Az színtiszta öröm nekem, hogy te és csókosaid Európa szerencsésebb, gazdagabb felébe születtetek

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Nagy napja volt a miniszterek elnökének hétfőn. Migránsozhatott, mert anélkül ő nem tud megszólalni akkor sem, ha elé tolnak egy birkapörköltet főtt krumplival. Most speciel nem toltak elé, hanem ünnepélyesen megnyitotta a WHO 67. európai regionális bizottságának ülését. Orbán nagyon meg volt tisztelve, elmesélte, hogy mennyi jót tett ő az országgal, aztán mondott egy csodásat.

Felelősséggel tartozunk népünk, nemzetünk, a régióban élő emberek állapotáért. Az új alaptörvényben kimondtuk, mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez, ezt az értékrendet képviseli a WHO is. Magyarország elkötelezett tagja a szervezetnek, fontos nekünk, hogy mi, akik a világ szerencsésebb, jómódúbb részén élhetünk, támogassuk azt, hogy bárki, bárhová is szülessen, egészséges körülmények között élhessen.

(Index)

Az nagyon fasza, hogy az új alaptörvényben kimondtátok (Orbán, meg a Tót Ottó), hogy mindenkinek joga van mindenféléhez. Tényleg egy színtiszta öröm ilyet látni, hogy nem töröltétek el ezt a jogunkat. Már csak a kurva lehetőség kellene a jog mellé. Mert például baromi nehéz élni a testi-lelki egészséghez való joggal, amikor valakinek megvonják a rokkantellátását és a 22 800 forintból kellene enni, fűteni, világítani, mosakodni és megvenni a gyógyszereket. Tudom javasolni az összes kormánytagnak, hogy próbálják ki. Vagy akár – mert marhára jófej vagyok – tegyék meg ezt közmunkásbérből, esetleg minimálbérből.

Nem ügy havi milliós fizetéssel (plusz a pereputty vállalkozásaiba becsorgó milliárdokkal) élni az egészséghez való joggal, bár ahogy elnézlek, kicsi vezér, a pénz nem minden. De legalább a lehetőség megvan, szemben azokkal az emberekkel, akiknek esélyük sincs egészségesen élni, mert csak krumplira, kenyérre és tésztára telik. Ha telik. Gyógyszerre, vagy betegség megelőző szerekre már biztosan nem.

Az is színtiszta öröm nekem, hogy te és csókosaid Európa szerencsésebb, gazdagabb felébe születtetek. Bár, ha jól emlékszem, ez nem volt mindig így. Gyerekként mintha nem fürödtél volna annyira a szerencsében és jólétben, mint mostanság. És mintha Mészáros Lölö barátod is kissé szűkösebben markolt volna a sok jóból.

De az a helyzet, hogy ugyanabban az Európában, sőt, ugyanabban az országban, ahol neked és csókosaidnak oly nagyon jól megy, élnek olyanok, akiknek meg nem megy jól. Sőt, olyanok is, akiknek soha nem is fog jobban menni, mert nem rajtuk múlik, hanem a betegségükön, életkorukon, fizikai állapotukon.

Sétálj már el a fenséges görbe lábacskáidon egy olyan faluba, ahol csak közmunka van és nézd meg azokat az anyákat, akik szoptatni sem tudják a gyermekeiket, mert maguk is éheznek. Vagy menj el pár szabadon választott kórházba és garantálom, hogy találni fogsz olyan kórházi osztályokat, ahol idős emberek várják a megváltó halált tetvesen, felfekvésektől bűzlő sebekkel.

Abban igazad van – ni, valamiben egyetértünk -, hogy a bajokat ott kell megoldani, ahol azok keletkeztek és nem kell ide hozni. De basszus, az itthoni bajokat meg itthon kell megoldani és ameddig ez meg nem történt, nem megyünk máshová jótékonykodni. Sőt, addig nem építünk stadiont, kisvasutat, sem templomot a világ túlfelén, de még itthon sem. Mert az első az emberi élet. Meg a testi és lelki egészséghez való jog, belevésve az idióta alaptákolmányodba. Sügér.adomany-1