Internacionálé leendő alelnöke a „nem” szavazatot!

„… képviselőinek arányában valamennyi parlamenti párt felelős az elfogadott törvényekért, s a mi álláspontunk szerint a Zétényi-Takács-féle indítvány oly mértékben sérti az Alkotmányt, és sért bizonyos nemzetközi jogelveket is, hogy nem hallgathattunk. Ezzel együtt látni kell, hogy itt szó sincs semmiféle igazságtételről. Ez a törvény egy ugyanolyan MDF-es blöff, mint az Expo. Az ugyanis a valódi kérdés, hogy az igazságtételt megvalósíthatjuk-e a jogállamiság durva megsértése nélkül… Amennyiben a törvény hatályban marad, lehetetlenné válik az igazságtétel; és éppen a kormánypártok miatt. Olyan törvényt fogadott el a parlament, amelynek végrehajthatóságát minden mértékadó szakmai fórumon megkérdőjelezik… Azt mondom, létre kellett volna hozni egy parlamenti tényfeltáró bizottságot. Azokban az ügyekben pedig, amelyek még nem évültek el, természetesen le kellett volna folytatni a büntetőeljárásokat és kész. Esetleg a kormány indítványozhatta volna, hogy mától kezdve bizonyos bűncselekmények büntethetősége soha nem évülhet el. Egy jogállamban, jogi eszközökkel ennél többre aligha nyílik lehetőség.”

Gondolom, minden olvasó egyetért a fentiekkel, a probléma mindösszesen annyi, hogy az interjú óta történt egy-két fura kanyar. Az interjúalany nem ad interjút többé, az interjút közlő lapot beszántotta a jóbarát, a jogelvekhez való viszonyulás rugalmassá vált, stb., stb.; viszont az Ablak-Zsiráfot olvasgató kis nebulóból fideszes frakcióvezető lett immár.

Ráczkevy Miklós
adomany-1