Most, hogy kiderült, mégis egy Tündérország lettünk, nézzünk egy kicsit Palkovics László, oktatásért felelős államtitkár gyönyörű szavai mögé. Palkovics szerint Magyarország sokkal többet költ oktatásra, mint az OECD átlag, alig van diplomás munkanélküli és általában is úgy suhanunk, mint a sasmadár.
Ha visszagondolok, ezt minden évben elmondja valaki (általában több valaki) és értem én, hogy azok a hívek, akik nem érintettek (sem fiatalként, sem diplomásként, sem szülőként) nagyon tudnak örülni a szárnyalásnak. Csakhogy.
Ez itt a költségvetés oktatási kiadásait mutató adatsor. Még a 2015-ös adat sem lezárt, leginkább az látható, hogy mi történt a 2010-es kormányváltást követően. Az óvodai kiadások egyértelműen drasztikusan megnövekedtek, miközben az alapfokú oktatásra 2010-ben a Bajnai kormány (nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a válság csúcsán vagyunk) 440 398 millió forintot, a középfokú oktatásra pedig 254 311 milliót költött, ez együttesen 694 709 millió forint. Négy évvel később az Orbán-kormány erre a két területre mindösszesen 676 849 milliót költött, tehát 17 860 millió forinttal kevesebbet. Ez 17,86 milliárd forint elvonás.
A felsőoktatásból is elég nagyarányú volt az elvonás. Tehát magából az oktatásból kivonták a pénzt. Kizárólag az óvodai oktatás költsége emelkedett és az oktatással összefüggő egyéb kiadások, ami nem közvetlenül az oktatásra fordított összeg. Mindeközben az infláció nem állt meg abban a négy évben, tehát a forrásszűkülés még ennél is nagyobb volt.
Ebből a statisztikából az látható, hogy brutálisan csökken a felsőoktatásban továbbtanulók száma. Kivéve a külföldi hallgatók számát, mert az képes volt majdnem megduplázódni.
Bár nagyon érdekes Palkovics úr mesedélutánja, de mintha a számok nem éppen őt igazolnák. És itt egy eléggé mellbevágó ábra – bár Palkovics az OECD tagországokkal hasonlítja össze hazánkat, de sokkal érdekesebb, ha a környező, hasonló adottságokkal és azonos szintről induló országokhoz mérjük magunkat – nem sok hozzáfűznivalóm akad.
Ha a fenti adatokhoz hozzávesszük, hogy a diplomások elvándorlása aggasztóan magas, miközben az oktatásba egyre kevesebben kerülnek be, semmi jóra nem számíthatunk. Az alapfokú és középfokú képzés esetében érdekes lenne látni, hogy hogyan oszlanak meg a kiadások az állami és az egyházi intézmények között (bár azt tudjuk, hogy az állam háromszor annyi pénzt fordít egy egyházi iskolában tanuló diákra, mint egy állami iskolában tanulóra), akkor még a jelenleginél is jóval aggasztóbb helyzettel szembesülünk.
Lehet hazudozásra, csúsztatásokra, torzított adatokra hivatkozva sikerpropagandát folytatni, de mi lesz a választás után? Mert a tények tények maradnak és sokan csak akkor fognak szembesülni a valósággal, amikor már késő lesz.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.