Egyszer pedig vége lesz ennek a gyönyörű világnak

mokus

Sziasztok! Kicsit nem figyeltem oda, és szombat lett váratlanul, ennek ellenére nagyon sok, rengeteg, megszámlálhatatlan jó hírrel szolgálhatok és ezek közül csak az egyik, hogy visszatér a nyár ezekben a napokban. Igaz, ezt még tegnap olvastam, lehet, hogy már nem igaz, mindenesetre én nyitott ablak mellett egészen jól aludtam, szóval a fagyhalál még várat magára. Ugyanez sajnos nem mondható el az agyhalálról, ami ellenben a közéleti-politikai történések viszonylatában igen súlyosnak mondható és könyörtelenül szedi áldozatait.

Nem tudom, van-e annál véresen cikibb hír, mint hogy az elmúlt hetek dicstelen, szégyennel teljes, gyáva és végtelenül szervilis lépései után a Debreceni Egyetem tótumfaktumi előálltak a B-tervvel: lejáratják az intézményt, akik VV Putyin kitüntetése ellen tiltakoznak. Bár négy darab tanszék elhatárolódott a szenátus döntésétől, tegnap a vezetőség közleményben arról filozófált, hogy a tiltakozók hangulatkeltéssel és az intézményi előírásokat semmibe véve akarják lejáratni a Debreceni Egyetemet. Rossz szájíz, hányinger, szánalom.

Ehhez képest még mindig van hova ásni a magma alatt. Miután azt már egy ideje tudjuk, hogy Kerényi Imre beemelte Bayer Kurvaanyátok Zsolt kiváló párttagot publicistát a magyar irodalom nagyjai közé, most kiderült, hogy az 1100 év Európa közepén című útirajzot Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, milliárdos NER-ideológus ajánlotta a sorozatba. Aki az én olvasatomban a Fidesz egyik legkártékonyabb provokátora. És aki – mint a fenti ábra is mutatja – mindenhez is ért, a politikai maszlagba csomagolt bűzös árucikkek forgalmazásához plánehogy. De van itt még valaki, akinek a véleményére Kerényi Pitypang Imre, a holdudvar egyik legnagyobb szórakoztatója (jó, nem szoktunk röhögni a poénjain) támaszkodott (mint Bözsi néni az év végi számokra) midőn remekbe szabta a Nemzet Könyvtárát. Soha nem találtam volna ki magamtól, de Németh Rezsicsorba Szilárdról van szó, aki szintén ajánlott egy szép darabot a kollekcióba: Somogyváry Gyula És mégis élünk című romantikus regényét egészen pontosan, amely az 1921-es soproni népszavazásról szól. Valamit még szükséges ehhez hozzáfűznöm? Szerintem se.

Lázár János volt a tegnapi nap egyik aranyszájú megszólalója, a Magyar Nemzetben megjelent könnyfakasztó interjúról nemsokára bővebben is megemlékezem, úgyhogy most nem fárasztanám ezzel a kedves olvasót.

Ellenben azzal igen, hogy újabban a Szilágyi Erzsébet szerepében tetszelgő nemzeti levélírónkat – aki történetesen az ország gyűrött görögdinnyének öltözött miniszterelnöke – raportra hívták Tallinba. Ahol három hét múlva lesz esedékes az uniós digitális csúcs (najó, a digitális világhoz Orbánnak kábé annyi köze lehet, mint a kormánypropagandának a valósághoz, de most ez mindegy is). Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke ezek szerint már nem méltatta válaszra Orbán második levelét, amelyben bővebb lére eresztve megismételte, hogy küldjetek pénzt a kerítésre, fogadjátok be ti a menekülteket és akkor kvittek is vagyunk. Tegnap az Európai Bizottság szóvivője jelezte, hogy a testület tartja magát ahhoz a szokásához, hogy „nem kezd politikai pingpongba tagállami vezetőkkel”, úgyhogy „ha Orbán kormányfő bármit is meg kíván vitatni, Juncker elnök áll elébe”. Szeptember 28-án az észt fővárosban. Alig várjuk.

Addig is itt egy rövid cikk arról, hogy miért baj, ha a jogásznak is pocsék ország első embere elkezdi megszakérteni a gazdaságot, amihez szintén nem ért: butaságokat és hazugságokat fog beszélni. Mondjuk ezt már az olvasóink egy része is pontosan megállapította és hangot is adott neki a minap.

Közben az Origo nevű fostartály, hajdan komoly sajtótermék lemerült újra a mocsárba és megírta a fideszes propaganda egyik legtökéletesebb művét, amelynek címe: Rettegnek az idős emberek Vona Gábor nyugdíjasgyalázása óta. Idézem a felütést, sőt a linket is iderakom, ha valaki meg akar győződni arról, hogy a névtelenség mögé bújva milyen csodákra képes a napos oldal:

Túlzás nélkül állati indulatokat szabadított el Vona Gábor Jobbik-elnök, amikor néhány hete döbbenetesen ocsmány stílusban szidta az idős embereket. Gyűlölködő, aljas embereknek írta le az egész életüket végigdolgozó nyugdíjasokat, szerinte a szájukból szennyvíz folyik. Vona Gábor azóta sem hajlandó bocsánatot kérni. A gyalázkodás negatív hatása felmérhetetlen. Budapesten és több vidéki városban közismert, hogy elvakult Jobbik-szimpatizánsok bíztatásnak veszik Vona szavait, az idős emberekben a Jobbik ellenségeit látják, és hogy Vona facebookos sorait idézve trágárul szidják a nyugdíjasokat, rosszabb esetben veréssel fenyegetik őket. Az egyik lakótelep liftjéből egy Jobbik-szimpatizáns kidobott egy idős embert.

Számomra továbbra is kérdés, hogy kik ezek az alávaló, erkölcsi hullák, akik ezeket a forrás nélküli, minden betűjükben hazug és uszító mocskokat hajlandóak legyártani a gazdáiknak, és hogyan fognak elszámolni a nem létező lelkiismeretükkel. Mert egyszer vége lesz ennek a gyönyörű világnak és valamit majd kezdeni kell a múlttal.

Addig is, ameddig ez bekövetkezik, remélem senkinek nem töri derékba az életét a Tesco dolgozóinak sztrájkja, végül is a vasárnapi zárva tartást is túléltük, ez meg közel sem annyira vészes. És hogy kerek legyen a történet, zárjuk a nemzet másik tahójával, akit Tarlós Istvánnak hívnak, és aki heti sajtótájékoztatóján a metró akadálymentesítéséről is kénytelen volt beszélni. Ez a párbeszéd többet mond bárminél:

Népszava: A mozgólépcsőt mozgássérültek is fogják majd tudni használni?

 

Tarlós: Ha segítenek nekik, igen.

Ég a pofámról a bőr, pedig nyilván ennek a sunyi, erkölcstelen trágyadombnak kéne. Szerintem szándékosan csinálja, mert nem ez az első. Á, inkább nem kommentálom bővebben, mert semmi értelme. Muzsikáljunk és rúgjuk be a napot! Később jövünk vissza. Szép hétvégét mindenkinek!

 

adomany-1