Sötétedés után mindenki magára zárja az ajtót és reggelig a sarokban fosik, mert hátha jön az ellenség

Fotó: Stones Fotó: Stones

Ez már a vég kezdete. Mindenki rohanjon a CBA-ba és vegyen ecetet, sót és lisztet, ahogy nagyobb nemzeti katasztrófák és kétnapos ünnepek előtt az nálunk szokás. A kormánypropaganda, amelyik eddig arról volt híres, hogy mindent IS jobban tud, hirtelen elbizonytalanodott. Legalábbis az irodalmi Nobel-díj várományos Bayer Zsolt feltétlenül, mert frissen szült publicisztikájában arról lamentál, hogy ő bizony nem tudja, mi jó fene az az európai érték. Márpedig amit ő nem tud, az nincs is és ezért szarjuk mi le nemzetileg az egészet, mert úgyis kipusztulnak azok (mármint kompletten mindenki, aki nem magyar) és akkor mi, ősmagyarok fogjuk Európát jelenteni.

Nem, ez így nem igaz. Nem mi, hanem ők. Mi – rohadt liberálisok, baloldaliak, értelmiségiek, melegek és általában mindenki, aki nem húzza be fülét-farkát, hanem szót mer emelni a rezsim ellen – éppen úgy kipusztulásra vagyunk ítélve, mint az évszázada megállás nélkül rothadó Nyugat. Elhullunk és akkor végre Orbán Viktor és Bayer Zsolt jelentik majd Európát, ők fogják óvni a nemzetet és árvalányhajas gémeskúttal döngetik egymás mellkasát.

Szar érzés lehet ennyire csökött, gyökértelen gyökérnek lenni. Marhára nagy gáz az, amikor egy kissé már túlérett pasas egy büdös mukkot sem ért az európaiságból és neki a hamuban sült szilvapálinka az egyetlen érték. Elképzelem azt az országot és azt az Európát, amit nemzetileg védeni kell a kormány és az ő szócsövei szerint.

Faekével fognak szántani a hívek, mert az olyan igazi ősmagyar dolog, már Árpád is faekével szántott a nyereg alatt, miközben hátrafelé nyilazott és operettet énekelt. Ha sikerült felszántani a földet (nem a sajátjukat persze, hanem a földesurakét), akkor majd marokkal vetik a kölest, a keresztet és a bukfencet, mert ezek is olyan ősmagyar dolgok. A gazda időnként kikocsizik és megszemléli az alattvalókat.

Az asszonyok a kredenc és a sparhelt között szülnek majd, aztán kavarják tovább az ételt, hogy mire a zuruk hazaér a kocsmából, kész legyen a főzt. Az idegeneket bunkósbottal agyonverik és közben népi rigmusokat skandálnak. Sötétedés után mindenki magára zárja az ajtót és reggelig a sarokban fosik, mert hátha jön az ellenség. Hamarosan menő lesz analfabétának lenni, mert Schmidt Mariska néni kideríti, hogy honfoglaló eleink se tudtak írni, olvasni. Amúgy is nehéz a szárított tehénszar mellett irodalmilag művelődni, de nem is kell, mert az ősi magyar virtus és a nemzeti miheztartás előbbre való.

Vasárnaponként – mindjárt a mise után – a piactéren kedélyesen elégetik a boszorkányokat és a liberálisokat. Minden évben egy meghatározott napon Kövér László körbelovagol az országon, hóna alatt egy reklámszatyorban az univerzummal együtt rezgő Pataky Attilát hurcolva és megáldja az arra érdemeseket.

Egyébként a nagy betűvető által felfoghatatlan európai kultúra számomra emberséget jelent. Az emberség az, amikor nem rúgom fel élből azt, aki nálam nyomorultabb, hanem segíteni próbálok neki és akkor talán majd lesz valaki, aki nekem is segít, ha úgy alakul. Toleranciát is jelent számomra, ezért senkit sem gyűlölök azért, mert bármiről mást gondol, mint én. Tudom, szinte hihetetlen, de rengeteg értékes ember van körülöttünk és ezt észre is vesszük, ha nem azt lessük, hogy miben tér el tőlünk és miért lehet gyűlölni. Európa számomra szolidaritást is jelent, szabadságot, reményt. Sokszínűséget, gazdagságot, segítő kezet, mosolyt, elfogadást. Európa nekem a jövőt jelenti. A saját és gyermekeim jövőjét.

Nem pedig egy gyűlölködő, megkeseredett, rettegő, ingerült, bezárkózó, a napi létfenntartásáért küzdő, vegetáló, reménytelen, tudatlan, kiszolgáltatott országot, ahol az egyetlen érdeme az lehet valakinek, hogy magyarnak született.adomany-1