Küldjétek a zsetont 2.0!

Gotti1979 Gotti1979

Szép estét, sziasztok, eredményes napot zártunk ma is, senki nem cáfolhatja. Az, hogy létezik ország, ahol Kósából miniszter lehet, az valami olyan szintje az elmegyógyintézet-érzésnek, amivel én személyesen nem tudok mit kezdeni, de szerencsére nem nekem kellett ezt szavakba önteni. Képtelen is lettem volna.

Vannak további jó híreim viszont, köszönhetően annak, hogy Havasi Bertalanka levelezik az MTI-vel, innen pedig mi is megtudhattuk, hogy a miniszterelnök úr darabokban hever. Már amennyiben „megdöbbenéssel és értetlenül” volt kénytelen tudomásul venni, hogy az Európai Bizottság nem hajlandó pénzt adni a kerítésre. (Képzeld el, Viktor a fél országot, amikor kiderült, hogy a Lallerből minisztert csinálol.) Hát tényleg, ez egy akkora kibaszott meglepetés lehetett, hogy a geciség fala adja a másikat. Nem baj, mert újabb levélre ragadtatta magát őfényessége, amelynek ugyanaz a kvintesszenciája: küldjétek a zsetont. Mert ez, amiről ti brüsszeliták beszéltek, nem szolidaritás, hanem erőszak. Mert mi nem voltunk és nem is leszünk bevándorló ország, mert nekünk nincsenek gyarmataink, úgyhogy coki. A kohéziós alapok és a bevándorlás közötti összefüggést meg végképp hagyjuk a picsába, mert annak a pénznek a nagy része a befizető országok cégeinél landolt. Így a nagy európai uniós tagállamok gazdasága sokat profitált a kohéziós alapok elköltéséből. Meg az Orbán pereputty is sok mindenből, de ezt nem írta a levél. Szóval Juncker, küldjed a pénzt 2.0!

Megmég Varga Mihály közepes képességű könyvelő is mondott ma egy nagyon nagyot, és nem is szakadt rá a plafon, meg rám se, pedig ímhol: minden társadalmat jól jellemez, ahogy a szépkorúakkal bánik. Hol mondta ezt a nagytudású miniszter úr? A katolikus egyház egyik budapesti (szociális) intézményében, ahol egy új lakrészt adtak át. Aszonta Misi: a kormány célja az, hogy Magyarországon mindenki biztos lehessen abban, amikor megöregszik és ellátásra szorul, megkapja a szükséges segítséget. Az elmúlt években az országban sorra nyíltak az időseket ellátó újabb állami, önkormányzati, egyházi és civil fenntartású intézmények, a következő közös feladat az, hogy ezekben az intézményekben javítsák az ellátások, szolgáltatások színvonalát. Ha a kollégáim egyikének, másikának nem lenne személyes tapasztalata abban, hogy sejdemilyenkurva biztosak lehetnek a rászorulók abban, amit Varga pofázik, akkor sem biztos, hogy benyelném, de ez a tömény állandó ócska hazudozás valami egészen felfoghatatlan.

Szili Katalin ex-MSZP-s, de mostmár párfüggetlen nemzeti tartóoszlop 168 órának adott interjúja már nem fért be a jóreggelt posztba, de akkor itt és most mindenkinek melegen figyelmébe ajánlom. Vagyis inkább nem, de mivel a szerkesztőségben én vagyok a címvédő mazochista, én tényleg elolvastam. Többször is. Hányingerem is lett ettől a hölgytől, aki mielőtt közölte volna, hogy már szakított a múltjával, és leszarja az MSZP-t, hosszú gondolati ívekben mosta-mosta a szocikat, mint Ágnes asszony a ruhát. Szeretem ezeket a megvilágosodott gerincoszlopokat, akik mindig időben jönnek rá, hogy hova kell állni, hogy minden fasza legyen. Havi 1 millióért nemzetpolitikailag tanácsokat adni Orbánnak igazán menő. Tudom, én ezt nem érthetem, mert én még soha semmit nem tettem ezért a nemzetért. Najó. De legalább nem is vagyok megsértődve, mint Szili asszonyság.

Zárom soraimat Szijjártóval, aki ezt nyilatkozta: ezzel a lépésével Ukrajna hátba szúrta Magyarországot. A konkrét lépés: az oktatási törvényt úgy módosították, hogy az anyanyelven tanulás jogát az óvodára és az általános iskolára korlátozták, középiskolában és egyetemen nem lehetne magyarul tanulni. Te olcsó hisztérika! Miért Magyarországot, te szerencsétlen? Most sem azokról van szó, akiket valóban eltaposnak, hanem rólatok, mi? Nem Magyarországot, nem Szijjártót és nem a nemzetegyesítés kormányát szúrták hátba, hanem az ukrajnai magyarokat. Meg a romániai magyarokat is hátba szúrták – hogy ezzel a harci retorikával éljek. Mert a kivont szablyával nemzetpolitizálás ide vezet. Egyik toporzékolástól a másik nemzetállamozásig; a határon túli magyarok meg szívnak, mint a torkos borz. De nem baj, majd ők is rájönnek, hogy mekkora szívességet tesz nekik ez a fajta magyar kocsmadiplomácia. Majd. Egyszer. Fájni fog. Mindenkinek.

Nem csépelem tovább a szavakat, itt a nap kommentje Lajostól, aki hozzátette a magáét ahhoz, hogy a mindenhez is értő Orbán megszakértette a magyar gazdasági sikereinket:

Annyira röhögnék, ha ez a zsírparaszt addig nem kapna enni, amíg ki nem számolja, hogy az 1,5 a 18-nak hány százaléka, és ez hogyan viszonyul a 3%-os (-nak hazudott) gazdasági növekedéshez… 😀

Én semmi rossznak nem vagyok az elrontója, úgyhogy idepakolok egy kis könnyű esti muzsikát és már itt sem vagyok. Pedig Matolcsy Rómeóról még egy szót sem ejtettem, de majd reggel Róbert Gida sokkol bizonyára a bölcsességeivel. Most viszont kijelenthetem, hogy  a jóból is megárt a sok, hát még a rosszból, úgyhogy a holnapi viszontkacsintásra! 🙂

Utóiratként azért még szeretném megosztani veletek, hogy nemrég Éva írt nekünk, aki az Egyesült Államokból olvas minket, és aki most családjával a tomboló Irma hurrikán elől menekül. A repülőjüket törölték, a tömegközlekedést már leállították, bele sem tudok gondolni, milyen lehet ez. Azt kérte, szorítsunk nekik. Pillanatnyilag ez minden, amit tehetünk értük, őszintén reméljük, minden rendben lesz.

 

adomany-1