Olvasom, hogy a brüsszeli Politico című internetes újság – ahova időnként Kovács Nemsikerült Zoltán kormányszóhurcoló szokott olvasói leveleket küldözgetni, amelyekben helyreteszi/tagadja az ott megjelent információkat, kioktatja a semmiből semmit nem értő degenerált brüsszelitákat – most arról ír, hogy Orbán Viktor győzelemre áll az Európai Unióban, már szinte alig találni (vezető) európai politikust, aki ne értene egyet vele a bevándorlást-migrációt érintő vitában.
A magam részéről feltétlenül üdvözlöm ezt a tényállást. Nem azért, mert – ha jól látom -, akkor ez a Fidesz számára valójában egy igen rossz hír, bár természetesen ez sem elhanyagolható ok az örömre és lelkesedésre. (Vicceltem. Semmilyen öncélú érzelmi kapcsolatot nem ápolok a kormánypárttal, nem vagyok fóbiás. Az utálat az egy túlságosan erős érzelem ahhoz, hogy ennek luxusát gazemberekkel kapcsolatban megengedjem magamnak.)
Hanem sokkal inkább azért, mert ha az Európai Unió apraja és nagyja (az azeri milliárdos kenőpénzek vizsgálata ügyében a néppárti frakció már most is messzemenően egyetért a Fidesszel és Orbánnal: az EU-nak lehetőleg nem kellene vizsgálódnia ebben az ordas bűnügyben) osztja a mi tikkelő bonsai Cézárunk (kösz, Bödőcs) dakota bölcsességeit a migrációt illetően, akkor talán van némi esély arra, hogy kiderüljön: nincs Soros-terv, nincsenek ügynökök, nincsenek ellenségek, Brüsszel a barátunk, megállítottuk, a magyar emberek akarata érvényesült, a jóisten tartsa meg a mi szabadságharcos messiásunkat.
Ha valóban igaz az – és mivel Nemsikerült Zoltán még nem kérte ki magának, hogy a balliberális, Soros-ügynök Politico ilyen elismerően vélekedik a magyarok fényes hullócsillagáról, természetesen igaz lehet -, hogy Brüsszelben senki nem akarja hangosan kimondani, de valójában mindenki Orbán sajátosan magyar észjárását és gógyiját dícséri a migrációs válsághelyzettel kapcsolatos viszonyulást illetően, akkor ez Magyarország számára egy fantasztikusan jó hír.
Akkor a Fidesznek és egyszemélyes vezetésének itt a remek alkalom arra, hogy két mandátumon átívelő mesterséges háborúskodás helyett (sem 2015-ben, sem most nem akar senki ide jönni, hogy elvegye a munkánkat, a szotyolaköpködő kultúránkat és a műanyaggal vegyes kirakat-kereszténységünket) végre nekiálljon azzal foglalkozni, amiért megválasztották. Az ország belügyeivel, a nemzeti hatáskörbe tartozó cifra nyomorúsággal. Amiről kettő éve szinte egyáltalán nem esik szó, mert a szent tudatrepedés minden átkozott megnyilvánulása kimerült abban az ócska kardcsörtetésben, ami háborúban állásunk okán zárójelbe tette a húsbavágó, valóban nemzetstratégiai kérdéseket.
Le lehet akkor szépen hozni a szerről a Rezsiszilárdokat, kupakminisztereket, ismeretlen szócipelőket és további habzó szájú hivatásos uszítókat, valamint be lehet fejezni a fokhagymaszagúra dörzsölt, félkretén hergelő rigmusok hangoztatását is. Orbán megállította Brüsszelt, Brüsszel pedig Orbán tanácsait és zsenijét követve számolja fel a migránsválságot (még soha nem sikerült helyben kezelni azokat a katonai konfliktusokat, amelyek elsőszámú okát képezik a népvándorlásnak, de majd most eljön a világbéke, mert Orbán azt mondta, és mindenki más is belátta), ezért okafogyottá válnak a kék plakátok, nemzeti konzultációk és egyéb kurvadrága, zsibbasztó manipulációs eszközök. Amelyekre hivatkozva könyékig lehet dagonyázni a közpénzben. Ameddig az alattvaló retteg.
Mert ha megvéd minket a mi egyélőistenünk a kecskebaszó idegen kultúrájú hordáktól, hogyan haragudhatnánk rá azért mert kilopja a szemünket? Hát ennyit a hülyének is megér. Sőt, sokkal többet is. Mindent. Azt főleg, hogy évtizedes, behozhatatlan gazdasági-szellemi hátrányba taszítja az országot, alattvalókat nevel a gyerekeinkből és Moszkvának eladósított munkaalapú összeszerelőüzemmé silányítja a Mészárosok mangalicatrágyás gumicsizmája alatt csendben haldokló magyar ugart.
Azt a magyar ugart, ahol a NER-ben gyökerező áporodott nacionalista sikerpropaganda ellenére megpattant mintegy 600 ezer jól képzett/ vállalkozó szellemű hazánkfia, ahol a felső tízezer acbőrpirító luxusban hátradőlve szemléli, ahogyan hőre tágul a vagyona, és ahol a nem létező középosztály elszegényedve, fásultan vegetál Európa peremén, a felcsúti Disneyland és a felfoghatatlan látszatberuházások árnyékában.
Attól is hajlandó vagyok eltekinteni a Politico által leírtak fölött örvendezve, a megszólaltatott európai tisztségviselők és diplomaták véleményére hagyatkozva (nem, nem vagyok hajlandó), hogy a kormányzati propaganda Európával kapcsolatos folyamatos ferdítéseivel, féligazságaival, a menekültek következetes gazdasági bevándorlózásával és terroristázásával szemben gennyes hazugság, hogy bárki a tömeges és ellenőrizetlen bevándorlás híve lett volna már akkor, amikor Orbán kék plakátokkal várta a menekülteket, ellenőrzés nélkül átutaztatta őket az országon, és pöffeszkedve remélte, hogy hátha kitör az őskáosz. Mert ő már akkor tudta, hogyan lehet az emberek legprimitívebb ösztöneit meglovagolni és ebből éveken keresztül politikai pecsenyét sütögetve, sok száz és ezer milliárd ellopásával szellemi pöcegödörré süllyeszteni az országot. Ahol tudatlan, tájékozatlan tömegek rettegnek mindenkitől. Olyanoktól, akiket életükben nem láttak még, és soha nem is fognak.
A helyzet az, hogy tényleg ideje volna annak, hogy Orbán győzzön végre, a büdös picsába. Nem érvénytelen népszavazások érvényesnek hazudásával, nem a lakosság 20%-a 98 százalékos többségnek hazudásával, hanem tényleg. A frusztrált kisember számára annál rosszabb hír nincs, mint hogy Brüsszel és Európa, és az egész hanyatló, taknyán csúszó Nyugat egyetért vele. Bármit is jelentsen ez.
Remélem, ha ma még nem is merik, majd holnap, holnapután kimondják. Hangosan. Hogy igazad volt, Viktor, csináljuk és haladjunk. Nézzük, a túltolt migrációs hisztériádon túl, mi a helyzet. Mert az kurva nagy kérdés, hogy még hány képzeletbeli ellenséget bír ki ez az ország, hány kitalált démont kell még legyőznie Orbánnak ahhoz, hogy megnyugodjon és béke legyen.
Nem, béke nem lesz. Mert a béke a legnagyobb ellensége Orbánnak. Soros, Brüsszel, Gyurcsány együttvéve nem okozhat akkora fejfájást minden idők legkorruptabb megélhetési politikusának, mint az, hogy le kell tenni a fegyvereket. Pedig ha nem teszi le a fegyvereket, itt néhány éven belül egy hatalmas sötét gödör fog tátongani egy jobb sorsra érdemes ország helyén. Ahol a bezárkózó, ostoba nacionalizmus túlélői reszelgetik majd saját szellentésüket az elhülyült közmunkaalapú társadalom hulláján. Pedig már menekültek sem lesznek, akik el akarják venni a rabszolgamunkájukat.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.