Ehhez már egy kicsit késő van, Jánosom!

Fotó: Máthé Zoltán/MTI Fotó: Máthé Zoltán/MTI

Meg kell a szívnek szakadni, János! Olvasom, hogy 2018 után szíved szerint (istenem, milyen megható) kiszállnál az országos politikából és visszamennél oda, ahonnan táskahordozóként indult ama fényes karriered, ami a szemünk láttára hágott fel a csúcsra.

Szívem szerint, ha csak rajtam áll, a választókerületemet választom. Úgy gondolom, hogy az itteni közösségeknek szükségük van arra, hogy segítsek nekik, és én segíteni szeretnék. Többet, mint amennyit eddig tettem. A tervem valóban az, hogy az eddigieknél sokkal többet szeretnék itthon lenni és dolgozni, úgy látom, hogy az ország ügyei mennének nélkülem is.

Meg kell mondanom, János, hogy okos csávó vagy te. Sőt, de mennyire. Abban is igazad van, hogy egy fenékkel két lovat megülni „nem könnyű dolog”, csakhogy te valójában megszámlálhatatlan lovat ülsz meg azzal a kitartó, ravasz, ambiciózus, törtető seggeddel. Ha nem így lenne, ma is táskát hordoznál Hódmezővásárhelyen. Meghajlok nagyságod előtt.

Azt mondod, a politikában a rotáció, a vérfrissítés és a dinamizálás híve vagy. Az lehet, öregem, de ezt azért meg kellene beszélni az egyélőistennel is, aki viszont lassan három évtizede szívja a vérünket, mert ő meg nem hisz a vérfrissítésben és a rotációban. Ami még rosszabb rád nézve, hogy te nem Lázár János vagy, akinek magánvéleménye lehet bármiről is, aki szíve szerint tehetne akár egyetlen lépést is.

Még akkor is vágjuk ezt a dolgot, ha naponta látjuk, ahogy a hozzád intézett kérdéseket cinikusan kiröhögve és bagatellizálni próbálva, érdemi válaszok helyett nem ritkán előszeretettel megosztod velünk a senkit nem érdeklő magánvéleményedet (biztosan emlékszel, hogy te például szíved szerint kilépnél az Európai Unióból is). Teszed mindezt azért, hogy az az érzésünk legyen: a Fideszben bárki gondolhat bármi mást, mint a tudatrepedéssel küzdő egyszemélyes pártvezetés.

Azért jó látni, hogy ennyire magabiztos vagy, hogy a korlátlan és soha el nem múlónak vélt hatalom birtokában mesélsz nekünk különféle rablómeséket arról, hogy micsoda emberarcú geci vagy te. Hogy segíteni szeretnél. Mintha a politika számotokra az önként vállalt terézanyaságot jelentené, az önzetlen segíteni akarást. Baszki, te annyit segítettél már, János, hogy a térkövekbe döngölt ország nyomorúsága adja a másikat.

Ja, segíteni akarsz, azt el is hiszem. De azt még inkább, hogy nem lenne baj, ha az a hatalmas trágyadomb, aminek az összelapátolásában aktívan segédkeztél az elmúlt években, nem ömlene arra a cinikus, és a sok évi fideszes átlagnál fényévekkel intelligensebb fejedre. Ehhez már egy kicsit késő van, Jánosom! És ezen az sem segít, hogy sötét, arrogáns lelked legmélyén pontosan tudod, hogy ezt túltoltátok minden tekintetben. Pakstól kezdve az uniós források elherdálásáig, a Moszkvához dörgölőzéstől a sajtó vegzálásán át a civilek boszorkányüldözéséig. A legszarabb rád nézve az, hogy te adod a vastag rinocéroszbőrrel bevont arcodat hétről hétre azokhoz a nagypályás hazugságokhoz, amelyek vezéred és a banda szennyesének tisztára mosását célozzák. Az a baj, hogy e gigantikus korrupciós hadműveletnek a levezénylésében te alapember voltál, vagy és leszel. Akkor is, ha szíved szerint esetleg már nem szívesen muzsikálsz ezzel a vállalhatatlan bagázzsal.

Te már többszörösen bebizonyítottad, hogy milyen az, amikor te segíteni akarsz, jóember! Arra sem emlékszem túl kristálytisztán, hogy bármi következménye lett volna annak, hogy eltőzsdézted a városod pénzét, hogy valaha is elmagyaráztad volna, hogyan sikerült eladósítani egy polgármesterként Hódmezővásárhelyt, miközben többségben voltatok ott is, akkor is. Páva Zsolt-díjat neked! Úgyhogy tudod mit? Szerintem az lenne az igazán méltányos, ha nem neked kellene azon töprengeni, hogy mi mindent kezdenél magaddal szíved szerint. Majd ha ez az ország megszűnik a törvényesített korrupció maffiaállamának lenni, kínálkozik majd némi esély arra, hogy mindenki leszarja, amit te szíved szerint tennél és kizárólag a szikár tények alapján küldjön oda, ahol a helyed van.

Addig is az van, hogy a sarokig nem mennék el annak alapján amit mondasz, János! Bármennyire is kézenfekvőnek tűnik, hogy már éppen eleget kaszáltál az ország hátán ahhoz, hogy visszavonulj, túlságosan gátlástalan, hétmérföldes törtető vagy te ahhoz, hogy ezt megtedd. Te is tudod, hogy ha a gyűrött görögdinnye esetleg eldől, mint féldisznó az ólban, akkor teremhet még számodra babér. Legfeljebb az az ára, hogy kicsit háttérbe kell vonulni, kimászni a kamerák kereszttüzéből, másnak átadni azt a hálátlan feladatot, hogy hétről hétre mosd a gazdi szaros alsóneműjét, védd a védhetetlent, demokráciát mímelve kiállj a sajtó elé, és beletöröld a lábad egy egész országba.

A legnagyobb büntetésed az lesz, János, hogy ugyan te nem zabálsz olyan látványosan, mint a telhetetlen főnököd, meg a Rogán-szerű fazonok, nem vagy olyan félnótás szellemi bokazokni, mint Kósa, vagy Rezsiszilárd, de nem te fogod eldönteni, hogy mit tennél szíved szerint. Nálad sem fog működni a belülről bomlasztás elcsépelt, szánalmas és nevetséges magyarázata. Mert minden ellenkező előjelű állításoddal szemben rád hatványozottan érvényes az, ami pártodra és kormányodra. Nem hogy nélküled is mennének az ország ügyei, de az ország ügyei már csak akkor mennének, ha elv- és bűntársaiddal együtt eltakarodnál a francba. De te már eltakarodni sem tudsz úgy, hogy a pusztításod ne emlékeztetne minden nap arra, micsoda nagyszerű ember vagy. Aki ott segít, ahol tud.

Úgyhogy ne röhögtess, János! Minél kevesebbet beszélsz ettől arrafelé, annál jobb lesz mindenkinek. És ne akarj segíteni, könyörgöm. Csak azt ne.
adomany-1