Ha mindenki kussolna és szó nélkül tűrné a tűrhetetlent

Fotó: Huffpost Fotó: Huffpost

Néhány szerencsétlen, világtalan, tehetetlen balfácán az egyetemen azt mondta, húha, a sajtó mond valamit, hű, most itt a lehetőség.

(A Debreceni Egyetem rektora, Szilvássy Zoltán szavai azokhoz, akik nem értenek egyet a Putyinnak adományozott díszpolgári címmel.)

Ettől erősebb bevezetőt még hosszas gondolkodás után sem hozhattam volna össze. Egy egykor neves egyetem rektora ezt a stílust engedte meg magának azokkal szemben, akik nem értettek egyet a Debreceni Egyetem döntésével. Mindenki hülye és fogalmatlan, aki nem ért egyet az egyetem „független” vezetésével, ugyanis ők mindent jobban tudnak, lévén ők vezetik az egyetemet. Hát kurvára nem, kedves Szilvássy úr, ugyanis a magyar társadalom döntő többsége mellett az egyetem több tanszéke is elhatárolódott a döntéstől, elhibázottnak vélve azt.

Szilvássy Zoltán, aki legalább annyira független, mint a 888.hu, vagy a PestiSrácok nevű szenny, ezt valahogy mégis elfelejti. Még 2013 áprilisában úgy kapta meg az egyetem rektori pozícióját, hogy az indulók közül messze ő kapta a legkevesebb szavazatot. Az Amerikai Népszava akkori cikke alapján kiderült, már Szilvássy pályázatának szenátusi szavazásra bocsátása is kérdéses volt, ugyanis a többség kizárásra ítélte volna azt. De gond egy szál sem, ugyanis az ülést vezető centrumelnök, Nagy János mégis szavazásra érdemesnek ítélte Szilvássy pályázatát. Később, mit ad isten, Nagy János díszpolgári címet szerzett, de biztosan itt is csak véletlen egybeesésről van szó.

Úgy néz ki, itt volt az idő arra, hogy Szilvássy rászolgáljon a belé vetett bizalomra, és megmutassa, miért is került ő a rektori székbe és nem az egyetem által favorizált Parragh György. Miért is kellett Kósa Lajos személyes közbenjárása ahhoz, hogy az egyébként egyetemi szinten, sőt, a városvezetés által is elutasított Szilvássy kerüljön pozícióba. Az új rektor megválasztása feszültséget szült, melyet a hallgatóknak, valamint a HÖOK-nak adott kedvezményekkel próbáltak csillapítani. Ez a terv idővel be is vált, a Debreceni Egyetem pedig lassan, de elfogadta a politikai döntést.

Visszatérve Szilvássy korábbi mondandójához, egyebek mellett a következőt nyilatkozta a debreceni televíziónak :

ez már családon belül is jelent egy konfliktust, minimum egy sárga lapot, de mindenképpen van következménye

Tehát azok a tanszékek, tanárok és professzorok, akik ellenezték, sőt netalántán még el is határolódtak az egyetem döntésétől, retorziókra számíthatnak. Eljött a kegyetlen megtorlás ideje, amikor rendet kell tenni a fejekben. A rektor szerint tehát az egyetlen irány előre van, előre a pártpolitikai döntések mocskos fertőjébe, előre a hazugságoktól és korrupciótól bűzlő mindennapok posványába. Általános iskolai és gimnáziumi oktatók, igazgatók után talán eljött az idő arra, hogy évtizedes tapasztalattal rendelkező professzorok és teljes tanszékek mondjanak búcsút egykori munkaadóiknak. Az ok pedig nem más, mint szabad véleményük kinyilatkoztatása.

A Debreceni Egyetem rektora azt szeretné, ha mindenki kussolna és szó nélkül tűrné a tűrhetetlent. De nem megy ez ilyen könnyen, addig legalábbis nem, ameddig nem minden pozíciót seggnyalók és pártkatonák töltenek be. Ameddig ez meg nem történik, addig még van remény. Remény arra, hogy egyszer elérünk az alagút végére és újra meglátjuk a fényt. A fényt, melyet oly hevesen próbálnak eltakarni előlünk. Szilvássy Zoltán éveken belül már csak egy rossz emlék lesz az egyetem számára, a rombolásnak pedig véget kell érnie.adomany-1