Szép estét majdnem mindenkinek! Azt akartam írni, hogy üdv az elmegyógyintézetben, de szerintem ez se nem vicces, se nem hírértékű. Ettől függetlenül, és mindattól függetlenül, hogy mit gondolok én ezekről a dolgokról itt a nap legerősebb nyilatkozata. Kútfő: Soltész Miklós nevű ember, az Emmi egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkára. Helyszín és apropó: az Erkel Színházban tartott Határtalan Opera elnevezésű rendezvény. Állítás:

Vannak olyanok, akik nem hisznek a magyarságban, vagy egyáltalán nem akarják, hogy megmaradjon. (…) Végre kimondhatjuk sok-sok év után, hogy a gyermekvállalás nem bűn; egy házasság egy férfi és egy nő kapcsolata. Végre kimondhatjuk azt, hogy igenis ezt támogatni kell nemcsak itt Magyarországon, hanem szerte a Kárpát-medencében…

Hátélleg. Én is emlékszem, nagyanyám mesélte, mekkora szégyen volt régen gyermeket vállalni, az embereket üldözték, keresztre feszítették, máglyára küldték, bűnösnek nyilvánították. Ja, nem. Egyszerűen csak a NER felfalja az agysejteket, asszem.

A Kövér Lászlóét már évekkel ezelőtt felfalta. Őbajuszkirálysága ma Székelyföldön avatott emléktáblát (mi mást?) és mindent megmagyarázó bölcsességgel (valahol felsírt Coelho) állt elő:

Minél nagyobb a jövő felől érkező veszély, annál erősebben kell a múltunk, hagyományaink, hitünk által kínált kapaszkodókba fogódznunk.

Jaja, László! Patetikus, ócska, izzadság-  és pörköltszagú, de valóban így van. Ezek vagytok ti. És ezért száguld el mellettünk (miattatok!) a jelen és a jövő is ekkora sebességgel. Mert az önkényesen hamisított múltba kapaszkodtok hatvan körömmel és siránkoztok bele a vakvilágba. Pont ezért.

Nem baj, mert az összetartozó dolgok egy adott ponton egymás nyakába borulnak. Ez történt Süli János kollégával és Paks-ügyi miniszterrel is, akinek ma Debrecenben volt jelenése, na hol? Hát a Debreceni Egyetem tanévnyitó szenátusi ülésén. Ahol is nyomta-nyomta a kormányzati propagandát. Hogy mekkora hűha az országnak a paksi erőmű bővítése. Az én olvasatomban a látogatás célja természetesen nem más, mint megerősíteni a kormány álláspontját: akármit csináltok, mi kitartunk Putyin elvtárs mellett, meg az ő kitüntetése mellett is. Számunkra ez a fényes jövő. Autokrata, elnyomó gecik nyakába akasztani a hálás magyar elismeréseket. Pfejj, köpni kellene megint.

Közben a Gulyás Márton-féle Közös Ország Mozgalom újra egy oldalra állította az ellenzéki pártokat. Ezúttal a kárpátaljai magyarokat hátrányosan érintő ukrán nyelvtörvény képezte az apropót. No, meg a Heti Válasz újságírójának, Stumpf Andrásnak egy pénteki publicisztikája, amelyben azt írta, ha a magyar kisebbség jogairól van szó, nem csak a patás ördöggel, de még Gulyás Mártonnal is összefog. Ezzel Stumpf megnyerte magának a konferanszié szerepet a meglehetősen gyér érdeklődésnek (mintegy 100-150 fő) örvendő megmozduláson. Amit az újságíró valamiért mégis nemzeti egységként interpretált. Dacára annak, hogy ugyan az ellenzéki pártok képviselői megjelentek, a Fidesz ezt üzente:

Soros-bábszínházban nem veszünk részt.

Remélem, mindenki jól figyelt és felírta a többi közé. Ebben az országban, ebben a szánalmas Kárpát-medencében soha nem lesz nemzeti egység. És nem arról van szó, hogy ez a szimbolikus kiállás közvetlenül képes lenne döntéseket befolyásolni, átírni. Hanem arról, hogy a narancssárga gyűlölet-kontingens számára az ukrajnai magyarok pártpolitikán túlmutató nyomorúságáról is Soros jut eszükbe. Világbajnok görénység. Hogy mi a f@sz köze van ennek is Soroshoz, örök rejtély marad. Vagy lehet, hogy túlságosan jól értem.

A nap kommentje ezért ma Attilától az antropológiai optimizmus jegyében, vigasztalásul:

Hiszem, hogy az ország lakosságának több mint fele normális, csak még csendben vagyunk amíg a nem normálisak hőbörögnek.

Ebben a pillanatban nem feltétlenül tudom átérezni, de mindenképpen értékelem ezt a gondolatot. Minden másról reggel beszámolok. Aludjatok jól, holnap új hét, új örömök és új nyomorúságok 😉