Építs tetőt!

Fotó: Lázár Gergő Fotó: Lázár Gergő

Az alapot mélyre lerakták.
Te emeltél rá falakat.
Reád dőlne ha nem folytatnád.
Elemet, amit abba hagysz.

A ház azé, ki betetőzi.
Másra hagynád? – Majd kizavar.
Mire építs: –  Tiéd az ősi
Telek, és mit raktál rá – a fal.

Tetőt fölé! – A gerendának
Magad feszülsz is – magasan.
Csak építs?  Foglald el házadat,
Mert gürcölhetsz benn hontalan.

Építsd magad: — Egymásba illő
Kegyetlenül kiszámított
Egymást égretartó, feszítő
Gondolatból boltozata.

Építsd magad: — akár a kristály
Rendeződik tökéletes,
Belül ható törvényre tisztán:
Jövője rég örökletes.

Építsd világot: lenn a mélyben
Tervezi lombját a gyökér;
Tudatos rendszere készen,
Mire győztesen fénybe ér.

Építsd magad – mint csont a testben –
Észrevétlen: a szervezet.
Köréd rendeződik – s te csendben
Hatalmadat így szervezed.

Csak annyi légy, mint a kés éle.
Ne látssz, ne légy, helyet ne kérj –
A bajban ott leszel a kézben,
S ha szegésre kész a kenyér.

Váci Mihály